Kölcsey Ferenc (1791-1838) "A" TÉTEL Szatmármegyei középnemes családból származott. Korán árvaságra jutott, ő maga egyik szemét vesztette el. E két ok magányra szorította. Rengeteget olvasott, megtanult görögül, franciául majd németül. Levelezett Kazinczyval, aki biztatta a görög nyelv tanulására. Jogi tanulmányait befejezve Pestre utazott, barátságot kötött Szemere Pállal. Bekapcsolódott az irodalmi életbe. Szemerével együtt szerkesztette az Élet és Literatúrát. Széchenyi István Hitel című műve rendkívüli hatással volt rá. Megerősítette az a szándékát, hogy politikai tettekkel is segítse a reformok ügyét. Ezért 1832 novemberében elfogadta az országgyűlési követté választását. Az alsó tábla liberális vezetője lett. De mivel Szatmármegye azt követelte követeitől, hogy eddigi elveiket tagadják meg, ezért lemondott. Kölcseyt lesújtotta a politikai fordulat. 1823-ban írta a HIMNUSZ-T. A magyarság egyik legkiemelkedőbb művét - melyet Erkel Ferenc zenésített meg. Először 1829-ben, az Aurórában jelent meg. Költeményét visszahelyezi a múltba, és bele éli magát egy akkor protestáns prédikátor költő helyzetébe. Így segít megértetni a költemény mélyen vallásos jellegét, sajátos történelem szemléletét. Műfaja óda, keretes szerkezetű. Az 1.vsz. és a 8.vsz. kerete a versnek. A keretben megszólított Isten a történelem irányítója, tőle kaptuk ajándékba a "szép hazát", de bűnei miatt jogosan súlyt le a balsors. A vers a jeremiádok szerkezetét követi. Isten nemcsak ura a világnak, hanem kérelhető, befolyásolható is az emberi erőtől. Ezt bizonyítja az imaforma: a könyörgés az áldásért, a jókedvért, bőségért, védelemért. Az 1. vsz. megszólítja az Istent. A költő Istenhez fohászkodik a nemzetnek jobb sorsáért. A 2-3. vsz. Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert "szép hazát", a föld termékeny gazdagságát. Magyarország legjellemzőbb képeit vázolja fel. A 4- 5. vsz. a balsors évszázadait halmozza egymásra. Bűneik miatt az Isten haragja, a büntetés megérdemelt. Megemlíti a török hódoltságot, felidézi a tatárjárást és belsőviszályokról is beszél. A 7.vsz a múltból a jelenbe vált át. A Rákóczi szabadságharc utáni helyzetet mutatja be. Úgy látja, hogy a nép sorsán csak az Isteni kegyelem tud változtatni. Az országos pusztulás láttán, a mű végén már csak Isten szánalmáért rimánkodik a költő. Kölcsey tragikus borúlátását elmélyítette az első reformországgyűlés megtorpanása. A haza és a haladás kérdése "B" tétel A megélénkülő politikai élet a 30-as évek elején kimozdították Kölcseyt sötét hangulatából. A élet legfőbb értékét a haza érdekéért való munkálkodásba látta. Küzdött a nemzeti függetlenségért a jobbágyfelszabadításért. Rendkívüli hatással volt rá Széchényi István Hitel című műve. A jelen és a jövő sürgető feladataira irányította a figyelmet. Kölcsey világnézeti átalakulása az epigrammáiból érzékelhető. Legfontosabb kötelességének a cselekvő hazafiasság hirdetését tartotta. Legismertebb darabja ebben a műfajban a HUSZT. Romantikusra színezett elbeszélés és valóságos drámai jelenetet sűrít klasszikus epigrammaformába. A régi dicsőség árnyalakjának szózata. Tanításának a szigora parancsba összegződik. "Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derül" A Zrínyi dala eredetileg Szobránci dal volt a címe. 1830-ban írta. Lírai dialógus: Zrínyi és a Sors vitája. A költemény tárgya a múlt és a jelen szembeállítása. A páratlan strófákban a kérdések a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A vándor kérdései, és Zrínyi válaszai egyaránt az ő lelkéből szakad ki. A vándor keresi a régi önfeláldozó hősök harcainak színterét. A válaszok kiábrándítóak elutasítóak. Különösen az utolsó versszak a dicső nép halott " névben él csak, többé nincs jelen". A nemzet halál víziójának döbbenetét sugallja. A Zrínyi második éneke 1938 a halála évében írta. A legpesszimistább műve a költőnek. A cím a korábbi Zrínyi versre utal, ez is lírai dialógus. Itt nem az irgalmas isten a megszólított, hanem a végzet. A könyörgésben mégis ott bujkál a remény - fohásszal indul és végződik az első strófa. A 2. szakasz a Sors válasza, megerősíti a külső veszélyt. A haza azért jut sírba, mert gyermekei "nem voltak körüle védfalat". A 3.vsz erősödik fel a vád. Mert kiderül, hogy a haza fiai képtelenek a haza védelmére, mert épp ők a haza ellenségei. A 4.vsz. kemény ítélet: a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. A befejezésben a kegyetlen fájdalom lüktet. Ezen a földön az öröm és a boldogság lehetősége csak a magyarság eltűntével teremtődik meg.