Petofi Sándor: Az apostol Petofi Sándor (1823-1849) neve a magyar irodalmi közvéleményben teljesen összeforrt a költészet fogalmával. 1823 Január 1-én keresztelték meg a kiskorösi evangélikus templomban. A szüloház ma emlékmúzeum; állapota, berendezése igazolja az "Alant születtem én, szalmaház alatt" költoi igazságát. 1834 szeptemberétol a pesti piarista gimnáziumban, majd Aszódon tanult. 1839 februárjától a Nemzeti lett statiszta és szolga. 1839 szeptember 6-án beállt Sopronban császári katonának. 1841 januárjában szolgálatra alkalmatlannak minosítették, ez dönto esemény költoi pályafutásában. Muvészete a romantika kiterjedését, de egyben annak meghaladását is jelentette. 1842. Május 22-én közölték elso versét, a borozót. 1845 augusztusában Kuntszentmiklóson írta A helység kalapácsa címu szatirikus eposzát. Ez volt Petofi nyomtatásban megjelent elso kötete. Verseinek kötete (Versek 1842-44) november 10-én jelent meg. Ekkor már a Pilvax kávéházban találkozó radikális szellemu fiatal értelmiségi és írókör szervezoje és vezetoje volt. 1845 novemberében kezdte el írni a János vitézt. Petofi verskötetei és eposzai rövid ido alatt kiváltották az arisztokrácia dühödt ellenszenvét, támadások sora érte. Volt diák, katona, vándorszínész, de a legnagyobb sikert mégiscsak a versei hozták meg számára, a nevét hallhatatlanná tette az idok végezetéig. A mu egy forradalmár életét dolgozza fel születése napjától haláláig. Pontosabban kivégeztetéséig. 19 fejezetéhez egy 20. is járul az utókór megtiszteltetésérol. Életszemléletének eddigi deruje megingott, lelkiállapota olykor a Felhok kiábrándulását, világgyulöletét súrolja. Az apostolban a világ fekete "mint a kibérltet lelkiismeret"; a nyomor és az erény - testvérek; a pár hónappal korábbi családi idillt a kétségbeejto családi nincstelenség uzi el itt: férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbento leírásban tárul elénk. A kitett gyermek romantikus, gyakran feldolgozott története itt a társadalmon kívüliség motívuma miatt fontos. Szilveszter ugyanis "magafaragta" ember, aki kétes származás, és halmozottan hátrányos gyermekkór után saját erejébol, tehetsége révén lesz gondoskodó elme, mi több, "APOSTOL", azaz a természetes egyenloség és szabadság önfeláldozó harcosa. Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletezo leírásában: "Lopott, koldult, szolgált"- ennyibol állt gyermekkora, de a részeges tolvaj, az elhízott koldusasszony és a gogös, pökhendi úrfi rajza kituno jellemkép. A tragédia abban rejlik, hogy magára marad: népfelvilágosító tevékenysége nem elégséges ahhoz, hogy megtörje a zsarnokság és a szolgaság évszázadok alatt kialakult, egymást feltételezo és erosíto rendszerét. Ezt a buvös kört csak eroszakkal lehet megszakítani: az évtizedes börtönbüntetést szenvedett, családját vesztett forradalmár végso elhatározása jut. A sikertelen után életét vérpadon végzi, sírja jeltelen marad. A nép megváltója csak a következo nemzedékhez, a jövohöz fellebbezhet. 1848 Június 15-én volt a Petofi számára kudarccal végzodött - szabadszállási választás. Ez a keletkezéstörténetnek a lehetséges legkorábbi dátuma. Még a szavazás napján megfogalmazott, 176 választópolgár által hitelesített petíciót a költo vezette küldöttség vitte el Deák Ferenc igazságügy-minisztériumába. Szintén június 15-én elkészült egy beszámolólevél, melyet Petofi minden hírlap szerkesztoségébe eljuttatott. Bár július 5-én megnyílt a népképviseleti országgyulés ülésszaka, mely Nagy Károlyt igazolta, Petofi mégis az országgyulés karzatára szorult. A szabadszállási választás nem múlt el nyomtalanul benne: csalódásai lényeges változásokat indítottak meg politikai világszemléletében. Életszemléletének eddigi deruje megingott, lelkiállapota olykor kiábrándultságát, világgyulöletét sugallja. Az apostolban a világ fekete, mivel költészetében uralomra jut a politika... Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hos: egyszerre embermegváltó, és világmegváltó is. Az eposzi hagyományokat követo "in medias res" kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke elfedi gondjait, s az emberiség és az emberiség felszabadításához kér erot Istentol: "Adj, isten, adj fényt és erot nekem, Hogy munkálhassak embertársaimért!" A túlzott eszményítést beárnyékolja az, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig családja nyomorával szemben tehetetlen. Szilveszter életébe a költo olykor saját életének, sorsának egy-egy fordulatával (pl.: szilveszteri születésnappal), eszméivel pedig teljes mértékben azonosul. Átértékelodött a korábbi népvezér -, lángoszlop-szerep: a költoapostolnak nem a népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie. Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a valósággal. A kétségbeesést az önvigasztalás oldja, ezért kettos erovel fog érte küzdeni. Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatása miatt. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, mégis az elsápadt hatalom egyetlen szavára a megrémült nép megtagadta a könyvet, s szerzojének megbüntetését követelték. Szilvesztert az utcán tartozatták le, s úgy vitték el, hogy még a családjától sem búcsúzhatott el. 10 év börtön után mikor kikerült, meglepve tapasztalta, hogy a világ semmit nem haladt célja felé, sot az emberiség visszafejlodött. Szilveszter a maga elé tuzött célnak megfeleloen egyedül vállalja a forradalmi tettet (rálo a királyra). Az apostolt ugyanúgy megrugdalják, leköpködik, mint annak idején Jézus Krisztust. (S halálát hasonlóképpen követelik.) Bár Az apostol epikai költemény, mégis a lírai elemek válnak uralkodóvá benne. Ezt a jellegét erosíti a cselekmény fo vonalának eseménytelensége és epikai elhanyagoltsága. Versformája jambikus lejtésu. Rímek nélküli szabad szótagszámú sorok alkotják. A befejezés azzal zárja a költeményt, hogy a késo századok szabad nemzedékei megemlékeznek majd azokról a szentekrol, akik szolgaságban is szabadok voltak.