Tömegszám (A): Z+N. Moláris tömeg (M): az anyag mennyiségének mértéke; M = m/n (m = tömeg; n = anyagmennyiség); 1 mol anyagban 6*1023 db (Avogadro- szám) elemi részecske van. Az atom alapállapota: az az állapot, amikor az e- a legerősebben kötődik az atommaghoz, és eltávolításához a legnagyobb energiára van szükség (anyagra jellemző). Az atom gerjesztett állapota: energiaközlés hatására jön létre, az e--ok egyre távolabb kerülnek az atommagtól, de az atommag vonzó hatása még érvényesül. Nem stabil állapot, a gerjesztés után visszaáll az alapállapot, a felvett energiát kisugározza, gyakran fény kibocsátás formájában. Atompálya: az a térrész, ahol a legnagyobb valószínűséggel megtalálhatók az e--ok. Jellemzői: alak (gömbszimmetrikus, ellipszis, egyéb); energia; méret. Pályaenergia: az adott atompályán lévő e- energiája (az atommaghoz legközelebb eső atompálya energiája a legkisebb) Kvantumszám: jellemzi az atompályákat, az atompályák megkülönböztetésére szolgál, az elektronok tartózkodási helyét határozza meg, minden atompályára 3 db kvantumszám jellemző: fő-, mellék-, spinkvantumszám. Főkvantumszám (n): az atompálya méretére jellemző, az atommagtól való távolságot határozza meg; értékei: 1, 2, 3, 4, ...; minél nagyobb az értéke, annál kiterjedtebb az atompálya; az azonos fökvantumszámú pályák héjakat képeznek (1=K; 2=L; 3=M; 4=N). Mellékkvantumszám (l): az atompálya alakját határozza meg; értékei: n-1 (0=s; 1=p; 2=d; 3=f; 4=g). Spinkvantumszám: az atompálya elmozdulásának irányát mutatja meg mágneses mezőben. Az e- héjak feltöltődése: 1s, 2s, 2p, 3s, 3p, 4s, 3d, 4p, 5s, 4d, 5p, 6s, 4f, 5d, 6p, 7s, 5f, 6d. Energiaminimum elve: az e-pályák úgy épülnek fel, hogy az e- a lehető legkisebb energiaszintű pályára épül be. Pauli elv: egy alhéjon összesen 2 db e- lehet. Hund szabály: egy alhélyon az e--ok úgy helyezkednek el, hogy minél több legyen a párosítatlan (ezek spinje azonos irányú) Főcsoport: külső e-- jainak száma. Periódus: e- héjak száma. Ionizációs energia: az az energia, amely az atomállapotú atomból leszakítja a legkönnyebben eltávolítható e-- okat; Jele: Ei; az első főcsoportban lévő elemek (alkáli fémek) e--jainak eltávolításához kelle a legkisebb energia. Elektronaffinitás: azt fejezi ki, hogy mekkora energia szükséges ahhoz, hogy a töltést okozó e--okat eltávolítsuk (ionból atom). Elektronegativitás: a kötött atomok e- -vonzóképességét jellemzi. Molekulák: (1. elemmolekula (apoláris) 2. vegyületmolekula (poláris)) a különböző kémiai kötések jellegét az atomok vegyértékhéján lévő e- -ok száma, állapota, kölcsönhatása határozza meg. Datív kötés: ha a kötést létesítő e- -ok mindegyikét ugyanaz az atom adja. Térbeli felépítés: BeCl2 (180°, lineális); BF3 (120°, háromszög alakú);CCl4 (109,5°, tetraéder); NH3 (109°); H2O (105°, V-alak); C2H4 (117,8°) Polaritás: a kötő atomok e- -negativitása határozza meg.