Radnóti Miklós (Glatter)

                                  1909-1944

Költő, műfordító. Születésekor anyja  és  ikertestvére  meghalt,  11  évesen
apját  is  elvesztette,  nagybátyja  nevelte.  Érettségi   után   nagybátyja
vállalatánál dolgozott. Szerepelt a "Jóság" (1929) című antológiában,  1930-
ban megjelent  első  verseskötete,  "Pogány  köszöntő"  címmel.  1930-tól  a
szegedi egyetem magyar-francia szakán tanult.  1931-ben  elkobozták  "Újmódi
pásztorok éneke" című kötetét,  és  vallásgyalázás  címén  8  napi  fogházra
ítélték. A szegedi évek alatt még két kötetet írt: "Lábadozó  szél"  (1933);
"Újhold" (1935). 1934-ben  házasságot  kötött  Gyarmati  Fannival.  1935-ben
tanári oklevelet szerzett, de  hivatalosan  nem  taníthatott,  magánórákból,
tiszteletdíjakból élt.  1935-ben  szerkesztette  a  tizenkét  fiatal  költőt
bemutató "Korunk" című antológiát. Pályájának fordulópontja a "Járkálj  csak
halálraítélt!" (1936).  1938-ban  megjelent  az  "Ikrek  hava"  című  prózai
kötete,  valamint  válogatott  versei.  1940  őszén  munkaszolgálatos   volt
Szamosveresmarton, 1942-ben több helyen is szolgált.  Ez  időtájt  leginkább
csak  fordításait  adhatta  ki  pl.  "Laphontaine  meséi"  (1943),   illetve
"Orpheus nyomában" (1943). 1940 a szerbiai Bor  melletti  Lager  Heidenauban
szolgált, itt írta utolsó remekműveit, s innen indították utolsó útjára.  Az
"erőltetett menet" közben is  ír  ("Razglednicák"),  noteszát  exhumálásakor
vihar kabátja zsebében találják meg. Ez lett Posztumusz kötete, a  "Tajtékos
ég" (1946). 1937-ben fordította Vergilius 9.  eclogáját.  Ennek  hatására  a
"Meredek út" című kötetben megjelent "Első eclogája",  amely  aspoetica  is.
Ezt a  műfajt  alkalmasnak  érezte  a  harmónikus  világ,  az  idill  és  az
embertelen kór egyidejű  megjelenítésére.  Nyolc  eclogája  közül  a  6.-ról
semmit nem tudunk. Más típusú verseiben szintén ott vannak a boldogságot  és
a félelmet hordozó tájak, valóságelemek ("Október  végi  hexameterek";  "Sem
emlék, sem varázslat"; "Veresmart"; "Töredék"), szerelmi  lírájában  hitvesi
lírát teremtett ("Tétova óda"; "Levél a hitveshez";  "Hetedik  ecloga").  Az
idill és a háborús erőszak szembesítéséből születik egyik legnagyobb  verse:
a "Nem tudhatom". Költészetében a  fasizmus  pusztító  embertelenségével  az
egyetemes európai és magyar kultúra bölcs rendjét és  a  tiszta  szó  erejét
állította szembe. Műfordítóként az antikvitástól  a  kortársakig  fordított,
leginkább azoktól, akiket lelki rokonának  tartott.  Társaival  együtt  Abda
mellett lőtték agyon.