A MAGYARORSZÁGI HUMANIZMUS Janus Pannonius Eredeti neve feltehetőleg Csezmicei János. Horvát kisnemesi családból származik. Anyja: Vitéz Borbála. Janus 7 éves, amikor apja meghal. 13 éves koráig anyja neveli. Ekkor nagybátyja, Vitéz János Itáliába küldi tanulni. 1447-ben Ferrarában Guarino da Verona humanista alapiskolájában kezdi tanulmányait. Praktikus humanista műveltséget szerez, melybe beletartozik a poétika és a poézis ismerete is. Csodagyerek: 14-15 éves korában már tökéletesen versel, teljesen birtokában van a humanista latinnak. 1451-ben szünidőben hazatér, s Mátyás Váradon kananoki javadalmat ad számára. 1454- től Padovában egyházi jogot tanul. 1458-ban avatják doktorrá. Hazatér; nagybátja ekkor van hatalma csúcsán (Mátyás kancellárja), így Janus karrierje gyorsan ível felfelé: Katalin kancellárja, a király személynöke, pécsi püspök. 1465-ben újabb itáliai út, a pápától kell segítséget kérnie a törökellenes harchoz. Ekkor ismerkedik meg a neoplatonizmus eszméivel, s személyesen Marsilio Ficinoval. Útja során valami hibát követhet el, mert hazatérve kiesik Mátyás kegyeiből. Egyre erősödik az ellentét Mátyás és Vitézék között (oka feltehetőleg a török elleni harc és külpolitikai orientáció); Janusnak menekülnie kell, s eközben Medvegrádnál hal meg. Költészetének korszakai: 1. Ferrarai (1447-1454) 2. Padovai (1454-1458) 3. Magyarországi (1458-1472) Költészetének nagyságát jelzi, hogy magáénak vallja a magyar, a horvát és az olasz irodalomtörténet is. Itáliai korszak: Tökéletes mesterségbeli tudás, de a látszólag legszemélyesebb verseken is átüt a humanista konvenció. Műfajok: 1. Epigramma: A materialista műfajhagyományt követi szatirikus epigrammáiban. a.) Származása védelmében írt epigrammái: Gryllushoz Hugóhoz Rufushoz b.) Erotikus epigrammák: Bár Guarino tiltakozik, hogy nem az ő iskolájában írta e verseket, az erotikus epigrammák is humanista konvenciók. A versek báját és feszültségét a korát meghaladó intellektus és a korától elmaradó test adja. Gertrudhoz Szilviáról Mikor ártatlanságát elvesztette Súlyos és kellemetlen kérdés Liberához c.) Antiklerikális epigrammák: 1450-ben V. Miklós pápa jubileumi szentévet hirdet Rómában. Janus humanista intellektuális magaslatról nézi le a Rómába tóduló tömeget, a búcsúcédulák vásárlását, a gazdasági üzletelést. Kikacagja a római búcsúsokat Kocsmáros a jubileum évében Kigúnyolja Galeotto zarándoklását Galeotto Marzio: Janus barátja, tudós humanista, aki később Beatrixszel együtt Magyarországra jön. "Nemo religiosus et poeta est" "Mert hívő soha nem lehet poéta" Az antiklerikalizmus (=egyházellenesség) is humanista konvenció. 2. Dicsőítő énekek, panegiricusok: A műfajt a késő-római Marcellus tette népszerűvé. A terjedelmes költeményben életrajz és a megverselt alak tetteinek dicsérete szerepel. Dicsőítő ének a veronai Guarinohoz Magyarországi korszak: Bár megtartja a humanista költészet formai jellemzőit (antik utalásrendszer, mitológiai kellékek), költészete túl is lép ezen a valódi, többnyire tragikus élmények hatására. Alapélménye a hazának szerzett költői hírnév, a korán-jöttség érzet, a befogadói közeg hiánya, a háborúk, a betegség költészetellenes hatása, testet, lelket nyomorító volta (Janus élete még nem a Mátyás, mint reneszánsz uralkodó korszakában telik, hiszen Beatrix csak '75-ben érkezik Magyarországra. A humanizmus jellemző vonásai Janus Pannonius költészetében Janus Pannonius latinul írta verseit. A 15. századi Magyarországon még nem volt erős, fejlett városi polgárság; a reneszánsz kultúra, a humanista világnézet csak egy maroknyi értelmiségi, főleg tudós főpapi csoporthoz juthatott el, s ezek tagjai kiválóan tudtak latinul. A reneszánsz műveltség irodalmi termékei majd csak a következő évszázadban terjednek el szélesebb körben magyar nyelven. Janus Pannonius korai költeményei közül szépségével, gazdag és friss líraiságával kitűnik a Búcsú Váradtól (a fordító által adott cím). 1451 elején Ferrarából vakációra tért haza, s szabadsága egy részét Nagyváradon töltötte. Innen hívta nagybátyja Budára, s valószínűleg ez az alkalom ihlette versírásra. (Újabb kutatások szerint a vers 1458-ban keletkezett.) Ez a búcsúvers az első, magyar földön született humanista remekmű. Nem szokványos iskolai versgyakorlat, valódi élmény áll mögötte, éppen ezért jóval kevésbé terhelik mitológiai utalások: újszerű, könnyed és természetes. Műfaj: propemticon (búcsúvers). Feltehető életrajzi háttere, hogy 1451-ben Mátyás magához kéreti, és kinevezi váradi kananoknak. A másik felfogás szerint már tényleges magyarországi tartózkodása idején írta pécsi püspökké való kinevezése előtt. A vers különleges helyet foglal el Janus életművében, mert középkori és reneneszánsz elemek egyaránt megtalálhatók benne. Középkori vonás: Verstani szempontból a refrén a lovagi költészet hatását mutatja, a humanista költészet nem használja. Ezt erősíti fel a vers záróstrófájában a lovagkirályhoz (László) való fohász és könyörgés. Humanista vonás: A búcsúzásban tükröződő értékek és sorrendjük: táj, természet hőforrások (tudós magatartás, ismeri ezek hasznát és felhasználási módjukat) könyvtár (a tudás, az irodalom, a művészetek tisztelete) szobrok (egyszerre értékeli az esztétikumot és ismeri történetüket) A búcsúvers jellemzője, hogy mindig kettős érzést fejez ki: szomorúságot, melyet a megismert és szeretett jelenségek, értékek elhagyása vált ki és az örömöt, izgatottságot, melyet az új megismerésének vágya ösztökél. A búcsúzás mindig összetett érzés: visszatartó, kedves emlékek és jövendőbeli, várható élmények, remények keverednek az emberi lélekben. Ez a kettősség, ellentétes hangulat jellemző a fiatal poéta költeményére. Igen hatásos az ellentét is, mely a zárt kompozíció és a lírai én zaklatott, türelmetlen lelkiállapota között feszül. A vers egész felépítését a különböző motívumok és értékek szembenállása határozza meg. Az első három versszak felvillantja a Nagyvárad környéki téli tájat mint a hamarosan sorra kerülő, egyelőre csak elképzelt, de már izgatottan várt s a refrén által sürgetett utazás színhelyét. Az utána következő négy strófa visszakapcsol a jelenbe, visszavezet Nagyváradhoz, s a város marasztaló értékei megnehezítik a búcsúzást, a múlt kedves emlékeitől való elszakadást. A jövő, a jelen és a múlt idősíkjai folytonosan keresztezik egymást a gyors, pattogó ütemű, 11 szótagos sorokból felépülő költeményben. Az első versszakban a mély hó, a ködös fagy, az utazást nehezítő tél a költő szorongását, félelmét érzékelteti, de a téli útra kelés kellemetlenségeivel szemben ott áll a meghívás parancsa, s felcsattan a refrén sürgetése is. A második és a harmadik versszakban feloldódik az utazástól vissza-visszariadó költő tétova, szorongó hangulata: a kemény fagy itt már nem akadálya, hanem éppen ellenkezőleg, elősegítője, a gyors repülést biztosító feltétele az utazásnak. A feloldódás ellentétes, egymásnak ütköző motívumok sorában jelenik meg (folyó, ingovány - megdermedt habok; csónakrepülő szán; nyár - tél). A korábbi félelmet vidám elevenség, derű, reménykedés váltja fel, s a refrén csak fokozza ezt az érzelmi tartalmat. S amikor a lélek már beleringatta magát a gyors vágtatás repülést idéző illúziójába, a további versszakokban megjelennek a város visszahúzó, az elválást megnehezítő értékei: a Várad környéki gyógyforrások, Vitéz János humanista könyvtára a "drága régiek" műveivel, a híres királyszobrok s végül Várad patrónusa, Szent László, a hős lovagkirály. Ezekben a strófákban a refrén meg-megismétlődő útra hívása szemben áll a korábbi élményeit idéző, ezektől nehezen elváló lírai hős emlékező lelkiállapotával. A múlt visszasírása s a jövő reményei között felerősödik a jelen szomorúsága, borongós mélabúja. Az utolsó sorokban az indulást tovább már nem halogatható költő könyörgése szólal meg: Szent László pártfogó segítségét kéri az utazás alatt. Ez a végső fohász, segélykérő ima visszakapcsol a verset indító szorongó érzésekhez. Ez a búcsúvers a humanista világnézetű ember értékrendjét is kifejezi, rávilágít arra, hogy mitől fáj a legjobban elszakadnia. Az ún. "szent királyoknak", Szent Istvánnak, Szent Imre hercegnek és Szent Lászlónak arannyal bevont, kora reneszánsz jellegű bronzszobra közvetlenül a székesegyház előtt állott. E szobrokat a 14. század két legkiválóbb magyar művésze, a Kolozsvári testvérek készítették 1370-1390 között. A költemény utolsó strófája egy középkori mondára utal. E szerint mikor a székelyek élethalálharcot vívtak a tatárokkal, egy hatalmas alak jelent meg köztük kezében csatabárddal, s eldöntötte a küzdelmet a magyarok javára. Utána László király bebalzsamozott testét verejtékben fürödve találták koporsójában, a nagyváradi székesegyházban. Ezt a mondát Arany János is feldolgozta, s betétként beépítette a Toldi estéje 5. énekébe. A költői hírnév és öntudat versei: Pannonia dicsérete: Az epigramma azt a humanista felfogást tükrözi, mely szerint a legfőbb emberi tevékenység a szellem és tehetség kiművelése, a humán tudományok, a költészet ismerete. Az így megszerzett hírnév aztán rávetül a közösségre, ez adja meg annak elismertségét is. A narni-i Galeottohoz: A költészet és környezet kapcsolatát fogalmazza meg; melynek lényege, hogy az új körülmény ad, de el is vesz. Szembeállítja az itáliai és magyarországi verseket, ám a hangsúlyt arra helyezi, amivel szegényebbek az itthoni versek, s a humanista megmunkáltságban látja a versek értékét. Mikor a táborban megbetegedett: Szervező erő a tűz, utalva Prometheuszra és a betegségre. A vers a harmónia megbomlását idézi fel: 1.) mitikus szinten: aranykor (ember és természet harmóniája) Prometheusz (megbontja a harmóniát) 2.) történeti szinten: háború és béke ellentéte 3.) egyéni szinten: egészség - betegség élet - elmúlás költői hivatás - katonai hivatás A legfőbb érték, mely túlmutat a halandóságon, a költői hírnév. Ezt jelzi az elégia végére illesztett epigramma. Egy dunántúli mandulafáról: - Szövegszinten: Egy természeti jelenség leírása, az idő előtt kivirágzó mandulafa látványa és az ehhez való költői viszony. - Mögöttes jelentés: Lírai önarckép, a körülményekkel dacoló költő képe, s egyszerre jelzi a költészet értékteremtő hatalmát és a körülmények értékpusztító voltát. Janus először fogalmazza meg a magyar költészetben a koránjött ember (Ady: Korán jöttem én ide) heroikus küzdelmét és tragikumát. A vers rendkívüli költői erejét jelzi, hogy a reneszánsz költészet kötelező toposzain, antik kellékein és utalásrendszerén is átsüt az egyedi és egyéni élmény. Műfaj: epigramma. A hangnem, az esztétikai minőség elégikus. Egyéb versek: Mars istenhez békességért: Műfaj: himnusz. Az antik hagyományok, poétika szellemében a vers gondolatritmusra és anaforára (=azonos sorkezdet; itt: "te") épülő szerkezete Mars isten jellemzőit sorolja fel, s a végén könyörgéssel zárja. Saját lelkéhez: A neoplatonizmus eszmekörének legszebb magyar megnyilvánulása. Janus felfogásában az emberi lélek különböző égitestektől kapja tulajdonságait, míg az ideák világából a földre érkezik. A vers másik gondolata gyakran előfordul Janus költészetében: a szellem és a gyenge test ellentéte.