AZ AVANTGÁRD ~ (francia): élcsapat, előőrs Az 1905-38 között fellépő művészeti irányzatok összessége. Előzményei ellenére is (romantika, a századforduló irányzatai) radikális szakítást jelent a XIX. század művészetével. Természettudományos és bölcseleti háttér: a.) Einstein relativitáselmélete (Speciális relativitáselmélet - 1905.) és a kvantummechanika térhódítása, a tér és idő összetartozásának felismerése. b.) Bergson új időszemlélete, a fizikai idő és a tartam megkülönböztetése. c.) Freud, illetve a különböző mélylélektani iskolák hatása, azaz az addig homogénnek fölfogott és megismerhetőnek tartott ember illetve emberkép fölbomlása, a tudatalatti fölfedezése (Freud: Álomfejtés - 1900.). Létrejöttének oka, közös alapja: - Az író, a művész és a közönség viszonyának megbomlása. - A rohamosan változó, zűrzavaros, fenyegető világban (2. ipari forradalom, társadalmi forradalmak és megmozdulások, a hagyományos világképet újraértelmező természettudományos felfedezések) a művész nem látja a hagyományos művészet és kultúra értelmét, célját, s radikálisan meg akarja újítani a művészetet és/vagy az életet, társadalmat. Az avantgárd általános jellemzői: 1.) Megváltozik a szubjektum-objektum, művész és tárgya viszonya. A világ többértelmű, felfoghatatlan, a művész a kaotikus világban a lényeget keresi, az ismeretlen összefüggéseket. Klee: "A művészet a teremtés allegorikus képe." 2.) A tartalom és forma hagyományos viszonyának megváltozása. Előtérbe kerül a nyelv problémája, a jelölő túlnő a jelöltön, a szavak mágiává válnak, a szöveg elemei önálló életre kelnek. 3.) Megváltozik tér és idő hagyományos ábrázolhatósága. Tér és idő egybeforr, a világ a szubjektum számára szaggatottá válik, a kontinuitás érzete helyett a diszkontinuitás a meghatározó. A művész úgy érzi, hogy műve szaggatottságával, pontszerűségével, töredékességével kell érzékeltetnie a szaggatott világot. 4.) Szét akarja rombolni a művészetek hierarchiáját, a magas és alacsony, az arisztokratikus és a populáris művészetet elválasztó falat. Érdeklődik a cirkusz, a varieté, a tornaünnepélyek és a mozi iránt. 5.) El akarja törölni a határt az egyes művészeti ágak, illetve a műnemek és műfajok között (építészet és szobrászat, költészet és képzőművészet stb.). 6.) Átalakulnak az ábrázolhatóság megszokott eszközei; elveti a leírást és a cselekményt. A mű jellemzője, hogy elliptikus, illetve töredékes. Az érzelem helyett, melyet kispolgárinak és elavultnak tart, a szenvedély, az akarat, a nevetés és a gúny kerül előtérbe. 7.) Bevonja a művészi ábrázolásba a modern élet rekvizitumait (=kellék), megújítva ezzel a hagyományos művészi lexikát is. 8.) Tagadja, illetve túl akar lépni a művészeten, nem a művészet, hanem az élet, a tett a fontos. 9.) A különféle irányzatok mozgalomként lépnek fel, programnyilatkozattal, világmegváltó törekvésekkel, az új ember arculatának megrajzolásával. 10.) Nyitottá akarja tenni a művészetet, mindenki által folytathatóvá és befejezhetővé. Az avantgárd gyors terjedésének okai: 1.) Megnövekszik az egyik országból a másikba vándorló, több országban dolgozó, nem csak anyanyelvén író művészek száma. Irodalmi központok jönnek létre: Párizs, Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország. 2.) A kelet-európai zsidóság vándorlása. 3.) Az avantgárd programszerűen internacionalista, tudatosan lép ki a nemzeti keretekből. 4.) A világ általános nyitottá válása, a tömegkommunikáció felgyorsulása. 5.) A divat, az utánzás, a hóbort, a lépéstartás igénye és kényszere, valamint a művészet mesterségbeli oldalának tagadása, illetve háttérbe szorítása. Problémák az avantgárd körül: 1.) Az avantgárd minden irányzata tudatosan a polgári világ és a polgári művészet ellen lépett fel. Tudatosan megszakította a művészet több évezredes, változásaival együtt is homogénnek tekinthető vonulatát. Mivel tekintetét a jövőre vetítette, szükségszerűen, illetve akarva-akaratlanul találkoznia kellett a politikai utópiák képviselőivel, illetve ennek megvalósulásával a totalitárius rendszerekben. Az orosz futuristák lelkesen kapcsolódtak be a bolsevik diktatúra kiépülésébe; az olasz futuristák Mussolini rendszerét támogatták; a francia szürrealisták nemcsak a francia kommunista párt tagjai voltak, hanem a sztálini terror idején szinte mindegyikük belépett az SZKP-be is, s művészi tekintélyükkel hitelesítették a szovjet rendszert. 2.) A mesterségbeli oldal háttérbe szorítása, a gesztus, az aktus, a pillanatnyiság előtérbe kerülése rendkívül megnehezíti a művészet megítélhetőségét és értékelhetőségét. Ily módon viszonylagossá teszi magát a művészetet és művészi alkotást. Fontosabb avantgárd irányzatok: 1.) Futurizmus ~ (olasz): futur=jövő szóból Idő: 1909. (Marinetti első futurista kiáltványa) - 1944. (az olasz fasizmus vége) Hely: Olaszország, Oroszország illetve Szovjet-Oroszország Általános jellemzői: A modern nagyvárosi élet, a technika, a sebesség sajátos kifejezőeszközeinek keresése. Eszményképe a konvencióktól nem befolyásolt, a múlt értékeitől akár erőszakosan is megszabaduló ember. Irodalom: Az íráskép extrasága, a nagybetűk és a központozás elhagyása, matematikai és zenei jelek alkalmazása, képversek, összefüggéstelen hang- és szócsoportok, az ún. szabad szavak. Képviselői: Marinetti, Pallazzeschi (olasz), Majakovszkij, Hlebnyikov, Burljuk, Krucsonih: Pofonütjük a közízlést (1912.) (orosz). Képzőművészet: A mozgások egymás utáni fázisát rögzítő szimultanizmus, a mozgásirányt jelző erővonalak megfestése, az egyetemes dinamizmus érzékeltetése. Képviselői: Boccioni, Severini, Carr. (olasz), Tatlin, Larionov, Burljuk (orosz). Zene: disszonanciával való kísérletezés, zörejek, természeti hangjelenségek felhasználása. Képviselője: Russolo (olasz). 2.) Expresszionizmus ~ (latin): kifejezni szóból Idő: 1905-20. Hely: Németország Két jelentős csoport: Die Brücke (1905. Drezda), Der blaue Reiter (1911. München). Két folyóirat köré csoportosultak: Sturm, Aktion. Általános jellemzői: Az ember belső élményét, legtöbbször szorongó látomásait igyekszik kivetíteni. Erős társadalmi elkötelezettség. Az emberért való szociális-egzisztenciális aggódás és háborúellenesség jellemzi. Irodalom: Extatikus metafora- és igehalmozás, a hagyományos logikát felborító csapongó mondatfűzés, látomásos képalkotás. Képviselői: líra - Georg Heym, Georg Trakl, Brecht, Gottfried Benn, Becher, August Stramm; dráma - Georg Kaiser, Ernst Toller, Brecht. Képzőművészet: A színek és formák felszabadítása a természetelvűség konvenciói alól, és hangsúlyozottan a tartalom-kifejezés szolgálatába állítása úgy, hogy a deformáció ellenére a valóság elemei fölismerhetőek. Képviselői: Munch, Oskar Kokoschka, Barlach, Nolde, Holder. Zene: Két jellemzője az atonalitás és a dodekafónia. Képviselői: Schönberg, Berg, Webern. Film: Különleges képi és díszletmegoldások, erőteljes fény- és árnyékhatások. Képviselői: Wiene: Doctor Caligari, Fritz Lang: Metropolis. 3.) Kubizmus ~ (latin): kocka szóból Idő: 1907. (Picasso: Avignoni kisasszonyok) - 1920. Elsősorban képzőművészeti irányzat. Jellemzői: A jelenségeket geometriai formákra bontani, lehántani a dolgok esetleges, véletlenszerű külső formáját, és felfedezni belső törvényszerűségeit. Korszakai: 1907-09: analitikus kubizmus. A formák már geometrikusak, de még nincs végleges szakítás a perspektívával, noha több nézőpontú az ábrázolás. 1910-12: szimultán kubizmus. A tárgyak síkra kivetítve, barnásszürke elemek konstrukciójaként jelennek meg. 1913-20: szintetikus kubizmus. Dekoratív kompozíció, mozgalmas ritmus, gazdag színkészlet. Kiáltványa: Apollinaire: Kubista festők című írása (1913.) Festészet: előfutár - Cezanne, Seurat; képviselői - Picasso, Braque, Gris. Szobrászat: Archipenko, Brancusi, Duchamp. 4.) Dada, dadaizmus Idő: 1916. (Tristan Tzara első dadaista kiáltványa) - 1923. Hely: Svájc, Franciaország, Németország, USA Létrehozói a háború elől menekülnek Svájcba. A szó jelentése Tristan Tzara szerint francia falovacska, orosz kettős igenlés, illetve nem jelent semmit. A legradikálisabb avantgárd irányzat. Jellemzői: a háború okozta kiábrándultság, végletes elvetése és tagadása mind a polgári világnak, mind a művészetnek. Az esztétikum helyett és felett az élet áll, a gesztus, a botránykeltés a fontos. Költészet: képviselői: Tristan Tzara, André Breton, Louis Aragon, Paul Éluard. Képzőművészet: A képek egymásmellé szeletelt, ragasztott hulladékokból, fényképekből, fényképkivágásokból állnak, előlegezve a fotómontázst, párhuzamosan haladva a filmes montázstechnikával. Képviselői: Hans Arp, Max Ernst, Duchamp. 5.) Szürrealizmus ~ (francia): valóságon túli, valóság feletti Idő: 1923. (André Breton első szürrealista kiáltványa) - 1944. (Breton feloszlatja) Hely: Franciaország Az első mozgalmak kifulladása után lép fel, szintetizáló, összefoglaló törekvéssel. Célkitűzését André Breton, a mozgalom vezetője fogalmazza meg: "föloldani a cselekvés és az álom közti jóvátehetetlen szakítás nyomasztó eszméjét". Azaz - mint oly sokan a XX. század első fele értelmiségiei közül - a társadalmi praxis tekintetében Marx, a lélektan területén pedig Freud tanait követik, kettejük összebékítésére törekszenek. Irodalom: A valóságot, a lényeget a tudat minél teljesebb kikapcsolásával, a lélek mélyrétegeiben keresi. Ehhez a legjobb eszköz a freudi klinikai gyakorlatból vett automatizmus, illetve a félálomban történő írás. Ennek következtében uralkodóvá válik a szimultanizmus. A szürrealista vers központi eleme a kép. Sajátossága a képalkotásnak, hogy az egyes képek összetevőit, illetve a különböző képek közötti távolságot a végtelenbe tágítja, az asszociáció ívét ad absurdumig feszíti. Előfutáruknak Lautréamont meghatározását vallják: "szép, mint egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon". Képviselői: líra - Breton, Aragon, Éluard, Reverdy, García Lorca; dráma - Antonin Artaud Kegyetlen színháza, Roger Vitrac; film - Bunuel: Andalúziai kutya, Az aranykor, Cocteau: Poétavér, Louis Malle: Zazie- filmek, Alain Resnais: Tavaly Marienbadban; képzőművészet - Picasso, Chagall, Dali, Max Ernst, Chirico. Kassák Lajos (1887-1967) A magyar avantgárd A magyar avantgárd világszínvonalú képviselője. Költő, prózaíró, festő, irodalomszervező. Életútját 1919 végéig, bécsi emigrációjának kezdetéig írta meg az 'Egy ember élete' című vallomásregényében. Kassák életének legjellemzőbb vonása a tudatos önépítés. 1887-ben született Érsekújváron (Szlovákia). Apja önpusztító alkat; anyja a Mutter, a munkásasszony jelképe, aki sem önmagával, sem a környezetével nem köt alkut (Levelek anyámhoz). A körülmények, a család, a környezet elleni lázadás 14 éves kora körül következik be; félbeszakítja iskolai tanulmányait. Vasmunkás lesz Pesten, Győrben. 1909-ben Szittya Emillel és Gödrössel, a faszobrásszal gyalog elindulnak, hogy bejárják Európát. Ezt írja le az 'Egy ember élete' 'Csavargások' című része. Párizsból visszatoloncolják őket. Feleségül veszi Simon Jolánt, a háromgyerekes munkásasszonyt, aki egyúttal a korszak jelentős előadóművésze is. 1919-ben beigazolódni látszik a messianisztikus forradalomvárás. Nyáron azonban már éles polémia bontakozik ki Kassák és Kun Béla között. Kun Béla a művészet pártos, napi szintűen elkötelezett voltát kéri számon az íróktól, Kassák a művészet öntörvényűsége mellett száll síkra. Kassák lapját betiltják, s a megélt élmények egy életre eltávolítják Kassákot a bolsevik típusú baloldaltól, s a hivatalos baloldallal nem is találja meg a hangot. 1919 végén Bécsbe emigrál. '26-ig ott él, majd hazatér. Az avantgárd terjesztése tölti ki életét. '45 után az elsők között kap Kossuth-díjat, a fordulat évét követően azonban elhallgattatják. A '60-as évek elejétől kapcsolódhat be a művészeti életbe. Újrafelfedezését nemzetközi szinten is párizsi kiállításának köszönheti. 1967-ben hal meg. Irodalomszervező, folyóirat-szervező: - 'Tett' című folyóirat: 1915. Csak néhány számot tudnak kiadni, a lapot betiltják. Munkatársak: Komját Aladár, György Mátyás, Lengyel József, Mácza János. - 'Ma' című folyóirat: 1916-19 nyara - magyarországi korszak 1920-23: bécsi korszak Kahána Mózes, Barta Sándor, Uitz Béla A két folyóirat jellege: 1.) Internacionalista folyóiratok, melyek tudatosan lépnek ki a provinciálisnak tartott nemzeti keretek közül, összművészeti jellegűek. Bartók- és Kassák-különszámok. 2.) Aktivista folyóiratok. Kassák értelmezésében nem elsősorban a stílusjegyekre vonatkozik a meghatározás, hanem az emberhez és világhoz való viszonyra, melynek lényege az önmagát alakítani tudó ember akarása. - '2x2': Bécs, 1922. Németh Andorral közösen szerkeszti. - 'Dokumentum': Magyarország, 1926. 5 számot él meg. Munkatársak: Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh Andor, Nádas József. Külső munkatársak: a német és orosz konstruktivisták, továbbá Prampolini, Picasso, Le Corbusier, Paul Éluard, Reverdy, Walter Benjamin. Rövid időre ez a folyóirat válik a magyar szürrealizmus gyűjtőhelyévé. - 'Munka': 1928. Nem elsősorban irodalmi folyóirat. A hozzá kapcsolódó munkakörökkel együtt fő feladatának a munkásnevelést és -művelést tartotta. A 'Munka' művészi önmeghatározása: "a szocialista művészet szociális osztálytagozódást nem tűrő emberi művészet". Közreműködők: Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Déry Tibor, Vas István, Füst Milán, Gelléri Andor Endre, József Attila. Vezető külföldi munkatárs: Picasso. '45 után a 'Kortárs' és az 'Alkotás' szerkesztője. Kassák rendkívüli érdeme az avantgárd magyarországi meghonosítása. Kétségtelen azonban, hogy a magyar avantgárd viszonylagos gyengesége éppen Kassák emberi és művészi kérlelhetetlenségével függ össze. Nem ismert el más művészi kifejezésmódot, türelmetlen volt az útkeresőkkel, a nem tisztán avantgárd művészekkel, így a '20-as években a népköltészetet és az avantgárdot együtt látó iránnyal, vagy akár a klasszicizmus felé törekvőkkel. A magyarországi avantgárd terjedését nehezítette a történelmi helyzet is. Trianon után nem kedvezett a légkör az internacionalizmusnak. Az avantgárd hatás a '70-es évek elejéig elsősorban a jugoszláviai magyar irodalomban volt tetten érhető. A festő: A konstruktivizmus nemzetközileg is elismert alakja. ~ (latin): összeszerkeszteni Képzőművészeti, művészetfilozófiai, esztétikai és irodalmi irányzat. Alapelve a természet és kultúra szembeállítása. Felfogása szerint a természet értelmetlen rendezetlenségével szemben az emberi kultúrát a szervezettség és fegyelmezett rend jellemzi. A művészet célja, hogy új tárgyakkal szaporítsa az egyszer s mindenkorra adott és állandó természetet. Célja továbbá, világ és ember elvonatkoztatott újjáteremtése, konstruálása. Le akarta bontani a merev határt az autonóm és alkalmazott művészet között, s a művészetet alárendeli a mindennapoknak. Elsősorban az absztrakt művészettel rokonítható, de sokrétűen függ össze a többi avantgárd irányzattal is. Képviselői: Moholy- Nagy László, Malevics, Mondrian, illetve a holland de Stijl csoport. Építőművészetben a Bauhaus. A prózaíró: A naturalizmustól (Angyalföld) az expresszionizmuson át (Misilló királysága) vezet az út a realizmusig (Egy ember élete). A költő: Kötetei: 1915: Eposz Wagner maszkjában. A jelképes címben az eposz a teljességigény, Wagner pedig az új művészet jelképe. 1918: Hirdetőoszloppal 1920: Máglyák énekelnek - A Tanácsköztársaság mementója. 1926: Tisztaság könyve 1931: 35 vers 1939: Fújjad csak furulyádat 1964: A tölgyfa levelei (rájátszás Aranyra) 1965: Mesterek köszöntése (versek avantgárd művészekről) A kassáki költőstílus összetevői között megtalálhatók a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus és legfőképpen a konstruktivizmus elemei. A magyar szabad vers egyik legnagyobb alakja. Kosztolányi szerint a kassáki szabadvers leglényege: "Az újfajta valóság újfajta röppályára kényszeríti a szavakat". A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922.): 1922-ben a '2x2' folyóiratban jelenik meg. Az epikai váz az 1909-10-es európai csavargás, melyet az 'Egy ember élete' III. könyvében is feldolgozott. A műfaj "parcours" (=átvonulás) típusú vers, az elbeszélő költői én az utazás epikus emlékeit saját személyiségének jegyeivel formálja át. Előzmények, minták: Apollinaire: Égövek, Cendrars: Transzszibériai expressz A mű két utazást ír le. Az első a földrajzi, a fizikai út, mely meglehetős pontossággal, lineárisan vonul végig a versen. A másik út a belső utazás, a költővé válás folyamata, illetve a személyiség megtalálásának fázisai. A költővé válás egyes állomásait a kiszólások jelzik ("még utóbb is költő lesz belőlem", "én költő vagyok", "mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul", "én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle"). Az utolsó megnyilatkozás a konstruktivizmus, illetve aktivizmus ars poeticája, mely a világ, illetve önmagunk építésére szólít fel. Az önépítés végső fázisa a sokak által dadaistának mondott zárlatban fogalmazódik meg. A csupa nagybetűvel szedett név arra utal, hogy a változó, kiismerhetetlen világban a személyiség - ha megtalálta és fölépítette magát - csak önmagára számíthat. A sokfelé elágazó gondolati tartalom egyik legfontosabb összetevője a hittétel a forradalom, elsősorban az orosz forradalom mellett. A "szőke tovaris" ódikus-himnikus monológja a jövő felépítésének szkeptikus reményét hordozza. Erre utal vissza bizonyos értelemben a költemény utolsó sora is, mely egyszerre jelzi a történelemből való kiesettséget, a meg nem valósult magyar forradalmat, de a világ irracionalitását is. Bár az utazás célja mindvégig Párizs, az ottani élményekről szinte alig olvashatunk. Ennek egyik oka ideológiai: az új világ immár nem ott készül, másrészt az "én láttam párist és nem láttam semmit" kitétel a Nyugat első nemzedéke Párizs-kultusza ellen irányul. Ez a fajta támadás jelentkezik a stíluseszközök szintjén is. Kassák elveti a szecessziós-szimbolista látásmódot és stiláris tobzódást. Művéből hiányzik a költői áttétel és stilizálás. "Hozzám szakállasan és vakolatlan érnek el a csodák" - azaz képeinek nagy része a valóság egy az egybeni átadására épül. Ennek fontos eszközei a köznyelvi metonímiák, illetve a szillepszis, azaz a szó eredeti és átvitt értelme egyszerre van jelen. Kassák elméleti írásaiban hangsúlyozza éppen a látszólag értelmetlen szóösszetételek kapcsán, hogy van az emberi érzelmeknek olyan tartománya, melyet a konvencionális lexika képtelen visszaadni. Ezért kerülnek be a műbe a futurizmusban és dadában is használatos "szabad szavak". A sajátos kassáki építkezést - mely egyszerre költői és emberi program - jól példázza a hosszú vers felütése. A szavak nem a megszokott szintagmatikus rendben, illetve logikai viszonyban kerülnek egymás mellé, hanem mintegy téglákként építkezve az egész épület áll helyt önmagáért.