III. tétel A) Csokonai, felvilágosodás korszaka A. 1773-ban, Debrecenben született, apja borbély-seborvos volt, de fiatalon meghalt. Anyja az elszegényedett családot kosztos diákok tartásával tudta fenntartani. Debrecen cívis város volt, a polgárosodó parasztság élt itt. Itt volt a református gimnázium, a szellemi élet központja. Ebben az intézményben tanult Csokonai. Nagyon tehetséges, több nyelven beszélő hallgató volt. Önképző kört szervezett, és a nyugati nyelveket felosztották egymás között, így tájékozódtak a világ irodalmában, híreiben. Tanulmányai befejezése után segédtanár lett, a poétai osztályt vezette. 1795-ben kizárták a kollégiumból haladó gondolkodása, tanítási módszerei, fegyelmezetlen gondolkodása miatt, és mert részt vett Martinovics és társai kivégzésén. Lapkiadással próbálkozott, de kudarcot vallott, mert nem támogatták. A lap címe: Diétai magyar múzsa. (Diéta = országgyűlés) Komáromban megismerkedett Vajda Júliával, egy gazdag gabonakereskedő lányával, el akarta venni feleségül, azonban az apa csak azzal a feltétellel adta volna hozzá, ha állást talál. Csurgón helyettes tanári állást kapott, azonban mire visszament a lányhoz, ő már másnak adta a kezét. Ebből a csalódásból születtek a magyar szerelmi költészet első jelentős alkotásai, a Lilla dalok, mert a lányt verseiben Lillának nevezte. Magányban, szegénységben és súlyos betegen élt (tüdőbeteg), 1802-ben leégett a házuk, és egy alkalommal, amikor temetésen búcsúztatott, verset olvasott fel, megázott, megfázott 1805-ben meghalt. 32 évet élt. A felvilágosodás eszméi Az estve című költeményben: nagyon művelt ember volt, költészetében megtalálhatók a külföldi stílusirányzatok (barokk, rokokó, francia felvilágosodás eszméi, rousseau-i szentimentalizmus). Verselési technikáját az antik költők verseléséből tanulta. Az antik költök, bölcsek mondásait fejtette ki költészetében, ezen kívül bemutatta a természet tájait, az évszakokat, embereket, ez felvilágosult gondolkodás volt. Az estve című költeményben a "vissza a természetbe" rousseau-i gondolatot fejtette ki. Ezen kívül bemutatta, hogy az ember csak a természetben találja meg a boldogságot, távol a civilizációtól. Az egész költészete az idilli természet és a kegyetlen társadalom szembeállítása. Első rész: a természet idilli bemutatása, látjuk a nap haldoklását "Haldokló súgári halavánnyá lésznek,", "Mosolyog a híves szárnyon járó estve;" - ez megszemélyesítés, halljuk a madárkákat, a medve bömbölését, a fülemülét, a pacsirtát, látjuk a vadakat, a farkasokat, hívja a szellőt "Lankadt kebelembe életet öntsetek!", ilyenkor boldog. Második rész: "Késsél még, setét éj, komor óráiddal,", "Úgyis e világba semmi részem nincsen", az emberek körülöttünk zsibonganak, részegen egymásnak tolonganak, bilincsben van az emberiség keze. "Nem született senki gazdagnak, szegénynek", nem csikart ki a király dézsmát, nem volt fösvénység, ez rousseau-i gondolkodás. Harmadik rész: "Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem", a természet a birtoka, melynek örökös földesura lett, mihelyt általa embernek született. Tartózkodó kérelem: udvarló vers, egy lány szerelméért esdekel, aki megégette a szívét, ha viszonozza szerelmét, boldog lesz. Enyhíti szíve fájdalmát. Kettős ritmusú vers, időmértékes és ütemhangsúlyos verselés, ez a zeneiséget növeli. 4/4, 4/3; 4/4, 4/3. Rímképlete: a, b, a, b - keresztrím. Alliteráció is van benne (két dolgot a költő összevon valamilyen hasonlóság alapján): "Szemeid szép ragyogása / Eleven hajnali tűz,", "Gyönyörű kis tulipánt!", ezen kívül a klasszicista stílus: "ambrózia csókkal", görög ill. keresztény mitológia: "angyali csók". A Reményhez: a szerelmi költészet első gyöngyszemei között van, Lillához írta csalódottságában. Nagy r betűvel írja a reményhez szót, mert megszemélyesítette, Lillára gondolt, ő jelentette számára a reményt. Rokokó stílusba írt költemény. A lányt égi magasságokba emelte, tüneménynek, védangyalnak ábrázolta, aki földi halandóval csak játszik, hitegeti, de becsapja, elhagyja. A boldogságot a természet virágaival fejezi ki: "Kertem nárcisokkal végigültetéd", "Rám ezer virággal / Szórtad a tavaszt". Az első jaj-nál érezhetjük, hogy baj következik, elhagyta Lilla, elhervadtak a virágok és télbe borul a természet, majd mindenkitől elköszön, Lillától, a költészettől, az élettől, meg akar halni. Teste a földbe, lelke az égbe vágyik: "Kedv, Remények, Lillák, - Isten véletek" - így búcsúzik. A költemény fájdalmas monológ. A rokokó: stílusirányzat, a barokknak egy kései változata. Csokonai számára a szépség és a boldogság világát jelentette. A mindenapi életérzésen felülemelkedik, égi magaslatokig, a boldogság kifejezésére szolgál, ez a stílus enyelgő, udvarló, szerelmi epekedést fejez ki. Játékos a verselése, a ritmus zeneisége jellemzi, ilyen a Tartózkodó kérelem. Mitológiai alakok szereplenek benne, külső érzékszervekre hat (látásra, hallásra) a rokokó költemény. Népiesség: Csokonai Petőfinek és Aranynak volt az előfutára a népies költészetben. Képeit a természetből veszi. Verselésére jellemző az ütemhangsúlyos verselés, ami a népköltészetre jellemező. A Tihanyi Ekhóhoz elemzése: a vers eredeti címe A füredi parton. A természethez fordul magányában. Barátai, Lilla megtagadták. El akar vonulni a zord társadalomból. Mindenkitől távol akar meghalni, mint Rousseau. Ember és polgár akar lenni, ez felvilágosodott gondolkodás. Bízik benne, hogy a jövő felismeri a nagyságát. Szerkezetileg négy részből áll, a versszakok nyolcsorosak, de a nyolcadik sor a hetedik sort ismétli, mint visszhang. 1-2 versszak: az ekhóhoz fordul segítségért, az istenekhez, a nimfákhoz. "Ím kit a sors eddig annyit hánya," itt ő maga szól az ekhóhoz. A megfogalmazás nyelvi eszközei a szentimentalizmus irányzatának ismert motívumai: a halovány holdnak fényén elhagyottan sírva sír, elpusztult reményét jajgatja el. A két strófa a boldogság és a boldogtalanság, a kitaszítottság és a vigasztaló társaság ellentéteit feszíti egymással szembe. 3-6 versszak: a zordon erdőkhöz, durva bércekhez szól, a természet is barátságtalan, de több érzéssel bírnak, mint az embertársaink. Kitaszították az emberek maguk közül, a barátai elhagyták, közömbösek, Lilla is elhagyta. 7-9 és a 10. versszak 2. soráig: el akar vonulni az emberi társadalomból, azonosul Rousseau-val. Ember és polgár akar lenni, ez felvilágosult gondolkodás. Szent magányosságban fog élni és meghalni. Utolsó hat sor: bízik benne, hogy az utókor felleli sírját. Klasszicizmus: az antik görög és római művészetet tekintették példaképnek, követendőnek. Ezeknek elemzése volt a céljuk. Racionalisták voltak, hittek a józan ész diadalában. A tartalom és a forma egységét hirdették, ami azt jelenti, hogy szép legyen, de neveljen is. A klasszicizmus művészetelmélete merev művészeti szabályokat alkotott, ilyen volt pl. a "hármas egység". Legfőbb műfajai az eposz, tragédia, óda, epigramma, de megtalálhatók a tanító irodalom különböző műfajai is (pl. állatregény, szatíra). Szentimentalizmus: itt az érzelmek dominálnak, szemben a túlzott racionalizmussal. A polgárság felerősödésével lázad az elavult középkorral szemben, az érzelmek felszabadítását hirdeti. Kifejezi a szenvedélyes szerelemet, a boldogtalanságot, a természet szeretetét. A szentimentalizmus irodalmának tipikus szereplői, bár érzelemben rendkívül gazdagok, valójában cselekvésképtelenek, csak szenvedni, gyötrődni, lemondani tudnak. A líra a leggyakoribb műneme, műfaja az elégia, a napló (egyes szám első személyben íródott) és a levélregény.