XVIII. tétel Radnóti Miklós Radnóti (1909 - 1944) a Nyugat második nemzedékéhez tartozott. Budapesten született 1909-benRadnóti tragikus gyermekkori élményeket (világrajöttekor meghalt édesanyja és ikertestvére), eseményeket (még gyermek, mikor édesapja meghal) épített be költészetébe. Ezek a tragikus események meghatározzák költészetének alaphangját is. Gyámja kívánságára kereskedelmi főiskolát végzett (még középiskolás korában (1926) ismerkedett meg Gyarmati Fannival, és lett diákszerelem, mely az évek során rajongásig fokozódik), majd Állami Textilipari Szakiskolát, de irodalmi érdeklődését követve végül a szegedi egyetemen szerzett diplomát magyar-francia szakon. Kitűnő műfordító lett (pl. Apollinaire-t (5-ös tétel) fordított). Az Új Hold folyóirat köréhez tartozott. Már első verseskötetei is elismerést hoztak számára. Sorsa a fasizmus uralomra jutása miatt vált tragikussá. Származása miatt többször is munkaszolgálatra kötelezték, és 1944-ben agyonlőtték Abda mellett (fogsága idején is folyamatosan írt egy kis kékkockás noteszba). Pályaképe: fiatal költőként két irányzat hatott rá, egyrészt a Nyugatos költők újklasszicizmusa, másrészt az avantgárd. Első kötete 1930-ban jelent meg Pogány köszöntő címmel, a táj, az élet szépségei, a szerelem adják a fő témát, egyaránt alkalmaz szabad verset és klasszikus időmértékes formákat. 1931-ben a szegedi egyetemre iratkozott be, itt szorosabb kapcsolatba került a szocializmus eszméivel és a munkásmozgalommal. Költészetében a hangváltást a '30-as években figyelhetjük meg (Újhold 1935). 1934-ben letette a bölcsészdoktori szigorlatot, 1935-ben tanári diplomát szerzett, de származása miatt nem taníthatott. 1935-ben házasságot kötött Gyarmati Fannival. Hitler hatalomra jutása után egyre vészterhesebbé válik az európai légkör, és Radnóti költészetében is megjelenik a fenyegetettség érzésének ábrázolása, egyben megfogalmazza költői hitvallását is. Két jellegzetes verse ebből az időszakból a Mint a bika, Járkálj csak, halálraítélt! Mint a bika: az Újhold című kötetében jelent meg. Rímtelen szabad vers. Címében is egy hasonlat, maga a mű is hasonlatokra épül. 1 vsz.: megjeleníti a fiatal bika alakját, gondtalan, boldog, büszke állatként jeleníti meg a fiatal bikát. Magatartására az erő, a harcias lázongás jellemző. 2 vsz.: megváltozott világ és hangulat, farkascsordák közelítenek a legelőkhöz, az őzek riadva menekülnek, a bika azonban vállalni akarja a harcot. Magatartását a bátorság, a halállal szembenéző méltóságteljesség jellemzi. 3 vsz.: két sorból áll, ez a vers zárlata, megmagyarázza a hasonlatot. Első szám első személyben vall a költő arról, hogyha harcra kerül a sor, ő sem fog gyáván menekülni, vállalja a küzdelmet és a biztos halált. A klasszicizmusra jellemző módszer, egy hasonlat részletező kibontása, így ezt a verset jellegzetes klasszicista versnek nevezhetjük. Járkálj csak, halálraítélt!: három évvel később újra szembe kell néznie a veszéllyel, megfogalmazza emberi, költői hitvallását. Már a vers címe is utal arra a veszélyhelyzetre, ami kialakulóban van Európában és Magyarországon. A cím ismétlődik a költemény szövegében. Első rész: felszólítással kezdődik a vers. A külvilág bemutatása, félelmet áraszt a természet is. Szürrealista megszemélyesítések érzékeltetik a veszélyhelyzetet (pl. "sötét fák sorsa eldől", égről hideg sziszeg le"). Hasonlatok, nyomatékosítanak. Második rész: a költő megszólításával kezdődik, megfogalmazza, hogyan viselkedjen a költő ebben a veszélyhelyzetben. Három hasonlattal fogalmazza meg költői és emberi hitvallását (pl. "Tisztán élj... lakói", "bűntelen, mint... Jézusok", "keményen is, mint... farkasok"). A költő tisztában van a rá leselkedő veszélyekkel, haláltudatban és, s így fogalmazza meg a klasszikus humanizmus eszményeinek vállalását, becsületesen, tisztán, elveit megőrizve kell élni, harcolni, ha kell. Ezt az ars poeticát következetesen képviselte élete végéig. A '30-as évek második felében Radnóti nem dolgozhatott tanári állásában, műfordításokból, magánórák adásából tartotta el magát. Barátai segítségével megbízást kapott Vergilius egyik eclogájának lefordítására. Az ecloga ókori görög eredetű műfaj, párbeszédes formában írt pásztori költemény. Vergilius 10 eclogát írt, s ebből fordított le egyet, a kilencediket. Az ecloga műfajt igen aktuálisnak érezte, mert Vergilius a polgárháborúk korában írta költeményeit, s azokban szembeállítja a pásztor idillt, a háborús világgal, az emberi tragédiákkal. Ezért elhatározta, hogy Vergilius költeményeinek mintájára ő is ír eclogát. Így 1938 - 44 között megszületett az eclogákból álló ciklus. Ennek első darabja az Előhang, és ezt követik a számozott eclogák, klasszikus időmértékes formába, hexameterben írt versek ezek, különleges hatásuk, abból áll, hogy modern, XX. századi témát ókori formában és időmértékes versben fejt ki a költő. Első ecloga: témája, hogy mi lesz a háború idején a költő sorsa. A költő emlegeti a halott García Lorcát, aki a spanyol polgárháborúban esett el, majd József Attilát, aki önként választotta a halált, ezután a költő megfogalmazza ars poeticáját a híres "tölgyfa hasonlatban". A költő még a halál árnyékában is írt, mert az a kötelessége, hogy felemelje szavát a zsarnokság ellen, tiltakozzon - még ha nincs is közönsége. A vers befejezése a költő búcsúja a pásztortól, jó annak, aki békében a természet közelében élhet. Ebben a búcsúzásban szembeállítja az idillt, a békés életet és a háború okozta tragédiát. Hetedik ecloga: munkatáborban született a vers, 1944 júliusában. Párbeszédszerű monológ, nevezhetnénk levélnek is (episztola). A fogoly költő gondolatban megszólítja feleségét. Ötször ismétlődik a költeményben a "látod-e" kérdés. Lager Heidenauban írta feleségéhez a verset, dokumentum jellege van, hitelesen naturalista pontossággal írja le a tábor életét. A vers különböző valóságsíkokat váltogat, a tábor képével szembeállítja az elhagyott otthon képét, a szomorú jelennel szembesíti a boldog múltat. Ebben a versben is együtt van a tragédia és az idill. Az otthon képeiben impresszionista elemekkel találkozunk, fájdalmas kérdést tesz fel a költő. Kétség és remény között ingadoznak a foglyok, vajon élnek-e még az otthoniak, van-e még otthon, ahová hazatérhetnek. Hexameteres formában írt költemény, érdekes ellentét van a klasszikus forma és a modern tartalom között. Műfajilag az elégiák közé sorolhatjuk. Ugyan itt született egy hónappal később az Ŕ la recherche... című műve (ejtsd: a la rösers). A francia cím Proust Az eltűnt idő nyomában című regényére utal. A költő az elmúlt időt, a régi barátokat keresi. A költő itt a táborban visszagondol a múltra, élete egy felejthetetlenül szép időszakára. A vers gondolatmenetében felfedezhetők Apollinaire hatásai. Fájdalmas felkiáltó mondatokkal, sóhajokkal kezdődik, ehhez a felkiáltáshoz kapcsolódnak a fájdalmas kérdések, tehát érzelmi feszültséggel találkozunk a kérdéssekkel kapcsolatban. 1 - 2 v. sz.: elégikus hangulatú, a régi barátok közül sokan már nem élnek. A 3 földrajzi név 3 háborús harcszíntér. 3 - 4 v. sz.: folytatódik a felsorolás, felidézi a barátok képzeletbeli sorsát, különböző motívumok határozzák meg a háborúba kerülésüket. 5 v. sz.: az itthon maradt lányok, asszonyok alakját idézi meg a költő. A magány, a félelem, a gyász vár az otthon maradottakra. 6 - 7 v. sz.: a vers zárlata, fájdalmasan ismétli meg többször is, "Hol van az éj" (hol a kapcsolat Apollinairel), a fájdalmas kérdésre maga a költő adja meg a választ, elkeseredett, mert az az éj már vissza sem jön többé, végleg vége a boldog ifjúságnak, a barátságoknak, már csak az emlékek maradnak. Hexameterek adják a vers különös szépségét, a zenei elemeknek fontos zenei hatása van, mint pl. az alliterációknak; felfedezhetők az antik költők hatásai a versben, pl. "szépmosolyú fiatal nők". Az erőltetett menet: '44 szeptemberében írta. A Lager Heidenaut a németek felszámolták majd Borba "hajtották" őket, a cím erre utal. Rövid költemény, 4 mondatba sűríti a költő az önmagával folytatott drámai belső vitát. 1 - 2 mondat: az első mondat belső vita, a második mondat válasz erre. A két mondat kérdése, hogy érdemes-e folytatni az utat. 3 - 4 mondat: megjelenik - impresszionista képekben - az elhagyott otthon képe, a feleség, a szőke Fanni alakja, ezek a képek adnak érveket a költőnek, érdemes folytatnia a költőnek az utat, érdemes küzdeni az életben maradásért, van otthon, és van még, aki vár rá. Három felkiáltás zárja a verset: az első bizonytalanságot fejez ki, amiben csak kötő és határozó szavak vannak, a következő az életben maradás értelmét támasztja alá. mindent jó jelnek vesz, elhangzik a bizonyosságot kifejező harmadik mondat, a vita eldőlt, az otthonra gondoló ember erőt érez magában. A költemény érdekes formai megoldása a versforma, ami nibelungizált alexandrin (hosszú versforma, a középkori német versnek ezt volt a jellegzetessége, hosszú szünet a sor közepén). Razglednicák: agusztus - október között írta, Bor felé menetelve, majd a további úton írja ezeket a verseket, a címben keserű irónia van, a képeslapokat (=Razglednicák) nyaralásról szokták írni, ő pedig egy halálmenet egy-egy állomásáról írja ezeket a költeményeket. Ezek naplóversek, hiszen néhány sorban az út eseményeiről és a gondolatairól számol be a költő. Itt az első és a második vers rövid helyzetkép a háborúról. 1: az elsőt útban Bor felé, még augusztusban írta, ellentétre épül a vers, az első képsor a háború dúlta vidéket mutatja be, a vers második négy sorában az otthon és Fanni alakját idézi meg. Együtt van tehát itt is az idill és a tragédia, az út borzalmait szürrealista képsor érzékelteti ("Bulgáriából... ég szalad" - szinesztézia, megszemélyesítés) 2: egy békés idilt mutat be, a háború dúlta vidéken is lehetnek békés és szép pillanatok, ezt fejezi ki az idilli hangulatú képsor. 3: már Magyarországon született ez a vers, a halálfélelem, a háború borzalmai jelennek meg a naturalista képsorokban. Négy sorból áll mindössze. Alliterációval kiemelt megszemélyesítés található benne. 4: egy barátjának a halála adta a vers magját. Egy írásjelekkel tagolt szöveg. Tragikus esemény a hegedűművész halála, a költő magában beszél. Még nem fejeződött be számára a szenvedés, még folytatja az utat. Ezeket a költeményeket egy pepita fedeles füzetbe írogatta, ez volt a bori notesz.