Irodalom Thomas Mann: Mario és a varázsló * * Ugyanennek a tételnek az érettségi tételcíme: A 20. századi próza kiemelkedő alkotásai a világirodalomban. Thomas Mann, Hemingway. A 20. századi világirodalmi prózai művek magukban hordozták a kor modern irodalmi irányzatait, ugyanakkor a kor politikai arculatát is. Ha a világirodalmi drámát nézzük, ott szembetűnő ez a jellemvonás, hiszen Brecht szakított minden hagyományos drámai elemmel. A prózai irodalomban Thomas Mann-nál és Hemingway-nél is felismerhető az elbeszélő szépirodalmi hagyomány, az újítás, az első világháború és az utána következő ideológiák gondolatkörének a cáfolatával ad újat. Thomas Mann minden műve: A Grudenbrook ház, A varázshegy, a József és testvérei, Doktor Faustus egy-egy felkiáltójel a 20. század emberére rászakadt embertelenség ellen. E tekintetben kiemelkedik a Mario és a varázsló című műve. Thomas Mann Lübecki gazdag családban született, apja gabona- nagykereskedő és szenátor, anyja Brazíliában született félvér volt. Az otthon biztosította a polgári műveltséget, s ő a polgárság reprezentása volt műveiben, amelyik egyben a polgár korszak lezárását jelentette. A Mario és a varázsló 1930-ban jelent meg, forrása az író olaszországi nyaralási élménye. Alcíme is van a műnek: Tragikus úti élmény. Az író Olaszországban nyaralt, ahol már 1920 után a fasizmus fajelmélete érvényesült, jóllehet a műben ez a szó, hogy fasizmus egyszer sem fordul elő. Valóságos személy volt a varázsló is, aki valójában úgy viselkedett, ahogyan azt Thomas Mann leírta. A részletező előkészítést a Grand Hotelben való faji megkülönböztetés jelenti, ahonnan az idegeneknek ki kellett költözniük. Már itt találkozunk az olasz arisztokrácia erőszakoskodásával és a felkorbácsolt nacionalizmussal, amikor még a gyerekek is fasiszta szólamokat hangoztatnak. Ugyanakkor ennek a világnak az álerkölcsét is látjuk, amikor az ártatlan kisgyerek miatt, mert az levetette fürdőnadrágját, hogy kimossa, büntetést szabnak ki. A főesemény a műben Cipolla varázsmutatványa. Már külső megjelenése is (testi torzulása) a lélek torzulásával jár együtt, és valójában alkalmas arra, hogy szerepeltetésével az író a fasizmus pszichológiáját ábrázolja. Mindenkit vádszerű engedelmességre kényszerít és demagóg szólamokkal uralkodik partnerein. Az emberek természetszerűleg ellenszegülnek. Ilyen a római úr, aki az emberi nem becsületéért áll ki, de a hipnotizőr megtöri a konok ellenállását. A főesemény és a tragikus vég a pincérfiú jelentkezése médiumnak, aki estéről-estére szemlélője volt annak, hogyan gázol bele Cipolla az emberek legbensőbb erkölcsi világába. Felháborodik azon, hogy hány embert tett nevetségessé ez a varázsló. Kérdés az, hogy Marionak valóban volt-e kedvese. Arra kényszeríttette a varázsló, hogy csókolja szájon, mint a kedvesét. Nemcsak az a körülmény, hogy Cipolla torz arca és szájcsókolása ízléstelen is volt, hanem egyáltalán az, hogy erősebb volt szugesszív ereje Mario ellenállásánál, mutatja azt, hogy ez az ideológia nem ismer ellentmondást, hogy a tudat alatt is működött Mario ellenállási akarata, mutatja a hirtelen felocsúdás a kábultságból és a végkifejlet, amikor előrántja revolverét és lelövi Cipollát. A mű végén a közönségre ható visszhangjával is találkozunk az eseménynek. Thomas Mann arra hívja fel a figyelmet, hogy Cipolla nem magányos, gonoszsága nem létezhet a közönség, a többi ember részvétele nélkül. Átvitt értelemben a diktátoroknak tömegre van szükségük, hogy ezekkel igazoltassák erőszakos tettüket. Ezen túlmenően Thomas Mann más műveiben utal arra, hogy a Hitleri fasizmus militarizálásának alapja a kificamított germán mítoszokban kereshető. A mű az egész emberiség és a kultúra tiltakozása a fasizmus ideológiája és diktatúrája ellen. Thomas Mann Magyarországra is ellátogatott, de felolvasó ülését megakadályozták, csupán József Attila Thomas Mann üdvözlése című verse őrzi kapcsolatát a haladó magyar írókkal és műveltséggel.