XIX. tétel Mai magyar irodalom (egy szabadon választott mű vagy portré értelmezése Déry, Örkény) Déry Tibor (1894 - 1977) Budapesten született, jómódú zsidó polgári családban, édesapja ügyvéd volt. Csonttuberkolózisban szenvedett, emiatt sok időt töltött gyermekkorában kórházban. A Kereskedelmi Akadémián érettségizett. Ezután éveken át nagybátyja részvénytársaságánál dolgozott. Azonban egyre jobban vonzza a művészvilág. Pályaképe: a modern magyar próza megteremtője, sok műfajú szerző, de elsősorban elbeszélései és regényei jelentősek. Kezdettől fogva érdeklik a társadalmi és politikai problémák, érzékenysége juttatta el a baloldalhoz (rokonszenvezett a szociáldemokráciával és a kommunista párttal). Baloldali nézetei miatt nem érvényesülhetett a Horthy korszakban, 1945 után rövid ideig elismert és minden hivatalos támogatást elnyert író volt, elsők között kapta meg a Kossuth-díjat, mivel azonban a dogmatikus pártpolitikával szembefordult, ellenzékiként kezelték, kritikai hadjárat indult ellene (Felelet-vita), majd ellenzéki és 1956-os magatartása miatt börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult, újra publikálhatott is, igaz előtte meg kellett írnia Számadás című önkritikus elbeszélését. Első elbeszélése (Lia) 1917-ben a Nyugatban jelent meg, a forradalmat üdvözölte, ezért emigrációba kényszerült. Az emigrációban kapcsolatba került különböző avantgárd irányzatokkal (expresszionizmus, szürrealizmus, stb.). A '20-as években írt művei ezeket a hatásokat tükrözik, pl. Az óriási csecsemő dadaista írás. Ebben az időszakban írt expresszionista szabadverset is. A '30-as évek elején hazatért Magyarországra, s ekkor születtek realista regényei (pl. a Befejezetlen mondat, később ezt a témát folytatja a Feleletben). A Felelet fejlődési regény (egy ember emberi, politikai fejlődését mutatja be). Ez az a regény, ami miatt valóságos kritikai hadjárat indult - a pártnak ideológiai szempontból nem felelt meg. Déry nem volt hajlandó a párt elvárásainak megfelelően átírni. Harmadik fontos műfaja a hosszabb elbeszélés (Szerelem) és a kisregény (Niki). Niki: 1955-ben írta, 1945 - 55-ig terjedő időszak történetét dolgozza fel. Egy kutya alakját állítja a középpontba. Niki gazdái az Ancsa házaspár, sok szenvedésen, meghurcoltatáson mennek keresztül a Rákosi korszakban. Az emberi és a kutyasors párhuzamából és kontrasztból adódik a feszültség, és ez hordozza az írói mondanivalót. A szabadság az emberi létérzés legfontosabb eleme. Az embert és az állatot is egyaránt gyötri lelkileg, sőt testileg is beteggé teheti a hiánya. Az ember többet elér, mint az állat, mert képes hinni a lehetetlen körülmények megváltozásában, az állat azonban belepusztul a szabadság hiányába. Az írói módszer és hangnem, a szubjektív előadás és az írói előadásmód keveréke jellemzi, az írói módszer Thomas Mannra emlékeztet, a történetbe beleszőtt esszéisztikus töprengések az író elemző, értelmező magatartásából következik. Szerelem: 1955 -56-ban írt mű. Először '56-ban jelent meg. A Szerelem egyenes vonalú történet, egyetlen szituáció, egyetlen alapgondolat kibontása, tehát klasszikus novellának tekinthető. Felépítésében is követi a klasszikus realista novella szabályait, kronologikus sorrendben beszéli el az eseményeket. A történet a börtönben kezdődik. Rövid félmondatból derül ki az előzmény (7 évet ült). Az expozícióban a szűkszavú leírásból és a tömör párbeszédből tudjuk meg B letartóztatásának, fogságának az időtartamát és érzékeljük a koncepciós perek és a törvénytelenségek időszakának módszerét, légkörét. A második részben az utazást olvashatjuk a városon át. B először villamosra száll, az első megdöbbentő élménye a sok szín és, hogy civilekkel találkozik. Egy nevető kalauznő nagy élmény számára, többször is megismétlődik ez a mondat: "a kalauznő nevetett". Az utazás folytatódik egy taxiban, itt a sofőrrel kerül kapcsolatba. A sofőr magatartását az együttérzés, megértő emberiesség jellemzi, egy mondatból kiderül, a sofőr sejti, honnan jött az utasa. Az utazás az utcán folytatódik, B szokni akarta a szabad mozgást. A következő találkozás a házmesterrel történik, B-t nem ismerik fel. A többszöri ismétlés fejezi ki a házmester megdöbbenését, sajnálatát, együttérzését. Itt derül ki, hogy a felsége a régi lakásban lakik, de társbérlők vannak a lakásban, a családja a cselédszobába szorult. A regény csúcspontja a felsége és B találkozása. Kevés szó hangzik el B és a felesége között. B kérdezi, hogy a játszó gyerekek közül melyik az övé, többször ismétlődik, amit B mondd: "Ne sírj", az asszony csak egy szót mond: "egyetlenem" - ezt ismétli, egyszavas szerelmi vallomások ezek. A befejezés érdekessége, hogy olyan, mint egy vallási rítus (a feleség lemossa B-t). Szűkszavú az író, a párbeszédek rövidek, nagy szerepe van az ismétléseknek, elhallgatásoknak, a tőmondatos szerkesztésnek, jellemzi a kort a technika. A félelem, a tanácstalanság jellemző a műre. Makk Károly készített ebből és a Két asszony című művekből filmet. Szabadulása után a '60-as években kezdődik pályája utolsó szakasza, ekkor írta önéletrajzi regényét Ítélet nincs címmel. Egy utópisztikus regényt, a G. A. úr x-ben, kisregénye a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, ezt 1973-ban mutatták be musicalként. A XX. század végének fontos problémáiról ír regényeiben, így pl. az élet elgépiesedése, a környezetszennyezés, a nagyvárosi ember elidegenedett életformája. Örkény pályarajza (1912 - 1979): Budapesten született, gazdag polgári családból származott. Édesapja több gyógyszertár tulajdonosa. Édesapja kívánságára vegyészmérnök és gyógyszerészi diplomát szerzett. Ő azonban az irodalomhoz vonzódott. 1937-ben a Szép Szóban jelentek meg elbeszélései, bal oldali kapcsolatai miatt apja külföldre küldte, Párizsba és Londonba. Itt ismerkedett meg a modern irodalmi élettel. A II. világháborúban Ukrajnában volt munkaszolgálatos, orosz munkatáborba viszik Voronyezsnél. 1946-tól újságíróként dolgozott, és egy ideig minden hivatalos támogatást, elismerést megkapott, de 1952 után Déryhez hasonlóan őt is támadták, a párt ellenzékinek tekintette. 1950 - 60-ig írásai nem jelenhettek meg, előbb segédmunkásként dolgozott az Egiszben, később a diplomája alapján gyógyszerismertetőket írt. A '60-as években kezdődik pályájának leggazdagabb időszaka. Két fő műfaja az elbeszélés ill. a kisregény, a dráma. Elbeszéléseinek egyik jellegzetes csoportja az egy perces novellák címet viselő gyűjteményes kötetben jelent meg. Ezeket 1968-ban jelentette meg. Az egy perces jelző a terjedelemre utal, igen rövid, gyakran néhány sorból álló elbeszélések, az írói közlés minimális, a mű olvasói értelmezése viszont maximális (gondolkozzanak el a művön az olvasók). A terjedelem is utal az elbeszélések groteszk jellegére, a groteszk esztétikai minőség és világszemlélet fejezi ki (a világot nem lehet egysíkúnak látni, mindent többféleképp lehet értelmezni). Sok az abszurd elem a groteszk elbeszélésekben, vagyis lehetetlen, racionálisan megmagyarázhatatlan jelenségek vagy események olvashatók az elbeszélésben. Az elbeszéléskötetben különböző műfajú írásokat találunk, pl. anekdota, vicc, hír, csalimese, dialógus, stb., ilyen művek pl. a Sátán Füreden (anekdota), Apróhirdetés, Budapest (vicc), In memoriam dr. K. H. G. (anekdota vagy dialógus, K. H. G. - K. Havas Géza újságíró). Mindegyik példázatos jellegű írás. Drámái: Macskajáték (1963, kisregény, majd átírta groteszk drámává), Tóték 1964, kisregény, majd átírta drámává). Tóték: Örkény egyik legnagyobb negatív élménye a háború volt, ez a történet is a II. világháborúban játszódik le, a színhely a hátország, egy békés mátrai falu, de valójában a történet a háborúról, a háború jellemtorzító hatásáról szól. A történet röviden összefoglalva: a betegállományban lévő őrnagy rövid pihenésre vendégként Tótékhoz érkezik, ő a fronton lévő Tót fiúnak a parancsnoka, ezért szívesen fogadják, mert arra számítanak, hogy az őrnagy a frontra visszatérve kedvezményeket ad a fiuknak. Az őrnagy megváltoztatja a család életét, új életformát kényszerít rájuk, katonás rendet kényszerít rájuk, és papírdoboz készítésre fogja őket (az őrnagy szerint hasznos munkát kell végezni, és ez az). 13 napig tart a rémuralom, végre megszabadulnak az őrnagytól, de az váratlanul visszatér, és Tót, a házigazda fellázad, megöli az őrnagyot.