XX. tétel Ókor irodalmából Antigoné vagy Homérosz vagy a Biblia értelmezése A Biblia két része, beosztása, műfajai, témái, nyelve A Biblia szent könyvet, szentírást jelent. Két részből áll, az Ószövetségből és az Újszövetségből. Az Ószövetség a zsidó vallás főkönyve. 1000 év irodalmát tartalmazza. I.e. XII. sz. keletkezett. Nyelve a klasszikus héber. Az Újszövetség a kereszténység fő könyve. I.e. I. sz. keletkezett. A Biblia mindenféle irodalmi műfajt magába foglal kezdetleges formában. Elbeszélés, példázat a lírai műfajok közül: himnusz, szerelmi dal, sirám. A Biblia témai: Ószövetség: Isten Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal, Mózessel szövetséget köt, és szigorú törvényeket ír elő számukra. A szövetség révén a zsidók lesznek a kiválasztott nép, és megkapják az ígéret földjét, Kánaánt. Azonban a zsidók ezt a szövetséget megszegték, ezért jött létre az új szövetség. Újszövetség: Isten Jézus által kötötte a szövetséget, aki Isten fiaként kínhalállal megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől. Eredendő bűn - az első emberpár engedetlensége. A zsidók tagadják Jézus messiás voltát. Az Újszövetség. A tékozló fiú története. A példázat (parabola) fogalma Újszövetség: Isten Jézus által kötötte a szövetséget, aki Isten fiaként kínhalállal megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, az első emberpár engedetlensége miatt. A zsidók tagadják Jézus messiás voltát. Az ókeresztény irodalom legfontosabb írásait tartalmazza i. sz. I. sz. Nyelve a görög. Az első rész négy evangéliumból áll. Az evangélium jelentése jó hír, örömhír. Az első három evangélium Máté, Márk, Lukács evangéliuma, a negyedik János evangéliuma. Az első három evangélium Jézus életét és tanításait, az emberekért vállalat kínhalálát, keresztre feszítését írja le. Ezek szerint Jézus isteni megbízással, prófétai küldetéssel rendelkezik. János evangéliumában Jézus isten emberi testet öltött alakja, de hatalma isteni. Csodákat hajt végre. Isten létét teszi hihetővé. Az európai műveltségre nagy hatással volt. Parabola: Az evangéliumokban több műfaj található. Egyik ilyen a példázat, vagy párbeszéd, idegen szóval parabola (erkölcsi célzatú tanító mese). Ezek Jézus beszédei, vagy 1- 1 érdekes történet tanítói célzattal. Az első három evangéliumban találhatók. A tékozló fiú története a legszebb parabola. A megbocsátásról szól. Lukács evangéliumában található. Lukács pogány származású volt. Pogány olvasóit akarta meggyőzni Jézus irgalmasságáról. Azt hirdeti, hogy mindenki lehet keresztény, aki hisz Jézusban. A bűnök iránt irgalmat hirdet, ez a bűnbocsánat. Jézus szelíd, gyöngéd az alázatosokkal, de a gőgösöket és a gazdagokat megveti. A farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy szóba állt a bűnösökkel. Az ószövetség. A vízözön - monda. A figura etymologica és a gondolatritmus fogalma Az Ószövetség: Isten Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal, Mózessel szövetséget köt, és szigorú törvényeket ír elő számukra. A szövetség révén a zsidók lesznek a kiválasztott nép, és megkapják az ígéret földjét, Kánaánt. Azonban a zsidók ezt a szövetséget megszegték, ezért jött létre az új szövetség. Az ókori keleti irodalmak mindegyikében a szellemi, kulturális élet fejlődésének egy meghatározott pontján megindult a múlt irodalmi emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szövegek kialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak. A görög kanón szó jelentése mérték, zsinórmérték, erkölcsi norma. Ezek Isten által sugalmazott szent könyvek voltak. Kinyilatkoztatás, Isten üzenete a Biblia szent íróinak. Vallási témájú irodalmi értékű művek. Tudós papok írták. Vannak benne világi tartalmú könyvek, közmondások, erkölcsi, filozófiai könyvek, szerelmi költemények. Vízözön: az emberek gonoszak voltak és ezért az Isten megbüntette őket, özönvizet bocsátott a földre. Csak Noét és családját mentette meg, és az állatokat. Két anyag van ezzel kapcsolatban. Az egyik jahvista ("Úr") forrás, e szerint az özönvíz eső volt, és két hónapig tartott. Az özönvíz végén Noé áldozatott mutatott be. Minden állatfajtából hetet-hetet vittek magukkal. A másik forrás Elóhim ("Isten"), itt az özönvíz időtartama 1 év. A földet víz veszi körül. A végén nem mutatnak be áldozatot. Minden állatfajtából kettőt-kettőt vittek magukkal. Figura etymologica: a héber költemények ritmikája, stílusalakzat. Azt jelenti, hogy a szó tövét megismétlik különböző toldalékokkal. Pl.: énekek éneke, halának halálával Gondolati ritmus: a mondat tagjainak párhuzamosságát, a gondolatok szabályozott ismétlődését jelenti. Alapja a sor. Szophoklész: Antigoné. Téma, szerkezet, mondanivaló, fő- és mellékkonfliktusok Szophoklész i.e. 496 - 406-ig élt. Thébai mondakör: Laiosz Thébai királya, Iokaszté a felesége. Megjósolták a királynak, hogy a fia meg fogja ölni, és a király feleségét veszi majd feleségül (tehát a fiú az anyját). Még nincs gyermeke, ezért önmegtartóztató életet él. Egyszer - a bor mámorában - a király mégis megszegte a magára vállalat önmegtartóztatást, és fia született. A csecsemő bokáját átszúratta - innen a neve Oidipusz, "dagadt lábú" -, és kitétette Kitharión hegyére. A parancs teljesítésével megbízott szolgáló megsajnálta a gyermeket, így került Korinthoszba, Polübosz királyhoz - aki gyermektelen lévén - sajátjaként felnevelte. Egy alkalommal, amikor a Thébai felé vezető úton ment, idegenekkel találkozott, a keresztútnál vita támadt közöttük, s Oidipusz ekkor, tudtán kívül - önvédelemből - megölte apját. Így teljesedett be a jóslat egyik fele. Amikor Thébai falai alá ért, a várost éppen a Szphinx, az oroszlántestű, leányarcú, madárszárnyú emberevő szörnyeteg tartotta rettegésben. Emberáldozatot követel magának mindaddig, míg valaki meg nem oldja talányos kérdését: mi az, ami reggel négy lábon, délben kettőn, este pedig hármon lábon jár? Oidipusz megoldotta a rejtvényt (az ember), a Szphinx szégyenében pedig egy mélységes szakadékba vetette magát. Oidipusz jutalmul megkapta az özvegy királyné kezét (az anyját), és ő lett a király. Beteljesedett hát a végzete. A királyné négy gyereket szült: Antigoné, Iszméné, Polüneikész, Eteoklész. Egyszer azonban dögvész pusztít Thébaiban, és a delphói jóslat szerint mindaddig tartani fog, míg Laiosz király gyilkosa el nem nyeri méltó büntetését. Elkezdi kutatni Oidipusz a tettest, és megtudja az igazságot. Iokaszté, miután megtudta, hogy Oidipusz a tettes, öngyilkos lesz, Oidipusz pedig megvakítja magát. Fiaira, akik ellene fordulnak, a testvérviszály átkát mondta ki, s hűséges leánya, Antigóné kíséretében útra kelt. Az Athén melletti Kolónoszban talál menedéket, s itt is halt meg. A királyság a két fiúra szállt, és ők felváltva uralkodtak. Azt remélték, hogy így megtörik az apai átkot. Eteoklész, az egyezségüket megszegve, száműzte a bátyját. Polüneikész megnősült, és apósa segítségével hét vezér indult meg hatalmas sereggel Thebai ellen. A Thebaiak győztek, a két testvér egymás kezétől esett el. A hatalmat Kreón vette át. Antigóné: Kreón nem engedi, hogy eltemessék Polüneikészt, azonban Antigóné szembeszáll vele, és eltemeti bátyját. Kreón büntetésből sziklasírba zárja Antigónét. Emiatt a fia öngyilkos lett, és a fia öngyilkossága miatt a felesége is megölte magát. Az események színtere egy tér a királyi palota előtt. A téren kívüli eseményeket az őr és a hírnökök mesélik el. Az idő néhány óra. A viták szócsaták formájában valósulnak meg. A kar szerepe elválasztó és összekötő. A dráma szerkezete: 1., expozició 2., bonyodalom 3., drámai harc fokozódása 4., késleltető mozzanat 5., a harc fokozódása 6., tetőpont 7., végkifejlet Fő- és mellékkonfliktus: Kreón és Antigóné között van a főkonfliktus. A mellékkonfliktus Kreón és a fia között, Antigoné és Iszméné között, a jós (Teiresziász) és Kreón között, a vének és Kreón között. A mű mondanivalója (a mű üzenete): két erkölcsi világfelfogás szembeállítása. Kreón magabiztos, fölényes, nem uralkodói bölcsesség jellemzi, csupán hatalmát fitogtatja. Antigóné kemény és hajlíthatatlan. "Sok van mi csodálatos, de az ember a legcsodálatosabb." A kar az ember csodálatosságáról énekel, mert ésszel él, termésre kényszeríti a földet, övé a széllel versengő gondolat, a beszéd legmagasztosabb tudománya. A halál az emberi hatalom korlátja, ez különbözteti meg az istenektől. Az ember a mindenség ura, a gonoszra is képes. Azt az embert tiszteli, aki egymás mellé helyezi a honi törvényeket, és az isteneknek tett eskü szent jogát. Antigoné szembekerül a zsarnokkal a saját, az istenek és az emberiség által szentesített törvény szerint, mert a halottat el kell temetni, végtisztességet kell neki adni. Ezzel szemben Kreón parancsa ezt megtiltja, nem engedi eltemetni, megsiratni sem szabad. Antigoné saját lelkiismeretére hallgat, és azonnal cselekszik. Az életénél is fontosabb az erkölcsi igazság. Tettével egyedül marad. A húga Iszméné fél a zsarnoktól, eleinte nem támogatja, később együttérzésből kiáll testvére mellett. Antigoné azonban elutasítja. Haimón védeni próbálja Antigonét, de nem az eszméi miatt, hanem mert szerelmes belé. A vének eleinte leplezik együttérzésüket. Antigoné tragikus hős. Az emberiség és a lelkiismeret parancsait az életénél is fontosabbnak tartja. Elbukik, de erkölcsileg felülemelkedik. Általános elveknek enged. A zsarnok elleniség hőse, mártírja. Hősi példa az alakja, mert azt hirdeti, hogy embertelenséget még parancsra sem szabad elkövetni. Kreónnak tejhatalma van, ezzel száll szembe Antigoné, rajta kívül senki sem mer szembeszállni vele. Amit Kreón először mond, az igaznak tűnik, a város érdekeit tartja szem előtt, a rend, a nyugalom, a törvényesség helyreállítása a célja, ám már az első parancsa ellenérzést kelt, mindenki fél tőle. Erkölcsileg egyre mélyebbre süllyed. Nem hallgat a jósra. Bukása az embernek és az uralkodónak a veresége. Ez nem tragikus bukás, hanem a jogos büntetése. Nem hallgat Haimónra - megjelenése késleltető mozzanat, mert a nézőben felébred a remény, hátha tud hatni apjára, s megmentheti még menyasszonyát -, fiára, aki azt mondta: "Mást is megöl halála, hogyha meghal ő." A vének bölcs belátásra szólítják fel, de ő a tanácsra sem hallgat már.