Petőfi: Szabadság, szerelem

      1846 tavasza Petőfi életének fordulópontja: Dömsödön írta Levél
Várady Antalhoz című episztolájának kedélyes hangulata is bizonyítja: a
kikelet, a természet újjászületése Petőfit felvidította. A műben az újra
bizakodó és magabiztos költőt állítja elénk, aki önmagának új célokat
tűzött ki. Ebben a műben jelenik meg először a forradalom előtti
optimizmusa. Visszatekint előző, Felhők ciklusának életuntságára, és most
már forradalmian új eszméket vall. 1846-tól Petőfi szervezni kezdi a Tízek
Társaságát, cselekvésvágy fogja el.1847 március 15.-én megjelent Összes
költemények kötete, melynek mottója a Szabadság, szerelem! volt, mely
megjelölte ekkori költészetének legfontosabb témakörét, és értékrendjét is
felállítja: az életnél fontosabb a szerelem, a legfontosabb azonban a
szabadság.

Forradalmi látomásköltészet:
      Petőfi tehát '46 tavaszától a világforradalom lázában élt, a nemzet
és világ gondolatát összekapcsolta. Költészetében fölerősödik a politikai
líra, s a derűlátás lobog benne egészen a szabadszállási választásokig. Ez
a jövő vízió él benne a Levél Várady Antalhoz műben is. (TK. 175.) Nagy
romantikus víziókat tartalmaz egyik nagy látomásverse, az  Egy gondolat
bánt engemet... című zaklatott menetű rapszódia. (TK. 183.) A metaforikus
képek az elmúlás, a halál eszközei (hervadó virág, pislákoló gyertya). A mű
vége már nem a passzív halált szemléltetik: a csatában elesni hősi halált
jelent. Ritmust vált: a jambusi sorok lejtését robogó anapesztusok cserélik
le. A páros rím is jól igazodik a szabadságharc mozgalmasságához. 1847-re
Victor Hugo hatására Petőfi azonosul a "költő-apostol" szereppel. Ezt a
XIX. Század költői (TK. 185.) versében is kinyilvánítja, melyben a
lángoszlopot azonosítja az "Isten küldötte költővel". A szent és nagy
küldetést követelményként állítja korának költői elé. A költemény
romantikus szenvedélyességgel megírt klasszicista ízlésű kompozíció. A nép
nevében (TK.  186.)című Petőfi költeményben a költő szenvedélyesen harcol a
nép jogaiért.