X. tétel

                    Széncsoport: szilícium és vegyületei.

Szilícium csoport jellemzői, előző tétel.
Si:  szürke,  fémes,  csillogó,  kemény   anyag.   Gyémántrácsos   félvezető
(szigetelő). Magasabb hőmérsékleten reagál az O, C és  halogénekkel.  Vízben
nem oldódik. Előállítása: szilíciumdioxidot égetünk el magnéziumban  SiO2  +
2Mg  =  Si  +  2MgO.  Ha  a  tiszta  Si-t  irányítottan   visszaszennyezzük,
fényelemet kapunk, mely a fényt elektromos energiává alakítja át.
Szilícium  vegyületei:   SiO2   (szilíciumdioxid,   vagyis   homok)   nagyon
különbözik a széndioxidtól, mert ez atomrácsos, minden Si atomhoz 4  O  atom
kapcsolódik  tetraéderesen,  minden  O  atomhoz  pedig  2Si   atom,   ez   a
rendezettség  tartós.  Olvadáspontja  magas  (1700C°),  vízben  oldhatatlan,
leggyakoribb  előfordulása  a  kvarc.  Ha  a  kvarcot  megolvasztják,   majd
lehűtik,  így  kvarcüveget  kapnak.  Ilyenkor  a  tetraéderek   szabálytalan
hálózata jön létre, ez a  rendezettség  nem  tartós,  ez  az  üvegszerkezet,
melyre jellemző, hogy nincs olvadáspontja, melegítés  hatásfoka  fokozatosan
lágyul. A kvarcüveg jól  bírja  a  hírtelen  hő  változást,  ha  felizzított
üveget a vízbe mártjuk, nem reped el. Az UV fényt átengedi,  nem  nyeli  el,
ezért  alkalmas  UV  fényben  mérőműszerek  mérőedényének  előállítására,  a
kvarclámpák  üvege  is  kvarcüvegből  készül.  Az  igen  magas   előállítási
hőmérséklete miatt drága.
Ha  az  SiO2-t  különféle  fémoxidokkal  összekeverik,  majd   megolvasztják
(olvadáspont nagyon lecsökken), különféle  üveget  kapnak.  Nátriumdioxiddal
kapják  a  nátriumüveget  vagy  síküveget  (ablak).   A   SiO2   a   kovasav
savanhidridje  (SiO2  +  H2O  =  H2SiO3),  a  Na  sója  a   vízüveg,   ebből
ragasztókat, tűzálló kiteket készítenek. A  kovasav  különféle  bonyolultabb
szilikátjából készítik a kerámiákat, porcelánokat, téglát, cserepet.