XIII. tétel Alkálifémek Csoportjellemzés: I A., s mező elemei 1. H 1s1 - gáz 2. Li 2s1 - szilárd 3. Na 3s1 - szilárd 4. K 4 s1 - szilárd 5. Rb 5 s1 - szilárd 6. Cs 6 s1 - folyékony és mesterséges 7. Fr 7 s1 - folyékony és mesterséges Olvadáspont, forráspont, atomátmérő, belső ionizációs energia lefelé csökken. Az elektronegativitás lefelé csökken, vegyértékük 1 (ionkötéshez), könnyű fémek. Nátrium (Na) és kálium (K): fémes fényűek, lágyulnak, késsel vághatók, víznél könnyebbek. Igen reakcióképesek, pl. az oxidáció igen gyors, ezért petróleum alatt tartják. Kristályuk térközepes, köbös rács, ezért olvadáspontjuk alacsony, kémiai reakcióban mindig M+ ionként szerepelnek, melyek mindig színtelenek. Kémiai tulajdonságuk: erős redukálószerek, mert elektrondonorok, vagyis a vízben lévő hidroxónium ionokat vízre és hidrogénre redukálják: 2H3O+ + 2Na = 2Na+ + 2H2O + H2 a vizet hőfejlődés közben oldják, szintén hidrogén gáz fejlődése közben: 2H2O + 2Na = 2Na+ + H2 + 2OH a reakció robbanásszerű, és erős hőfejlődéssel jár; halogénekkel közvetlenül reagálnak: 2Na + Cl2 = 2NaCl Előfordulás: sói tengervízben találhatók, mert mindegyik oldódik vízben; a földkéreg elemeinek 6 -7%-a alkálifém; az élővilág fontos alkatrészei (lásd. biológia). Előállítás: az alkálifémeket sóinak oldatából állítják elő, elektromos árammal történő redukálással, pl. NaCl+ és CaCl+ (kálciumkloridot) összekevernek 660°C-on összeolvasztják, ezt az olvadékot elektrolizálják. A réz katódon fém Na, a szén anódon Cl2 (klórgáz) keletkezik. Felhasználás: Na-ot és K-ot erős redukálószereként használják, vagy vízelbontásra. Alkálifémek: vegyületei: minidig ionvegyületek és 1 vegyértékűek, színtelen kationként szerepelnek a vegyületekben. Az alkálifémek vegyületei vízzel vagy savakkal keletkeznek, ilyenek: alkálifém + víz > alkálihidroxidok (lúgok), pl. NaOH alkálifém + HCl > kloridok, pl. NaCl alkálifém + H2SO4 > szulfátok, pl. Na2SO4 alkálifém + HNO3 > nitrátok, pl. NaNO3 alkálifém + H3PO4 > foszfátok, pl. Na3PO4 alkálifém + H2CO3 > karbonátok, pl. Na2CO3 alkálifém + H2SiO3 > szilikátok, pl. Na2SiO3 NaOH (nátriumhidroxid, marólúg, görögsó): erős lúg (könnyen vesz fel protont), levegőn karbonátosodó. Zsírokat, bőrt oldja, a fehérjéket roncsolja. Általa ejtett seb erős hegesedéssel gyógyul. Előállítása: NaCl vizes oldatát higany katód elektróddal elektrolizálják, a kiváló fémnátrium feloldódik a folyékony higany katódban, nátriumamalgán keletkezése közben. Ezt az amalgámot bontják el vízzel natriumhidroxidra, fémhiganyra és nátriumgázra. A szén anódon klórgáz fejlődik. Felhasználás: legfontosabb ipari bázis, vegyipar. NaCl: színtelen kristályos anyag, nem nedvességszívó (a KCl nagyon nedvszívó), hideg és meleg vízben egyformán oldódik. Oldata semleges, mert ionvegyület (nem lép reakcióba a vízzel oldás közben). Felhasználás: ipari alapanyag, tartósítószer, 0,9%-os oldata a fiziológiás konyhasóoldat. Na2CO3 10H2O Nátrium-karbonát (szóda) 10 kristályvízzel kristályosodik és nagy, színtelen kristályokat alkot. 100°C-on kristályvízét leadja, és apró kristályos anyaggá tömörül. Felhasználása: vízlágyítás, üveggyártás, szappanfőzés, mosószergyártás. Ellőállítása: Sovay-féle szódagyártás: ammóniagázt nyeletnek el vízben: NH3(gáz) + H2O = NH4OH - ammóniumhidroxid; NH4OH+ CO2 = NH4HCO3 - ammónium-hidrokarbonát; NH4HCO3 + NaCl = NaHCO3 + NH4Cl 2NaHCO3 [pic]Na2CO3 + H2 natrium-hidrokarbonát Nátrium-hidrokarbonát, savanyú só, könnyen leadja hidrogénjét ezért alkalmas gyomorsav megkötésére, vagy szembe cseppent lúg közömbösítésére.