- 1 -

                   8. A dráma a XIX. és a XX. században

      1. Dráma a XIX. században
            - a dráma jegyei: eseménysort ábrázol, dialogusokon,
monológokon
              keresztül ismerjük meg a szereplöket és a helyszíneket, szín-
              padra szánt mű, tájleírás nincs
            - a dráma alkotóelemei: drámai szituáció, konfliktus, sorsfordu-

              lat, drámai hősök, emberi magatartások szembesítése
            - a megjelenítés elemei: akció (mozgás) és dikció (beszéd)
            - fajtái: tragédia, komédia, színmű, tragikomédia,
                     drámai költemény

      2. A drámai műnémbe tartozó művek olyan társadalmi, történelmi v.
egyé-
        ni élet- és léthelyzetet ill. tudatallápotot jelenítenek meg rövid,
        nagyfeszültségű, szükségszerűnek ábrázolt és mély lelki megrázkódta-

        tást, megrendülést kiváltó cselekményben.

      Szituáció:  a drámát megelőző állapot, olyan helyzet, amelyben
feszült-
                 ség van, és a dráma hivatott ezt levezetni.

      Konfliktus: ellentét.

      Megjelenítése: a dráma szereplői világnézeti, erkölcsi értékeket kép-
                    viselnek. ( Sophoklésznél még )

            - létezik olyan dráma is, amelyben a szereplők allegorikus,
ill.
              szimbolikus figurák
            - ókorban: tragédia, komédia, szatírjáték és misztérium dráma
            - IX. sz. meghatározatlan műfajú színmű, ill. a tragikumot és a
              komikumot egyesítő tragikomédia


      3. XX. Sz.

      - avantgarde: a polgári realizmust átalakította, új irányzatokat
        hozott (minden zavaros)
      - dráma: a világkép bonyolultabb és ellentmondásosabb, ezért nem
        lehet hagyományos drámai formában, színpadi módon kifejezni
        ( látvány, hangzás és mozgáseffektusoknak van fontos szerepük )
      - a fordulat: Ibsen - a nők kitörnek helyzetükből, a személyiség
                   válsága egy olyan világban, amelyet hazugnak tart
      - új: naturista dráma - tömegábrázolás, a valóság illúzióját kell
            adni
                 (Gerhard Hauptmann: Takácsok - a tömeg megjelenítése,
                                        nincsenek hősök)
      - Gorkij (Csehov vonalán halad - a lélektani dráma kezdeményezö-
                 je, kiüresedett életű földbirtokosok  ábrázolása, a
                 lelkükben játszódik: lélektani dráma)
      - G. B. Shaw: Pigmalion, Warranne mestersége, Szt. Johanna, Ember
                 és felsőbbrendű ember - a "színpadi szószék" , vita-
                 drámák, szatirikus játék
      - Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt, IV. Henrik - "a kor-
                 nyezö világ megismerhetetlen", azt játszak, amire rá
                 vannak kényszerítve
      - a színpad szerepe: illúziót kelt, gondolkodásra készteti a nézőt
      - a dráma a katarzis miatt történik, de a XX. sz.-i drámában pont
                 az ellentettje
      - gondolkodtatás: Dürrenmatt: Fizikusok; O'Neil: a polgári civi-
                 lizáció válságban van, a tudatfolyamatokat tarja fel
                 (Freud); Arthur Miller: Az ügynök halála



                                  - 2 -

      3. Gorkij: Éjjeli menedékhely (1902-bemutató)
            - eredeti cím: A mélyben
            - nincs se cselekmény, se hős, nem katarzisra épül, nincs meg a
              hagyományos drámafelépítés
            - Csehovi hagyományok: a nézőben együttérzést, részvétet vált
ki
            - letargiát ábrázol: innen nincs kiút
            - senki sem bírja az itteni állapotot (legfőképp a Színész),
              ezért mindenki a másikkal szemben áll (a különböző rétegek -
              Báró, Színész, Klescs)
            - Szatyin feladata; rá kell döbbenteni a lakókat helyzetükre
            - Luka feladata: a bíztatás, a kiútkeresés: még a hálál is
szebb
            - lélektani dráma (apró dolgokon vitatkoznak) - a túlélés vágya
            - Anna meghal, Pepeles Vaszilisza "összeesküvése", verekedés,
              gyilkosság, öngyilkosság - még sincs a műnek igazi
cselekménye
            - végül is senki nem találja meg a kiutat (Luka igehirdetése
nem
              válik be - ez lenne a pozitív megoldás)

      Külvilág:
            Luka -  a "bölcs", tanácsokat ad, ö a reménység, a "jobb" külvi-

                   lág, ö a kulcsszereplö
            Rendőr: ö az igazságszolgáltatás, az ö személye a hatalom,
eltűri
                   a hatalom az ilyen menhelyeket

      És akik "bent" vannak:
            Szatyin - az írót személyesíti meg, fogékony Luka beszédeire
            Színész - a nem létező szanatóriumba akar menni, ö a szabadság
            Tatár és Ferdenyakú - kívülről jönnek ugyan, de ők is
azonosulnak
                                a menhelybeliekkel (még nevük sincs)

            - kulcsmondat: " Tisztelni kell az embert, nem sajnálni! "