XXIV. tétel XX. sz. világirodalmának szépprózája (Hemingway vagy Kafka vagy Thomas Mann) Ernest Hemingway az amerikai irodalom képviselője. Pályafutása olyan, mint egy romantikus kalandregény. Chicago közelében, Oak Parkban született 1899. július 21-én. Apja kedvelt orvos volt, édesanyja vonzódott a művészetekhez. Hat gyermeket nevelt, köztük Ernest a második. Jómódban életek, a fiú jól tanult, sokat és sokfélét sportolt, de nem tanult tovább, hanem újságírónak állt. Önkéntesként részt vett az I. világháborúban (Olasz front), újságíróként beutazta az egész világot, szenvedélyes vadászként Afrikát is bejárta. Részt vett a spanyol polgárháborúban fegyveresként a köztársaságiak oldalán. A II. világháborúban hadi tudósító. Saját költségén egy hajót is felszerelt, és partizánakciókat szervezett (állítólag ő volt az, aki partizán csapatai élén először bevonult Párizsba). A Nobel-díjat 1954-ben kapta meg. Kubában telepedett le, a horgászatnak és a vadászatnak élt. 1969-ben öngyilkos lett. Négy házassága volt. Elsősorban novellista író volt, vagyis kedvelte a rövid elbeszéléseket, de írt regényeket is (Búcsú a fegyverektől (1929), ebben az I. világháborús élményeit írta le, Akiért a harang szól (1940), ebben a Spanyol polgárháborús élményeit írta le, Az öreg halász és a tenger (1952), hosszabb elbeszélés). Írói módszere: legfőbb értéknek a bátorságot, a szenvedések férfias elviselését tartotta. Témái: helytállás, szenvedélyes szerelem. Témaválasztását a romantikus, költői, de elbeszélő technikáját inkább a naturalista módszerek jellemzik. Nincs közvetlen írói véleménynyilvánítás, tárgyilagosan, gyakran szenvtelenül beszéli el az eseményeket, a szereplők jellemzése közvetett, vagyis szavakkal vagy cselekedetekkel jellemzi őket. Nincs hosszadalmas lélekelemzés és véleménynyilvánítás, ezeket az olvasóra bízza. Inkább szűkszavúság jellemzi, szemléletes, de dísztelen (naturalista). Az öreg halász és a tenger: értékelő, összegző mű, a cím három fontos motívumra utal: öreg, halász, tenger, alapszavak ezek, melyeknek szimbolikus értelmük lesz a műben. Szerkezet és cselekmény: klasszikus novella, mert megfelel a műfaj követelményeinek. A főszereplő életének egy fontos mozzanatát beszéli el. Az első rész, bevezetés: rendkívül tömör (10 sor), összefoglalja az előzményeket. 84 napja nem fogott semmit. 40 nap után elveszíti tanítványát, kis barátját Manolint. Manolin szüleinek és a falu közösségének az a véleménye, hogy Santiago, a halász már öreg, tőle már nem lehet várni semmit. A gyerek érzelmileg kötődik Santiagohoz, de szüleinek engedelmeskednie kell. A bevezetőben lévő zászlóhasonlat jellemzi Santiagot és lelki állapotát. A cselekmény kibontakozása: Santiago kimegy a tengerre, és nagy küzdelem után megfogja legnagyobb halát. Két napig fárasztotta, de végül a harmadik napon győzött, és megindulhatott haza. Nagy elégtétel, boldogság, győzelemérzés. Küzdelem a cápákkal, amelyek felfalják a halat. A nagy zsákmánynak csak a csontváza marad meg. Befejezés: a halálosan fáradt öreget a parton a kisfiú fogadja. Vele akar maradni, tanulni tőle. Santiago kettős győzelmet aratott, a hal csontváza fontos bizonyíték, hogy ő harcolt és győzött. A tanítványa visszatér hozzá. Ha akarjuk, akkor mondhatjuk, hogy vereséget szenvedett, mert zsákmánya nem maradt meg, ő mégis győzelemként kezeli (az embert elpusztítani el lehet, de legyőzni nem). Tanulságok: az ember magában nem lehet boldog. Az elbeszélés puritán egyszerű stílusú, néhány szemléletes hasonlat a mondanivaló elmélyítését szolgálja, a belső monológnak, a párbeszédnek, író leírásainak nagy szerepe van az elbeszélésben. Kafka németül publikáló és beszélő cseh író. Élményeit az Osztrák-Magyar Monarchiából merítette. Kafka (1883 - 1924) tuberkulózisban szenvedett, halálát is ez okozta. A XX. sz. első felének kiemelkedő prózaírója. Kortársa Thomas Mann. Korunk egyik alapélményét, a magányérzet, az elidegenedés érzését fejezi ki írásban. Prágában született, németül beszélő zsidó kereskedőcsaládban, ez a közeg idézte elő idegenélményének kialakulását. Családi és emberi kapcsolatai, betegsége, felerősítették magányérzését és nyomasztó élményeit. Jól ismerte a bürokrácia lélektelen, rideg világát (precíz, pontos hivatalnok, azonban szenvedett a hivatalok világától), ezek az élmények gyakran visszatérnek műveiben. Írásainak nagy része csak halála után jelent meg, barátja az író kérésére nem égette el kéziratait, 1945 után vált műfordításai révén világhírűvé. Érdekes, sajátos életmű, főleg elbeszéléseket és kisregényeket írt, három regénytöredéke ismert (A per, A kisregény, Amerika). Alkotó módszerének jellegzetessége: - A tárgyilagos hangnem jellemzi műveit, kerüli a közvetlen író megnyilatkozást, mindent hősei szempontjából ábrázol. - Írásaiban a szerepelők álomképeit jeleníti meg, amelyben a köznapi létezés abszurdba fordul át, a szereplők tudják, hogy egy másik világban élnek, de régi életük szokásai alapján cselekszenek és gondolkodnak. - Az abszurd világ képei valóságosak, reálisan részletezettek. - Az író látásmódja groteszk, a tragikum iróniával párosul, a borzalomnak nevetséges vonásai is vannak. Az ellentétes minőségek együttese groteszk hatást kelt. - A groteszk hatást felerősíti a stílus, és a hangnem ellentéte, a képtelenséget szenvtelen hangon, tárgyszerűen pontos, reális elbeszélésben vagy leírásban használjuk. - Kafka elbeszélései parabolák, két síkjuk van, az egyik a külső felszíni világa, és mögötte egy másik, belső filozófiai tartalmat kifejező. A parabola értelmezhető szó szerint és jelképesen is, így Kafka művei többféleképpen értelmezhetők, mert az egyszerű cselekmény mögött bonyolult tartalmat közvetít. Átváltozás: 1915-ben írta a regényt. Felépítése a klasszikus novella szabályainak felel meg, az eseményeket időrendben beszéli el, a középpontban a főszereplő Gregor Samsa alakja áll (a Samsa szó jelentése egyedül). Megismeri környezetét, leírja jellemüket. A műfaji szabályoknak megfelelően a cselekmény egyenes vonalban halad a tetőpont és a megoldás felé. Samsa csodálatos átváltozása az elbeszélés bevezető része. Samsa előéletét is megismerjük, eddigi élete tartalmatlan, üres volt. Szellemi érdeklődését betölti egy menetrend és egy újság tanulmányozása. Egy textilgyár ügynöke. Néha, ha ideje engedi, akkor egy lombfűrésszel barkácsol. Ő tartja el családját, fizeti apja adósságát, cége embertelen módon kizsákmányolja. A féreggé változás után is embernek érzi magát, emberi módon érez és gondolkodik, féregtestű, embertudatú szörny lesz belőle. Elcsodálkozik átalakulásán, de igazán csak az nyugtalanítja, hogyan fogja igazolni magát főnökei előtt távolléte miatt. Máskülönben beletörődik átváltozásába. Érzékenyebbé és jobbá válik. Most jobban odafigyel környezetére, mint korábban. A megpróbáltatások hatására alakul át (pl. húga hegedülését hallgatva először éli át annak szépségét). Önként szánja rá magát a halálra, mert sajnálja családját, megérti viselkedésüket. Környezete: apja, anyja és húga, a cselédlány, a cégvezető az albérlők és a takarítónő. Környezetének minden tagja másképp reagál átváltozására. Az édesanyja zokogni kezd, majd egyre gyakrabban fordul el undorral a fiától. Az apja dühbe gurul, és úgy fogja fel, hogy őt akarja bosszantani, és hallatlan gyűlölettel tekint fiára. A húga az egyetlen, aki próbálja védeni, táplálni, óvni. A cselédlány felmond. A családtagok eddig eltartatták magukat, most elmentek dolgozni. Az albérlők gúnyolják és bántják. A takarítónő minden alkalommal zaklatja. Beleéli magát a környezetébe, ezért választja a halált. Az elbeszélés értelmezési lehetőségei: Samsa már ember életében is elveszítette emberi lényét, féreggé alacsonyodott, az átváltozás során a lényege jutott kifejezésre. A lelki magatartás ára a szörnyalakká változás. Átváltozása lázadás a sors ellen, féregként szabadult fel, de belátja lázadása értelmetlenségét, és végül a halált választja. Thomas Mann (1875 - 1955): Lübeckben született, nagy tekintélynek örvendő patríciuscsalád sarjaként. Négy testvére volt, két testvére is író lett (Heinrich Mann, Viktor Mann). A XX. sz. német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. Édesapja halála után a család Münchenbe költözött (1892), itt fejezte be középiskolai tanulmányait. Gyakornok egy újságnál, bátyja folyóiratánál szerkesztő. Első elbeszélése 1896-ban, első novelláskötete 1898-ban jelent meg, de ekkor már regényt írt. A Buddenbrook ház (1901) meghozta számára a hírnevet, lehetővé tette hogy írója csak az írásból megéljen. Hat gyermeke született, fiai írói, ill. történészi munkássága nemzetközileg elismert. Az első világháborút szükségesnek, az egyetlen kiútnak tartotta. Később ekkori nézeteit a későn kibontakozó politikai érettség hiányával magyarázta. Világnézeti fordulata 1922-ben válik egyértelművé, kiáll a köztársaság mellett, a polgári demokrácia és a nagy humanista hagyományok híve. 1938-től az USA-ban élt. Aktív fasizmus elleni tevékenységet folytatott. Szállóigévé vált Hitler-ellenes írásának kijelentése: "Ahol én vagyok, ott van Németország." 1947-től kezdve többször visszalátogatott Európában. A háború idején osztatlan elismertségét gyanakvás kezdi övezni Amerikában is, ezért 1952- ben újból Svájcban telepedik le, Kilchbergben. Nyolcvanadik születésnapját világszerte ünneplik, frissessége töretlen. Néhány hét múlva trombózisa váratlanul súlyosra fordul és 1953. agusztus 12-én hal meg. A XX. századi német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. A polgárság életformájának ismerője és művészi ábrázolója. Realista íróként ábrázolta a polgári létet, a polgárság, mint osztály feltörését és hanyatlását ábrázolta. A polgári demokrácia következetes híve, a nagy humanista hagyományok őrzője volt, és ezért került szembe a fasizmussal. 1933-tól emigrációban élt. Életművének meghatározó műfaja a regény, de jelentősek kisregényei, elbeszélése és esszéírói munkássága is (az esszé szépirodalmi melyben az író tudományos vagy filozófiai álláspontját fejti ki). Híres regényei: A Buddenbrook ház (ezért a művéért kapta a Nobel-dijat, ez egy önéletrajzi ihletésű családregény), A varázshegy (esszéregény), József és testvérei tetralógia (4 részes), Doktor Faustus (esszéregény). Mario és a varázsló: 1930-ban született. Az alcíme Tragikus útiélmény. Az alcím utal arra, hogy az író személyes élményei alapján írta meg művét. Az E/1 személyűség (személyes hang) és ezt erősíti meg. Az elbeszélés témája az 1926-os itáliai családi nyaralás emlékezetes élménye. Az elbeszélés szerkezete a hagyományos realista módszert követi, időrendben beszéli el az eseményeket. Az első rész: hosszú expozíció. Részletezi a nyaralás megkezdésekor átélt kellemetlen élményeket, ezzel érzékelteti a megváltozott atmoszférát, az olaszországi légkör kedvezőtlen változását (összetűzés a hotel vezetőségével, strandjelenet). Második rész: a cselekmény bonyolítása. Második szerkezeti egység a bűvészest. Cippola a bűvész, részletesen leírja a bűvész külsejét, kicsit nevetséges, de sajnálni való alak (púpos - feltűnő öltözködés), azaz groteszk. Részletes leírás a bűvészestről, Cipolla kártyatrükkökkel kezdi az estet, majd hipnotizál. Kényszeríti a nézőket a műsorban való részvételre. Munkájának lényege az emberek akaratának megtörése, a kiválasztott személyek megszégyenítése, közben hazafias szólamokat hangoztat, szóáradatával valósággal elkábítja a közönségét. Szimbolikus jelentésű a mutatvány közben egy ostor csattogtatása (erőszakot és az erőt demonstrálja). A tömeg egyre inkább élvezi a produkciót, teljesen a bűvész hatása alá kerülnek, és Cipolla élvezi a hatalmat, szerencsétlen torz külseje ellenére uralkodik a tömeg felett, így kompenzálja kisebbrendűségi érzését. A szerkezeti egységek közül Mario szereplése a színpadon a tetőpont. A rokonszenves fiatal pincért - akit a gyerekek nagyon szeretnek - Cipolla mindenkinél jobban megalázza. Legbensőségesebb érzéseit, viszonzatlan szerelmét gúnyolja ki. Cipolla a szeretett lány szerepében kér és kap csókot a fiútól, Mannék elítélik a dolgot. Hirtelen fordulat, Mario magához térve lelövi a varázslót. Ez a megoldás a szörnyű, rettenetes vég; Mann erkölcsileg nem ítéli el a tettet. A valóságban mindez nem így történt, Mario is visszasompolygott a nézők közé (a leírt megoldást Mann leánya vetette fel). A mű ellentétes parabola. Példázat, vagyis a történetnek van egy rejtett mondanivalója egy erkölcsi és politikai tanulsága. A történet - bár nem írja le a fasizmus szót az író - 1930-ban egyértelműen a fasiszta diktatúra módszerére és létrejöttének okaira utal. A demagóg és erőszakos diktátor alakját idézi fel Cipolla szereplése, azt is nyilvánvalóvá teszi az író, hogy a diktatúrák létrejöttének feltétele a megalkuvó, szolgalelkű tömeg. A nézőközönség magatartása azt példázza, hogy elfogadják, sőt igénylik a diktatórikus módszereket, s kevesen vannak, akik eljutnak a tiltakozásig és az ellenállásig. Mann elbeszélésének legfontosabb mondanivalója a tiltakozás mindenféle erőszakkal és diktatúrával szemben. Mindezt a polgári humanizmus szellemében fogalmazta meg. A fasizmus szót nem írta le az író, és éppen ez a politikai konkrétság hiánya teszi általános érvényűvé és szimbolikus jelentésűvé az elbeszélést. Mann stílusát jellemzi a klasszikus realista módszerek alkalmazása, példaképének tekintette Tolsztojt és Dosztojevszkijt. Fontosnak tartja a részletek, a környezet, az alakok pontos leírását, tárgyilagosan ábrázolja a valóságot, de közben mélyebb összefüggéseket is sejtet, és gyakran a részletek is jelképszerűvé válnak. A szereplők gondolkodásmódjának, lelki, érzelmi életének bemutatását a belső monológok vagy dialógusok szolgálják, főleg regényeiben van nagy szerepe az esszéisztikus megoldásoknak, vagyis hosszú dialógusokban fejt ki véleményét, és vitatkoznak egymással a szereplők. Ezek az elmélkedések fejezik ki az író álláspontját a vitatott kérdésről. Írói szemléletét az irónia hatja át, ami abból fakad, hogy az író képes "felülről" látni az embereket, megértéssel, de bizonyos távolságtartással szemléli a világot.