Katona József 1791. november 11-én született Kecskeméten. Iparos családból származott. A kecskeméti katolikus elemi iskola befejezése után középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban kezdte 1802-ben. 1810-ben iratkozott be a pesti egyetem jogi karára. Itt került először kapcsolatba a színtársulatokkal. 1811-ben négy, idegen nyelvből fordított darabját mutatták be, 1812-től pedig már "eredeti nézőjátékokat" is írt német regények dramatizálásával, vagy más művek szabad átdolgozásával. Ezek a fordítások vezették be a drámaírás műhelytitkaiba. Írt eredeti darabokat is, melyek nem átdolgozások voltak, hanem az alapjukat maga a történelem adta: Ziska, Jeruzsálem pusztulása. Gyakran szereplőként is fellépett. 1812- től főszerepeket is vállalt. Reménytelenül szerelmes volt az akkor hajadon Széppataki Rózába, mely a színházhoz láncolta teljesen. Széppataki Róza házassága távolította el őt végleg a színháztól. Csak levélben vallotta az érzelmeit, szóban nem merte. Róza házassága, vonzatlan szerelme távolította el a színháztól, színészettől. Búcsúzásnak szánta egyetlen vígjátékát, mely Dériné ellen irányult, címe "A rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között" (1814). 1815-ben írta egy drámapályázatra a Bánk Bánt, amit az Erdélyi Múzeum című folyóirat hirdetett meg, azzal a céllal, hogy majd a pályanyertes darabbal nyithassák meg a kolozsvári "körszínházat". Ez nem a végleges változata a Bánk Bánnak, a bíráló bizottság fel sem figyelt rá. Utolsó drámájának, halhatatlan remekművének, a Bánk Bán létrejöttében a pesti színháznak már semmiféle ösztönző ereje nem volt. Ezt 1815-ben írta egy drámapályázatra. A pályázat eredményét. csak 1818-ban hirdették ki, de ezt sem tudta meg Katona. A kudarc, a sikertelenség elhallgattatta benne az írót, véglegesen elfordult mind a színháztól, mind a drámaírástól, 1815-ben ügyvédi vizsgát tett és 1820-ig ügyvédként működött Pesten. A Bánk Bán végleges változata 1819. július 2-án már biztosan készen volt. A cenzúra a színházi előadást megtiltotta. Így nyomtatásban látott napvilágot 1820 novemberében. Katona elhagyta Pestet, visszatért Kecskemétre és 1820 novemberében alügyésszé választották, 1826-ban pedig a város főügyésze lett. Az utolsó tíz évérről alig tudunk valamit. 1830. április 16-án hivatalba igyekezve érte a hirtelen halál: szívszélhűdés végzett vele. 1820-ban írja híres röpiratát: Mi az oka annak, hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? - Az állandó kőszínház hiánya. - A nemzeti dicsekvés. - A könyvformában való megjelenés nehézségei. - A cenzúra. - A recenzió, az elvi bírálat hiánya. Művei: A korabeli színház rendkívül darabigényes, hatalmas repertoárt mozgat. - fordítások: A kor népszerű darabírói közül Zieglert, Kotzebue-t fordít. - regénydramatizálások, regényátdolgozások: A borzasztó torony Monostori Veronika Hédervári Cecília Luca széke - eredeti művek: István, a magyarok első királya (átmeneti mű) Ziska (kétrészes mű) Jeruzsálem pusztulása (Spíró György dolgozta át) Rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között (vígjáték; önéletrajzi ihletésű - Déryné a rózsa, a tapasztalatlan légy a szerző) A Bánk Bánt 1833. febr. 15-én vitték színpadra. Operaváltozatát Egressy Béni szövegére Erkel Ferenc alkotta (1861). Bánk bán: Az 1200-as években, II. András uralkodása alatt játszódik, ahol a legnagyobb gond az idegen elnyomás volt. A mű társadalmi háttere erősen emlékeztet arra a korra, amelyben Katona József töltötte fiatalságát. A Bánk Bán történelmi háttere félreérthetetlenül a Habsburg-ház uralmára utal. Katona korában is hasonló problémákkal küszködött az ország így a mű különösen 1825 után - áttételesen - az akkori emberekről is szólt. Katona a Bánk Bánban a társadalom minden rétegét megszólaltatja, ettől lesz a mű nemzeti dráma. Bánk bán áll mindvégig az események középpontjában. Bánk bán ingadozó jellem, mint Hamlet, - Hamlethez hasonlóan, szinte maga teremti meg a helyzetet, hogy dühében, végső elkeseredettségében - ezt kiváltja a királyné igazságtalan zsarnoki uralma is és a bosszú, féltékenység amiatt, hogy feleségét, Melindát erőszakkal elcsábították - szinte tébolyultan ölje meg a királynét. Így nem vonható felelősségre előre eltervezett gyilkosságért, de tudat alatt már eltökélte, hogy végez Gertrudissal. Bánk kettős célját nem egyforma határozottság jellemzi. A pártütést határozottan el akarja nyomni, de a becsülete megtartása bizonytalan, homályos: nem akar ölni, de érzi, hogy meg kell bosszulnia becsületét, de nem tudja hogyan. Ez gyöngeségre vall a jellemében. A király távollétében az ő kezében van a legfőbb hatalom, ő a király helyettese, a nagyúr. Gertrúdis, a király felesége igyekszik távol tartani őt a központtól, s minden hatalmat a saját kezében szeretne tartani, ezért országjáró körútra küldi Bánkot. Bánk modern, kifinomult lelkületű túlzottan is érzékeny lélek. Vele, ilyen személyiséggel kerül szembe a hatalom mániákusa, Gertrúdis, aki erős akaratú, céltudatos, uralkodásra termett asszony. A saját személyes tulajdonának tekinti az egész országot. Visszataszító gőgje, a magyarokat lenéző stílusa jogosan váltja ki az ellene szervezkedő ún. "békétlenek" bosszúvágyát. Bánk jellemét akkor ismerjük meg először, amikor Petúr visszahívja őt titokban, amikor a mulatságnak vége. Az író így jellemzi: "nemes méltóság, mindenben gyanakvó tekintet, fojtott tűz, mely minden pillanatban kitörni látszik, és minden körülmény azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belülről". Ez a kedélyállapot akkor jellemzi őt, amikor bosszankodik amiatt, hogy a nép ínségben nyomorúságban él, addig az udvarban pazarló jólét van. Petúr az összeesküvők vezetője hívja haza Bánkot: veszélyben a haza és Melinda. Bánk a Melinda szó hallatára teljesen kétségbeesik, szinte magán kívül van, alig lát és hall rajta kívül bárkit és bármit. Csak Melindára tud gondolni, és a rá leselkedő ismeretlen veszélyre. Bánk bán számára Melinda élete legnagyobb kincse. Nélküle értelmetlennek találja mind az evilági, mind a halál utáni létezést. Melinda "világszerte híres szépségű" fiatal asszony. Ezért is figyelhetett fel rá a királyné szerelmi csábításokban járatos öccse, Ottó. Ottót "szolgája", Biberach cinikusan hol feltüzeli, hol lehűti Melindával kapcsolatban. A köpenyegforgató (Biberach) azt tervezi, talán Bánk oldalára áll: "Ott van a haza, hol a haszon." Ottó nem habozik, az első adandó alkalommal szerelmet vall Melindának, melynek szerencsétlenségére csak részleteiben Bánk is szemtanúja. Ennek láttán magatehetelenűl gyötrődik, képtelen bármiféle tudatos cselekvésre. Majd összeszedi magát és gyökeresen megváltozott emberként áll előttünk. Hosszasan vívódik magával: vajon melyik ér többet, a hűtlen Melinda, vagy a haza. Miután választ kapott e nagy kérdésre, végre szilárd elhatározásra jut. Puszta lelke szerint kíván cselekedni, tetteit csupán a haza és a becsület parancsa fogja irányítani. Ettől a ponttól kezdve felgyorsulnak az események. Bánk elmegy éjjel Petúr házába, az összeesküvőhöz. Átérzi az elnyomottak sorsát, de mégis leszereli az összeesküvést, tartván az ezt követő belső zendülésektől. Később Melindával van. Lehordja feleségét, mindennek elmondja és fiával együtt kitagadja. De mindez Melindának már túl sok, nem tud mindent egyszerre feldolgozni. Ettől kezdve mind a magatartásán, mind a beszédén a tébolyodás jelei mutatkoznak. Bánkban egyre csak nő a gyanú, hogy a királyné van a dolgok háta mögött (azt hiszi, hogy Gertrúdis buzdította Ottót , hogy szerelmet valljon Melindának), úgy kezdi megérteni Petúr szándékait. Gyanúját Izodóra (cseléd) is megerősíti. Tiborc (kisemmizett jobbágy-paraszt) az elnyomott nép szószólója. Egy öreg paraszt, aki régesrég egy ostromnál megmentette Bánk és apja életét, ezért a család felszabadította a jobbágysorsból, elpanaszolja Bánknak a parasztság nyomorúságát, ami Bánknak a saját országjáró körútján tapasztalatokkal teljesen megegyeznek. Említésük Bánk mostani lelkiállapota számára még egy lapát a tűzre. Egyre szilárdabban elhatározza, hogy megöli a királynét. Később Tiborcra bízza feleségét, de már csak Melinda holttestével tud elszámolni. A tragédia végén Tiborc szót emel Bánk érdekében, ami a parasztok fölé emeli őt a nézők szemében. Bánk tehát eldöntötte, hogy puszta lelke parancsa szerint becsületének tisztára mosása végett meg kell ölnie a királynét. Ehhez a tetthez Tiborc és a parasztság, a nép szenvedése adták meg a végső lökést. Hosszas szópárbajt folytat Gertrúdisszal, eközben minden gazságot szemére vet, a korona bemocskolójának nevezi, de előtte is megtagadja feleségét. Végül mindkettőjük agya elborul és Bánk megöli a királynét. Tette jogos büntetés volt, melyet később a király is elismert. De Bánkon ismét a félelem lesz úrrá, ismét vívódni kezd, hogy vajon ezzel megoldotta-e a problémát. De leküzdi félelmét és büszkén vállalja tettét. Nem magát féltette, hiszen beismerte a gyilkosságot, hanem az ártatlanokat és a hazát. Később valóban Petúrt és családját ártatlanul végezték ki. De megmentette a hazát és elkerülte a polgárháborút. Büszkeségét, önbizalmát azonban ismét lerombolja Melinda halálának híre. Újra az önkívületi állapot lesz úrrá rajta. Életére legnagyobb kincsét vesztette el. A legszörnyűbb csapás a halott Melinda látványa volt. Ez a látvány vezetett saját teste, lelke végső elgyengüléséhez, megsemmisüléséhez. Csüggedése olyan fokú, hogy Solom mester is szánakozva mondja: "Nézd uram, e csüggedést! - király, a büntetés már ennek irgalom.". A Melinda holttestét hozó Tiborc szavai és Bánk teljes megsemmisülése után a király olyan kijelentést tesz, amelyet csak nemzeti király fogalmazhat meg: a magyaroknak megbocsájt, Getrúdisról sajnálkozva említi meg, hogy nem tudott a nemesszívű magyarokkal "egybeférkezni"! Személyes és közösségi indítékok összefonódása Bánk Bán tettére. A műben egyszerre van jelen a történelmi és szerelmi tragédia, a nemzeti lét sorskérdése és az egyes ember egyéni létproblémája. Éppen ez a sokféle szálból összeszőtt eseménymenet, a különböző forrásból fakadó indulatok teszik remekművé a darabot. A cselekmény a magyar középkorban játszódik (1213), a szereplők többsége is történelmi alak. Az események fókuszában áll mindvégig a címszereplő, az érzékeny lelkű, indulati szélsőségekre hajlamos "nagyúr". Minden szándék és erő ráirányul, benne összpontosul; minden sérelem egyben őt is sérti. A király távollétében (II.Endre) ő a helyettese, ő az ország nádora, a legfőbb hatalom az ő kezében van. Gertrudis, a királyné mindent elkövet, hogy távol tartsa a királyi udvartól, ezért országjáró körútra küldi. Bánk elfogadja a megbízást, erkölcsi tisztaságára vall, hogy szép fiatal, de ártatlan, gyermetegül naiv feleségét vidéki kastélyából a királyi palotába hozatja, és gyanútlanul a királyné kegyeire bízza. Titokban visszatér országjáró körútjáról. Megdöbbenti az országos nyomor és az udvari dőzsölés közötti ellentét. Az igazi csapás a magánembert éri, elsősorban a férjet. A belső fojtott tűz elemi erővel tör fel, hatalmas indulatok robbannak ki belőle, amikor Peturtól meghallja, "A jelszónk lészen: Melinda!". Szinte megbénítja a felismerés, hogy Melindára valami általa ismeretlen veszély vár. A "szerelme féltő" ember vergődését jobban megértjük , ha tudjuk, hogy Bánk életének értékei közül Melinda a legfőbb. Bánk bár rejtekhelyéről szemtanúja a hódító heves udvarlásának, sőt kihallgatja Gertrudis kétszínű beszédét, mely egyszerre tiltja Ottót Melindától, s föl is bujtotta az asszony megejtésére, nem tudná elviselni a vereséget, ezért válik Bánk szemében "förtelmes asszony" kerítővé, mégsem képes dönteni, tehetetlenül gyötrődik. Az első felvonás testet-lelket felzaklató eseményei indítják el Bánk Bán életének drámáját. Kivont karddal, zavarodottan tántorog elő rejtekhelyéről, magában motyog, magánkívül tipeg-topog, rettenetesen felháborítja Gertrudis Kétszínű aljassága. Most kell választania Melinda és a haza között. Nem nagyúr többé, hanem csak ember. Tetteit csupán a haza és a becsület parancsa fogja irányítani, miután összeszedi magát s széttépi a királyi székhez és családjához kötő "tündéri láncait". Drámai küzdelem veszi kezdetét kétféle énje között. Még ekkor éjjel elmegy Petur házába, a nemesi összeesküvőkhöz. A hazát fenyegető veszélyt tartja fontosabbnak. A főnemesek sérelmeit átérzi, hiszen ő is közülük való, arisztokrata, mégis megfékezi a zendülőket, megakadályozza az összeesküvést. A hazát védi egy esetleges polgárháborút szeretne megakadályozni. Ezen az éjszakán a hazát megmentette, de elvesztette Melindát. Miután Biberachtól megtudja a hírt, hogy otthon Ottó és Melinda együtt van, legelső reagálása, hogy meggyilkolja Ottót, majd rohan haza, hátha még nem volna késő, s megakadályozhatná a szörnyűségeket. Későn érkezett. Feleségét hazugnak nevezi, s megátkozza kisfiát. Azt gondolja, hogy felesége hűtlen lett hozzá, ezért ítéli el olyan kegyetlenül Melindát, aki a súlyos vádaktól és bűntudattól megtébolyodik. Eszelős feleségén szánakozik, és ekkor merül fel benne a királyné megölésének gondolata. Fokozatosan érlelődik meg benne ez a gondolat, saját sérelmeit csak felerősíti a Tiborccal való beszélgetés, Tiborc panaszáradata magyar parasztság szörnyű nyomorát tárja fel, s ez most egybevág saját sérelmével. Tiborc a jobbágy a jobbágy minden szenvedés okaként az idegeneket, s Gertrudist jelöli meg. Most is viaskodik benne a kétféle gondolat: a királyné vérét ontsa, majd türelemre inti önmagát. A végső tetthez, a királyné meggyilkolásához a nép szenvedései adták meg a végső lökést. Így Bánkban a személyes sérelem fölé kerekedik a Petúrok és a Tiborcok együttes panasza. A negyedik felvonásban a királynéhoz megy és négyszemközti hangos szócsatába keveredik a gőgös, fennhéjázó királynővel, nem elsősorban Melinda meggyalázását , hanem az ország bajait, a magyarok sérelmeit kéri tőle számon. a királynét felségsértő szavakkal illeti az erkölcs, a "koronák bemocskolójának" nevezi, a ki egyéni önzésből "a király házában bordélyt" nyitott. Ezután feleségét saját házukba kísérteti Tiborccal - megbocsát Melindának, a szerelem "tündéri láncát" széttépni nem tudja. Végül a boldogság elvesztése miatti fájdalom döfi a királyné kezéből kicsavart tőrt a megvetett "kerítő" asszonyba, ezt az ítéletet Bánkból a haza és a becsület együttes parancsa kényszeríttette ki. Tettének jogosságát az ötödik felvonásban maga a király is elismeri. Témaválasztás: A szakirodalom a könyvtárjegyzékeket áttanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy Katonát elsősorban az uralkodó elleni merényletek foglalkoztatták a történelemből. Nem Katona az első, aki a Bánk bán-témát feldolgozta. Hans Sachs XVI. századi német író volt az első szépirodalmi feldolgozó, de írt drámát a Katona-kortárs, osztrák Grillparzer és Kisfaludy is. Katona a különböző történeti felfogásokat koncepciójának megfelelően egyesítette. Pray György szerint a királyné ártatlan, politikai összeesküvés áldozata lett. A Kézai-krónika szerint bűnös a királyné, és erőszakos csábítás is történt. Katonánál Bánk a gyilkos, de vannak összeesküvők is. A végleges változatban fölerősíti a gyanút Gertrudisszal szemben, anélkül, hogy az olvasó-néző egyértelmű bizonyosságot nyerne a csábításban való közreműködésről. A történelmi szereplők közül megváltoztatja a csábító személyét, Berchtold, kalocsai érsek helyébe Ottót teszi. Saját leleménye Tiborc, Biberach, Izidóra. A spanyol menekültekre, a Bojóthiakra Kézainál már történik utalás. Szerkezet: Expozíció = előversengés + első felvonás Katona tudatosságát jelzi, hogy fölvonultatja és bemutatja a tragédia legfontosabb szereplőit, és érzékelteti a lehetséges konfliktusokat: Ottó és Biberach kapcsolata, Ottó Melinda iránti érzelme, Gertrudis viszonya Ottóhoz az előversengésben mutatkozik meg. Az első szakaszban színre lépnek a Bojóthiak. Petúr megjelenésével exponálódik a merániak és magyarok ellentéte, a békétlenek jelszava összekapcsolja a magánéleti és közéleti konfliktust. Tiborc színrelépése újabb perspektívából világítja meg a nemzet helyzetét, és ezáltal a közéleti konfliktust erősíti. Újra színrelépnek az előversengés szereplői, Ottó elutasítja Izidóra közeledését, Melinda visszautasítja Ottót; majd a királyné ambivalens kapcsolata mutatkozik meg öccsével szemben és az első szakaszt Bánk nagymonológja zárja. Ettől kezdve az egyes szakaszok hol a közéleti, hol a magánéleti konfliktust erősítik, helyezik előtérbe. Második szakasz: közéleti. Harmadik szakasz: magánéleti + Tiborc nagymonológja. Negyedik szakasz: összekapcsolódik a két szál + tetőpont a királyné meggyilkolása. Ötödik szakasz: Bánk tettének mérlegelése a király színe előtt. A szereplők rendszere: Arany János Bánk bán tanulmányok című töredékes munkájában csoportokra osztotta a szereplőket: - Bánk bán és köre: Melinda, Mikhál, Simon, Petúr a lázadókkal, Tiborc, Soma a fiacskájuk - Gertrudis és köre: Ottó, Biberach, Izidóra - Endre és köre: Myska bán és Solom mester Konfliktusrendszer: A nemzeti dráma értékrendjének csúcsán a nemzethez tartozás áll. A konfliktus a nemzeti érdek megsértéséből fakad. Katonánál nem idegengyűlöletről van szó, hiszen a Bojóthiak sorsa a Szent István-i befogadó nemzet koncepciót erősítik. A Merániak azonban erőszakosságukkal, mohóságukkal egzisztenciális és erkölcsi érdekeket sértenek. Az értékrend másik összetevője a család, mely sérthetetlen közösség, a nemzeti összetartozás szimbolikusan legkisebb egysége. Ezt sérti meg Ottó. A konfliktus tehát kettős természetű, köz- és magánéletbeli, mely legnyilvánvalóbban Bánk és Gertrudis alakjában sűrűsödik össze, s kettejük összecsapása egyúttal a megbomlott harmónia helyreállítását is jelzi. A két főszereplő személyiségének összetettsége a felvállalt szerepek sokrétűségéből, egymást kiegyenlítő hatásából fakad. a.) Bánk bán: - Nádor: A király után az ország első embere. Endre távollétében ő a felelős az ország nyugalmáért, rendjének biztosításáért. Ez a szerep arra kényszeríti, hogy felülemelkedjen a konfliktuson, s személyében jelképezze az ország egységét. - Magyar: Országjárása során megismerkedik a nemzet sorsával, a bizonytalansággal, feszültséggel, melyet a Merániak túlbuzgalma, hatalmi dominanciája és érzéketlensége okoz. Ezt az élményt erősíti fel Petúr, ki a nemesség elnyomatását, hatalomból való kiszorítását sérelmezi. Tiborc pedig a parasztság megnyomoríttatásáról beszél nagymonológjában. Ez a szerep a békétlenekhez köti, kötné Bánkot. - Férfi, férj: Ottó terve ill. annak megvalósulása a legszemélyesebb mivoltában, szerepében sérti Bánkot, s ez ismét a Merániak elleni fellépést sürgeti. A bánki késlekedés oka tehát a szerepek egyensúlyt teremtő voltából fakad. Ez az egyensúly azonban rendkívül ingatag, feszültségekkel teli, s bármilyen váratlan mozzanat kibillentheti, felboríthatja. Lélektanilag tehát hiteles, hogy a 4. szakaszban látszólag indokolatlanul következik be a gyilkosság, Gertrudis és Bánk vitája felborítja a szerepek egyensúlyát. b.) Gertrudis: - Királyné: Bár nem közjogi méltóság, a szerep mégis megköveteli az önfegyelmet, a mérsékletet, az önkorlátozást. E szerepében el is utasítja Ottó tervét. Katona többször is királynőként aposztrofálja (=minősíti), ha nem elírásról van szó, jelzi Gertrudis szerepzavarát, hatalomvágyát. - Meráni: A nemzeti tragédia értékrendjéből következik, hogy a haza, mint legfontosabb érték, a Merániak tetteit is motiválja, így érthető, hogy Gertrudis a hazájabeliekhez húz, az ő érdekeit képviseli. A gyilkosság közvetlen kiváltó oka, hogy Bánk a Merániakra tesz sértő megjegyzést, erre ránt tőrt Gertrudis. - Nő, asszony, rokon: Ez a szerep Ottó mellé állítja. A konfliktus azonban nem szűkíthető le a két főszereplőre, sőt nem egyszerűsíthető le a különböző körök összeütközésére. Katona legnagyobb művészi erénye, hogy shakespeare-i minta nyomán minden szereplő mögé teljes életet, életutat rajzol, megteremtve azt a drámai szituációt, melyben az egyes szereplők megnyilatkozhatnak, s így teljes személyiségükkel vehetnek részt a drámai cselekményben. c.) Petúr: Történeti alak. Egyes források szerint a királyné gyilkosa. Királypárti, Endre mellett áll. A békétlenek vezére, ő hívja vissza Bánkot. A hagyományos értelmezésben ő a rebellis, a "vértolulásos" magyar, aki csupán a nemesi osztályérdekeket képviseli. Valójában azonban reálpolitikus, az események őt igazolják, anélkül azonban, hogy Bánk egyéni tette megkapná a közösségi felhatalmazást. Ezért átkozza meg utolsó szavaival az "alattomos gyilkost". d.) Tiborc: Fiktív alak. Nagymonológjából kiderül, hogy nem nincstelen, hanem telkes paraszt. Van mit veszítenie a Merániak uralma alatt. Patriarkális viszony fűzi a címszereplőhöz, akinek már atyját is szolgálta, sőt ő mentette meg életüket (lásd: sebhely a homlokán). Öntudatát jelzi, hogy elutasítja Bánk adományát, hiszen a pénzzel mindenkin úgysem tudna segíteni. e.) Bojóthiak: Mikhál, Simon - menekültek Spanyolországból, belviszályok és az arab támadás miatt. Simonnak 7 fia van, ez a 7 törzset, nemzetséget jelképezi, a jövendő új honfoglalás jelképei. A Bojóthiak sorsa, a befogadás gesztusa a Szent István-i befogadónemzet koncepciót tükrözi, másrészt analógiás a sorsuk a lehetséges magyar nemzethalállal, a hazájában számkivetetté vált nemzet jelképével. f.) Biberach: Ottó szövetségese. Dramaturgiai szerepe: az intrikus. Tetteit, világszemléletét két tényező motiválja: - a hazátlanság; nem kötődik egyetlen közösséghez sem, számára "ott a haza, ahol a haszon". - a család hiánya; anyja meghal, apja nem kedveli. A nemzeti dráma két legfontosabb értékét nem birtokolja. g.) Izidóra: Türingiai lány, Gertrudis hozza udvarába. Szerelmes Ottóba viszonzatlanul. Az uralkodó káosz láttán vissza akar térni hazájába, Gertrudis nem engedi. Valójában "cseregyerek", Gertrudis lánya helyett van itt. (Gertrudis és Endre lánya: Árpádházi Szent Erzsébet.) h.) Ottó: Gertrudis öccse. Fülöp király gyilkosa. Magyarországra menekül, nővére védelme alatt áll. Beleszeret Melindába. Tragikus vétség: - a szerelem egyoldalú - erőszakkal valósítható meg, megsértve a család szentségét i.) Melinda: Drámai szerepköre a naiva. Vidékről kerül föl az udvarba, természetes kedvessége félreérthető Ottó számára. Férje nem áll ki egyértelműen mellette, Bánk tragikus vétsége az is, hogy eltaszítja magától Melindát. Az ötödik szakasz értelmezése: Az első 4 szakasz a nemzeti dráma hagyományos modelljét követi. A köz- és magánérdek megsértéséből fakadó konfliktus Bánk tettével megoldódik. Az ötödik szakasz azonban új dimenziókkal gazdagítja a művet, mely túllép a nemzeti dráma konfliktusán, s a görög tragédiákat idéző mélységet kap a mű. A szakasz elején kétségbe vonják Bánk tettének közösségi érvényét, Petúr szavai alattomos gyilkosról tudósítanak. A fokozatosan föltáruló múlt, az oknyomozás igazolja Bánk tettét, erre utalnak Endre drámazáró szavai. Miért következik be Bánk összeomlása? Erkölcsbölcseleti értelemben tett és következménye viszonyáról van szó. Bánknak nemcsak a királyné megölését kell vállalnia, hanem a következményeket is, a vérfürdőt, az anarchiát, az elszabadult indulatokat, melyektől meg akarta védeni országát. A király belső dilemma után igazolja a tett jogosságát, de nem menti föl a következmények felelőssége alól. Összeroppanásának másik oka a görög tragédiák klasszikus motívuma, mely szerint nincs arányban a bűn a büntetéssel, nincs a kettő között racionális, megokolható viszony. Bánk a világot uraló isteni törvények kegyetlenségét okolja: "Nincs a teremtésben vesztes, csak én". A Bánk bán stílusa, nyelve: A szakirodalomban eltérően ítélik meg. a.) A mű befogadásának legnagyobb nehézsége a nyelv archaikus volta, színpadon ma már nem élő régiessége. Kétségtelen, hogy a Bánk bán a magyar nyelv fejlődése történetének átmeneti állapotában íródott: túl a Kazinczy- féle nyelvújításon, de innen még a Vörösmarty nevével fémjelezhető valódi nyelvi forradalmon, ill. az új magyar költői nyelv kanonizációján. b.) A mű legnagyobb értéke a nyelve. Az egyes szereplők lelkiállapotuknak, habitusuknak megfelelő nyelven szólalnak meg. Alkalmassá teszi Katona a nyelvet az érzelmi különbségek visszaadására. A retorikus felépítettségű monológokat az érzelmi zaklatottságot jelző hiányos mondatok váltják. Jól él az író az alapvető közlésformák metaforikus jelentésével (Jó éjszakát!), egyes megoldásai Vörösmarty erőteljes képét idézik. Verselése: blank verse, a nemzeti tragédiák kötelező metruma.