Voltaire: Candide, vagy az optimuzmus Vesztfáliában, Thunder-ten-Tronckh báró kastélyában élt egy fiú, akit Candide-nak neveztek, mert olyan jámbor volt. Buzgón hallgatta Pangloss doktort, a báró fiának nevelőjét, aki bölcsen magyarázta, hogy nincsen okozat ok nélkül, lábunk például, hogy legyen mire nadrágot húznunk, ezért is viselünk nadrágot. Ez a világ pedig a világok lehető legjobbika. Candide hitt neki, s közben a báró lánya, Kunigunda után epekedett. Végül is egy spanyolfal mögött megcsókolja a kisasszonyt, a báró azonban észreveszi, s fenéken billentve kidobja a fiút a kastélyából. Candide először a szomszéd városba jut, ahol két katona barátságosan megvendégeli a fogadóban. Mielőtt még észbe kapna, már be is sorozzák újoncként a regimentbe. A bolgár seregben gyakorlatoztatják, majd amikor megpróbál odébbállni, alaposan megvesszőzik, de olyan alaposan, hogy csak a bolgár király kegyelme menti meg az életét. Nem sokkal ezután a bolgár és az avar sereg háborújában Candide megtapasztalja a szúnyogok, puskagolyók és ágyúk harmóniáját. Harmincezer halott, sebesültek, véres tetemek között botorkálva menekül el, míg Hollandiába nem ér. Alamizsnáért könyörög, de elzavarják, végül egy anabaptista fogadja be, és munkát ajánl neki Másnap egy sebes, nyomorult koldussal találkozik. Meglepve ismeri föl benne mesterét, Pangloss doktort, aki elmondja neki, hogy a bolgárok feldúlták a kastélyt, megölték a bárót és feleségét, fiukat, és meggyalázták Kunigundát is. Candide többször elájul. Azt is megtudja, Pangloss a szobalánytól, Paquette-től kapta el a vérbajt, attól került ilyen kegyetlen állapotba. Candide eltámogatta mesterét az anabaptistához, aki meggyógyítatja és felfogadja könyvelőnek. Együtt indulnak hajón Lisszabonba. Pangloss korábbi nézeteit bizonygatja épp, amikor kitör a vihar. Az utasok hangosan jajveszékelnek vagy imádkoznak, az árbocok kettétörnek, a hajó recseg-ropog. Az anabaptista a kormányosnak próbál segíteni, de egy goromba matróz leteríti, és a vízbe zuhan. Pangloss azt bizonygatja, Lisszabon kikötője egyenesen arra termett, hogy az anabaptista belefulladjon. A hajó kettétörik, csak Candide, Pangloss és a goromba matróz menekülnek meg. Alig érnek azonban partot, újabb csapás szakad rájuk, a várost teljesen romokba dönti a földrengés. Tűz és hamu borítja az utcákat, legalább harmincezer halottat temetnek a romok. Segítenek a túlélőknek, akik ezért megvendégelik őket. Az inkvizíciós embere Panglosst faggatja, aki a szükségszerűségről filozofál. A háromnegyed részt lerombolt Lisszabon bölcsei szép autodafét rendeznek a teljes romlás meggátlására; lassú tűzön akarnak elégetni pár embert, ezért elfogják Panglosst és Candide-ot is. Papírsüveggel a fejükön terelik őket szép egyházi énekek mellett, többen máglyán pusztulnak, Candide-ot meztelenül fenekelik el, Panglosst pedig felakasztják. A fiú keserűen fakad ki: "Ha ilyen a világok legjobbika, milyen lehet a többi?" Egy öregasszony vezeti el. Az öregasszony ápolja hősünket, aki lassan felépül. Ekkor egy magányos házba vezeti megmentője, ahol szép, aranyos szobában Kunigundával találkozik. Mindketten elájulnak örömükben. Kunigunda túlélte a bolgárok támadását, Candide-ot faggatja, aki elmeséli kalandjait és társai halálát. A lány elmeséli, hogy a bolgárok meggyalázták, de egy kapitány szolgálatába fogadta, majd mikor megunta, eladta egy zsidónak. Az hozta Portugáliába, ebbe a kéjlakba. A misén szemet vetett rá a főinkvizítor, és a zsidó megalkudott vele, hogy felváltva járnak hozzá. Hat hónapja áll ellen mindkettőjüknek. Az autodafén pillantotta meg Candide-ot, és bízta meg az öregasszonyt, hogy vegye gondjaiba. Éppen vacsoráznak, amikor megérkezik a ház egyik ura, a zsidó don Issacar. A zsidó azonnal tőrt ránt, és Candide-ra támad, ám hősünk, bár igen szelíd erkölcsű, kardjával lefödi őt. Mivel éjfélre jár, új nap kezdődik, belép a ház másik ura, az inkvizítor. Candide gyorsan ledöfi, nehogy segítséget hívjon, és megint az inkvizítor kezére jusson. Az öregasszonnyal együtt azonnal lóra szállnak, hármasban Cádizba indulnak, s még aznap éjjel harminc mérföldnyit vágtatnak. Avacena egyik kocsmájában veszi észre Kunigunda, hogy gyémántjait ellopták. Az öregasszony tanácsára egyik lovukat eladják, a két nő egy lovon folytatja az utat. Cádizban éppen egy flottát szerelnek fel a paraguay-i jezsuiták ellen, Candide száz gyalogos kapitányaként száll hajóra, és abban reménykedik, hogy majd az Újvilág lesz a világok legjobbika. Átkelés közben Kunigunda és Candide sorsukat panaszolják, mire a vénasszony azt állítja, hogy nálánál, többet bizonyosan nem szenvedtek. Az öregasszony elmeséli élete történetét. Elmondja, hogy