XXI. tétel A reneszánsz irodalmából Shakespeare vagy Petrarca vagy Bocacciao vagy Janus Pannonius Reneszánsz: A középkor virágzó századaiban a gazdasági fejlődés tette lehetővé egy új osztálynak, a polgárságnak a kialakulását és fokozatos megerősödését. Észak-Itáliában fellendült a tengeri és szárazföldi kereskedelem. Városállamok alakultak ki, a leghíresebb volt Firenze. A gazdag bankárok igyekeztek megszerezni a politikai hatalmat, ezek közül a legjelentősebb a Medici család volt. Új életforma, új eszmerendszer kezdett kialakulni, a földi élet szépsége, a szellem szabadsága, a természet és az emberi test ábrázolása került a középpontba. Megnőtt az egyéniség szerepe a középkori névtelenséggel szemben. A fő cél az ember sokoldalú képzése, harmonikus fejlődése volt. Az itáliai polgárság a XIV. század életfelfogásának igazolására feltámasztotta az ókori görög és római kultúrát, az antik műveltséget. Az ember újra felfedezi önmagát. Minden dolgok mértéke és végső célja ismét az ember lett. Az antik kultúra újjászületése miatt nevezték reneszánsznak ezt a korszakot (magyarul a szó jelentése újjászületés). 1300 - 1600-ig tart. Az új kultúra nem jelenti a középkor megtagadását, hanem a világi törekvések erősödtek, ez stílusirányzat volt a művészetben. Humanizmus: emberközpontúság, a reneszánsz a polgárság világi ideológiáját jelenti, klasszikus műveltséget (ókori görög, római), tudós magatartást is jelent. Egyik nagy követője Petrarca (1304 - 1374) volt. Őt tekintik az első humanista tudósnak. Fiatal korát Avignonban töltötte, a pápák székvárosában. Az antik római irodalommal foglalkozott. Kutatómunkát végzett, és az ő ösztönzésére fordították latinra Homérosz Íliászát. Világhírnevét olasz nyelven írt szerelmes verseinek köszönhette. Felfedezte a természet szépséget, az emberi örömök nagyszerűségét, vallásos áhítat is áthatja a költészetét. Nagy alkotása a Daloskönyv. Ebben a művében Lauráról írt, a szerelem válságáról, gyötrelmeiről. Reménytelen szerelemről írt, ez modern szemlélet, a lélek kitárulkozásáról írt. Verselemzés, "Ti szerencsés füvek, boldog virágok...": 1 - 3 versszak: a természet szépségét írja le. Részletesen leírja a természet jelenségeit, amelyek valamilyen kapcsolatba kerültek Laurával. Pl.: "Ti szerencsés füvek, boldog virágok, / kiken tapos mélázgató madonnám," 4. versszak: féltékeny a természetre. Pl.: "irigylem tőletek a tekintetét is!" Szonett: 14 soros költemény, két négysoros versszakból és két háromsoros versszakból áll. Két rímrendszert alkot: az első kettő (abab) keresztrímes versszak. 3 - 4. versszak (dcd) ölelkező rím. A két-két versrendszer tartalmilag is ellentétben áll. Boccaccio: Dekameron. Egy novella elemzése. Boccaccio (1313 - 1375) Firenzében élt, törvénytelen gyermek volt. Apja Firenzében ügyvéd, anyja francia özvegy. Tudós humanista volt. Saját kora latinul írt irodalmát becsülte. Egyik nagy alkotása Dante életrajza volt, fő műve a Dekameron (jelentése 10 nap). Ez egy novellás gyűjtemény, ami 100 novellát tartalmaz. A novella olasz szó, újdonságot, különös történetet jelent. A Dekameron stílusára jellemző a természetesség, úgy írja le a történetet, mintha valóban megtörténtek volna, és mintha valóságos közönségnek mondaná el. Az elbeszélés sorozatot külső veszedelem vezeti be. A Dekameron kerettörténete az 1348-as pestis járvány idején játszódik. Hét nő és három férfi a firenzei Santa Maria Novella templomban találkozott, és vidékre menekültek egy vidéki villába, és hogy ne unatkozzanak, naponta mindenki mesél egy-egy érdekes történetet, tíz napon keresztül. Minden napon választanak egy királyt, királynőt, aki eldönti a mesék hangulatát, és annak az utasítására mesélnek. A történetek témái: szerelem, erotika gúnyos formában, vidám és tragikus történetek. A középkor felfogásával szemben a földi szerelem boldogságát részesíti előnyben. Keresi az élet szépségét (humanista gondolkodás). A pokoltól való félelem nem található úgy meg, mint Danténál. A házasságtörésről ír, és ha szerelemből fakad, akkor elfogadja. Gúnyolja a pipogya férjeket és a kolostor lakóit is. A történetekben városi polgárság, kereskedők (akik agyafúrtak), jogászok, orvosok (akik beképzeltek), parasztok (akik babonásak) szerepeltek. Boccaccio elítéli a fösvénységet és az öncélú gazdagságot, szerinte a vagyonnak az életet kell szolgálnia. Sokra becsüli az okosságot, furfangot. Ötödik nap kilencedik novellája: A sólyom feláldozása (ezt a címet nem az író adta a novellának, ő csak a nap meg sorszámmal jelöli a novellákat): Ennek a műnek a rövid foglalata - az író szavaival - a következő: "Federigo degli Alberighi (federigó delji alberígi) szerelmes, de nem nyer viszontszerelmet, és az udvarlásban eltékozolja minden vagyonát, csupán egy sólyma marad. Mivel egyebe nincs, ezt tálalja fel ebédre hölgyének, aki meglátogatja; ki is mikor ezt megtudja, megenyhül irányában, feleségül megy hozzá, és gazdag emberré teszi." A történet kivonata arra figyelmeztet, hogy nem maga a cselekmény, annak kimenetele a fontos, hanem valami más. Ez a "más" nagyjából abban foglalható össze, hogy milyen ember és hogyan él Giovanna és Federigo, hogyan lehet boldog valaki, mi ennek az ára. Ők olyan szerelmesek, akik kemény és siralmas megpróbáltatások után elnyerik jutalmukat. A novella egyik tanulsága az lehet, hogy a kitartó, őszinte és önfeláldozó, igazi szerelem előtt lehullanak az akadályok, a nagy érzelem megkapja jutalmát. Federigo valóban célhoz ér, de diadalának a férj és a gyermek halála az ára. S ha ebből a nézőpontból vonjuk le a tanulságot, akkor azt kell mondanunk, hogy a hűség, a kitartás és az önfeláldozás nem szükségképpen, hanem csak véletlenül, szerencsés esetben kapja meg a maga jutalmát. A magyar reneszánsz jellemzői. Janus Pannonius Az új latin költészetre jellemző az egyéni élmény megjelenése a költészetben. Az első magyar költő Janus Pannonius (1434 - 1472). Neve kötői név, latin név, jelentése: Magyarországi János. Nagybátya, Vitéz János nagyváradi püspök Itáliában neveltette őt. Humanista iskolában tanult. Padovában megszerezte egyházjogból a doktori címet. Klasszikus latin nyelven írta verseit. Tanulmányai után visszatért nagy reményekkel Magyarországra. Nagybátya Mátyás király kancellárja lett, ő pedig pécsi püspök, feudális nagyúr. Nem érezte jól magát Magyarországon, mert nagyon elmaradott volt az ország (még Mátyás udvara sem virágzott). Politikai hibája miatt kegyvesztett lett, ezt nehezen viselte. Amikor Mátyás a főnemességet sújtotta magas adóval, ellene fordult nagybátyával együtt. Összeesküvés szervezőjeként menekülnie kellett, Horvátországban halt meg. Búcsú Váradtól: latinul írta ezt a verset is. Itáliából Nagyváradra ment vakációra, innen indult Budára, és ez az alkalom ihlette versírásra. Ez az első magyar földön született humanista mű, valódi élményen alapszik, kevés mitológiai utalás található benne. Az első három versszak felvillantja a Nagyvárad környéki tájat (amit hamarosan látni fog). A következő négy versszak visszatér a "jelen" városához. A jövő a jelen és a múlt idősíkjai folytonosan keresztezik egymást. A vers gyors, pattogó ütemű, 11 szótagos sorokból épül fel. Ez a búcsúvers a humanista világnézetű ember értékrendjét is kifejezi. Rávilágít arra, hogy mitől fáj legjobban elszakadnia. Mikor a táborban megbetegedett: Előzmény: részt vett egy hadjáratban, és ott megbetegedett, súlyos tüdőbaja lett. Műfaja: elégia (szomorú hangú, bánatot kifejező lírai költemény). Verselés: időmértékes verselés, 60 disztichonból áll. Az antik mitológiából vett figurák már a saját érzéseinek, gondolatainak kifejezését szolgálják. Az 1. részben üvöltő harcos. Véleménye szerint Prométheusz minden bajok okozója. A 2. részben a boldog múltat eleveníti fel. A 3. részben véleménye szerint Jupiter bosszúja Prométheusszal szemben igazságos. A 4. részben önvád olvasható: "Ó, én háborodott, odahagytam az árnyat, a békét / Csábítottak a vad harcok, a trombitaszó!". Intették a barátai, hogy ne menjen harcolni. Leírja magát a harcot. Az 5. részben a szenvedést írja le, a lázat, a hidegrázást. A 6. részben fölteszi a kérdést, hogy miért a büntetés. A 7. részben búcsú az élettől. A kéklő égbolt, a lombok, a ligetek, a napsugarak felemlegetése, mint amit az életből sajnál itt hagyni. Örül, hogy az édesanyja már nem láthatta meg a haláltusáját. A 8. részben "végrendelkezik" arról, hogy hogyan, miképpen temessék el. Pannónia dicsérete: Műfaja: epigramma. Verselés: időmértékes verselés, 2 disztichonból áll. Öntudatos, büszke költő. Nagyra értékeli magát, ő írt először Pannóniáról, és ezáltal a világ megismerheti.