12.A.

Petőfi Sándor tájleíró lírája

Petőfi Sándor új tájeszményt teremt. A megszokott vadregényes hegyvidék
helyett az Alföld tengersík vidékére kalauzolja az olvasót.

Az Alföld

Tájköltészetének első remeke Az Alföld (1844). Ez az alkotás  szenvedélyes
vallomás a szülőföldről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról. Egyik legfőbb
szerkesztőelve az ellentétezés illetve a szembeállítás (1-2. vsz.).

A második versszak végén a rónák végtelenje a végtelen, korlátok nélküli
szabadságot jelenti a költő számára. A 3. versszak a látókör
kiszélesedésével kezdődik: " a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe "  tárul a
szemünk elé.

A következő versszakban az Alföld jellegzetességeit(pl: gulya, ménes,
tanya, délibáb stb.) mutatja be, a nagyobbtól a kisebb egységek felé
haladva. Az utolsó, 12. strófa meghitt, szenvedélyes vallomás, mely
hatásosan zárja le a költeményt.

A puszta, télen

A puszta, télen című tájleíró költeményét 1848 januárjában írta Pesten. A
címben szereplő puszta szó kettős jelentésű; főnévi értelemben a Rónaságot
jelenti, melléknévi értelemben pedig a sivárságot, kopárságot. A mű címe a
vers idejét és alanyát határozza meg.

A költemény sóhajtással kezdődik, majd megszemélyesítéssel folytatódik. A
második strófában a már más alkotóktól ismert negatív festéssel érzékelteti
a téli puszta halotti némaságát, hangtalan csendjét (pl.: Berzsenyi:
Közelítő tél).

Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai jelennek meg
(üres halászkunyhó, hallgatag csárdák, uralkodnak a szelek, stb.), a
következő egységben  azonban már  az emberi színhelyek  felé  fordul  a
figyelem.
Míg a 2-6. vsz-ban konkrét képek, helyek, szereplők tárulnak a szemünk elé,
a hetedik strófában a vers általánosba megy át. Az utolsó versszakban
megjelenő betyárt Petőfivel is azonosíthatjuk, hiszen-akárcsak a költő-
kívülhelyezi magát a fennálló törvényeken. A vers zárlatában a lemenő napot
az országából elűzött királyhoz hasonlítja. A versforma eléggé bonyolult; a
nyolc ütemhangsúlyos verssor szótagszáma a következőképpen alakul:
            6-12-12-6-6-12-12-6

A félrímek különböző szótagszámú sorokat kötnek össze:
            x a x a
            x b x b