PETŐFI SÁNDOR (1823-1849) TÁJVERSEI "A" TÉTEL Petőfi új tájeszményt teremt. A megszokott vadregényes hegyvidék helyett az Alföld vidékére kalauzolja el az olvasót. Az új tájeszmény az "Alföld" a szabadság jelképe. A tájhoz való viszonyából megismerhetjük a költő legfontosabb tulajdonságait a szabadság szeretetét, és az életszeretetét. Tájköltészetének első remeke Az Alföld (1844). Ez az alkotás egy szenvedélyes vallomás a szülőföldről, a szülőföldhöz való ragaszkodáshoz. Az alföldi rónaságot magasztalja benne. Illyés Gyula szerint ez a mű "az élet boldog átérzésének tiszta költeménye". Életöröme a hazai táj a szülőföld iránti rajongásból fakad. A költő mindent úgy ír, ahogy látta, ahogy halotta. Valóságot ábrázoló vers, mégis a szárnyaló képzelet költeménye madártávlatból alátekintve. Az 1-2 versszak: két féle táj szembeállításával indul a vers. A második versszak végén a rónák végtelenje a végtelen, korlátok nélküli szabadságot jelent a költő számára. A 3. versszak: a látókör kiszélesedésével kezdődik a "Dunától a Tiszáig nyúló róna képe" tárul elénk. Majd ezek után az Alföld jellegzetességeit mutatja be (gulya, ménes, tanya, délibáb) a nagyobbtól a kisebb egységek felé haladva. A költő az Alföld végtelenségének illúzióját kelti fel. Az utolsó versszak egy meghitt személyes vallomás, mely hatásosan zárja le a költeményt. A műben egyértelmű utalás van arra, hogy képzeletben idézi meg a szeretett tájat, "gondolatban" a "felhők közeléből" tekint végig a tájon. Petőfi verseiben maguk a tájelemek gyakran emberi tartalmakat, tulajdonságokat tükröznek. Legtöbb tájversében felmagasztalja a leírt vidéket. A puszta télen A mesélő nem siet, hanem elidőzik a "rossz gazda" könnyelműségén. A második strófában a téli puszta halotti némaságát érzékelteti, visszasóvárogja a nyár értékeit. Az eléső 3 szakaszban a téli természet jellegzetes formái jelennek meg. Majd 4-6 szakaszban már az emberi élet színhelyei felé fordul. (üres a halászkunyhó, csendesek a tanyák). A lelassult élettevékenységeket ábrázolja. A benti világ után újra a kinti természetbe a pusztaságba vezet a képzelet. A 7 szakaszban a szelek és a viharok félelmetes kavargása jelenik meg, ami a fenyegetett emberi létre utal, a kilátástalan sorsú betyár alakjával. A 8 szakaszban az emberi tragédiát sűríti. Majd a komor hangulat folytatódik: a kiűzött király véres koronája leesik a fejéről. Az 1848-as forradalmakat érezteti. A vers hármas tagolású: 1-3 strófa: a téli természet jellegzetes vonásai jelennek meg 4-6 strófa: az emberi élet színhelyei 7-9 strófa: ismét a kinti látóhatár terül elénk. Kiskunság 1848-ban írta ezt a versét. Nem csak azért értékes ez a vers a költőnek, mert ott született, hanem egy politikai esemény hatása miatt is. Indulni akart Szabadszálláson a képviselői választáson. A vers a nagyvárosi élet örökös zajától indult el. A puszta egy meghatározott pontjáról indul el. A puszta páratlan szépségét mutatja be, tájelemekkel (csárda, egy-egy tanya) Szabadság - szerelem - Júlia versek "B" TÉTEL A "szabadság, szerelem" megjelöli ekkori költészetének (1846-1849) két legfontosabb témakörét, az az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. Petőfi 1946 tavaszától a világforradalom lázában égett. A nemzeti és az emberi szabadság ügye 1848- ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra. Az emberiség halad a végső célja az általános boldogság felé. A politika mellett a másik nagy ihletforrása a szerelem, Szendrei Júlia szerelme. 1846 szeptemberében ismerte meg, aki később a felesége lett. Róla szólnak a Júlia versek. Az Összes költemények című kötetben jelentek meg. Szerelmes verseiben mindenhol megtalálható szerelmük története. Petőfi boldog, de boldogsága nem felhőtlen. Szerelemét nem titkolja, viszont Júlia nem volt tisztában érzéseivel, eleinte hideg és rejtélyes volt. A reszket a bokor, mert... a szakítás verseként született meg. A búcsú vers hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapotot tükröz. Az első strófa: Júlia emlékét idézi fel. A második strófa: a régi szenvedély felerősödéséről szól, de a záró szakaszban a kijózanodást mutatja. A harmadik strófa: vallomásra készteti a lányt. E vers után Júlia beleegyezik a házasságba. A szeptemberi esküvőig boldogságot sugárzó versek születtek. (Mily szép a világ!, Bírom végre Juliskámat...) A szeptember végén egyik legszebb elégiája, mely a mézeshetek alatt született Koltón. Az emberi élet és boldogság múlandóságáról töpreng. Az 1 versszakban természeti ellentéteket figyelhetünk. (tél-nyár). A költő ugyanezeket az ellentéteket figyeli meg önmagában. (ifjú szív- ősz haj). A második szerkezeti rész: szomorkás hangulattal indul. Felvillan mind a négy évszak, a rohanó időt mutatva. A múlandóságot az élet eliramlását ébreszti fel a költőben, a halál gondolatát, az özvegyen maradó fiatal feleség képét, akit még a sírban is szeretni fog. Látomás versek "C" TÉTEL A forradalmi látomásversei közül az egyik legjelentősebb az Egy gondolat bánt engemet... A vers műfaja rapszódia. A költő erkölcsi elszántságát tükrözi. Ezzel a rapszódiával búcsúztatja az 1946-os esztendőt. Ünnepélyes témát és érzelmeket dolgoz fel. Az érzelmek hullámzása jellemzi. A vers alapellentéte a lassú halál gondolata, melyet a költő elutasít. A szabadságért folyó küzdelembe bekövetkezett értelmes, cselekvő halál gondolatát fogalmazza meg a másik helyett. A költó a vers nyító soraiban egy gondolatot bont ki. A lassú halál gondolatát utasítja el. Két zaklatott felszólítással zárja le az első szerkezeti részt. A második szerkezeti részben: a szavak jelentése dinamikus lett. A "világszabadság" ütközet látomásáig jut el. A harmadik szerkezeti rész: különleges látomássorral kezdődik. A hősök temetésének látomása zárja le a verset. A XIX.század költői című verse szerint a költő Isten küldötte, lángoszlop mely valaha a zsidókat vezette, a költészet pedig politikai lett. A költők kötelessége a népet elvezetni az ígéret földjére. Felháborítja a gyáva és hamis próféták magatartása. Feltárja a jövendőt. Az elérendő célt költői képekkel írja le. (a Kánaán legfőbb jellemzőit.) Követelményként állítja a századának költői elé. Tíltással fegyelmeztet a feladat rendkívüliségére. (1 versszak). A második versszakban meghatározza a költők szerepét, rendeltetését. 3-4 versszak: megátkozza a gyáva és hazug prófétákat. 5 versszak: feltárja a jövendőt. 6 versszak: a cél elérése nem kétséges, de az időpont bizonytalan. A költő tétovasága azt jelzi, hogy "munkájának" eredményét nem fogja megérni. A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul.