2. A hírnév és az elszigeteltség élménye Janus Pannonius lírájában Janus Pannonius (1434-1472) - a humanisták szokásainak megfelelően felvett latin név - nagybátyja, Vitéz János Itáliában neveltette (Ferrara, Padova) - 15-16 eves korában mar érett költő,hírnevet is szerzett magának Itáliában - Padovában egyházjogot tanult, doktori címet szerzett - Itáliában írta az un. romai epigrammákat, írói becsvágyat kipróbálta nagyobb terjedelmű dicsőítő költeményekben (panegirikusz) - 1458-ban visszatér Magyarországra - 1465-ben egyszer meg visszajut Italiaba a pápához követként, de egy poli- tikai hiba miatt kegyvesztett lett, közéleti pályája megtorpant - belső válságakor (mellőzik, beteg) irt versei emeltek igazan magasra - a Mátyás elleni összeesküvésben való részvétele miatt menekülni kény- szerült, Horvátországban halt meg Az elszigeteltség élménye - 1458-ban hazatér Magyarországra - Janus Pannonius latinul írta verseit - a XV.sz.-i Magyarországon meg nem alakult ki teljesen a városi pol- gárság, a reneszánsz kultúra, a humanista világnézet - Mátyás udvara meg nem tükrözte a reneszánsz udvarok fényességet (majd csak a 70-es években válik azzá), és Buda szellemi szegénysége akadá- lyozta Janus Pannonius költői kibontakozását - a reneszánsz műveltségnek egy szűk kor ( tudós főpapok ) volt csak a birtokában - társtalannak érezte magát, visszavágyott a műveltebb Italiaba a regi barátokhoz a pezsgő ferrarai élet után vágyakozva - ekkor írta Galeotto Marzionak, mintegy mentegetőzésként gyöngébb versei miatt A narn-i Galeottohoz című verset " Reg a latin környék latinabba tette a versem, Barbár táj barbár szóra kapatja szám. Hozd ide Vergiliust: hamisan fog szólni a lantja; Vagy Cicerot: itt elnémul a nagy Cicero." A hírnév élménye Mikor a táborban megbetegedett 1464 - Magyarországon irt elégiai megtelnek személyes líraisággal - betegsége miatt panasz és halálfélelem érződik verseiben - ragyogó szellemének és beteg testének ellentéte - az élet és a természet szépségét is dicsőíti műveiben - ez a vers elégia (szomorúságot, bánatot, fájdalmat kifejező vers) - 13 elégiája híven tükrözi hazai sorsának alakulását - az antik mitológiai kelléktár módosul - a legszemélyesebb érzések, gondolatok kifejezőeszközévé válik a forró láz juttatja eszébe Prometeuszt, és úgy ábrázolja, mint minden földi baj, szenvedés okozóját - a verset ellentét indítja: a humanista költő és a katona közti ellentét (egy hadjárat alkalmával a táborban valóban megbetegedett, ez ihlette a verset) - feleleveníti a boldog aranykort, amikor meg ismeretlen volt a szenvedés váltogatja az ábrázolásmódot: hol a betegségek hiányát, hol a békés nyugalmat írja le - a fajdalom nélküli halál elképzelése / - különböző érzelmek hullámznak: önvád és idilli életforma, önironia és | bánat (bűnének következménye a betegség) | - a testi gyötrelem részletes leírása áll a mű középpontjában | életéért könyörög - búcsúzassa válik a költemény | - siratja a költőt, aki nem akarja, hogy létével együtt a neve is fele- | désbe merüljön - hírnevének elhalványulását siratja | - reneszánsz költői öntudat: legfőbb érdeme, hogy meghonosította a Duna \ táján a humanista költészetet Egy dunántúli mandulafáról 1466 - epigrammaformába sűrített elégia - a télidőben virágzó mandulafa saját költői sorsának jelkepe - korán nyílott ki, virágai a télben nem maradnak életben - az elmaradhatatlan mitológiai szál: aranyalmafának latja az átváltoztatott mandulafa Phyllis - valóság, jelképek, mitológia - a humanista költészet felbonthatatlan egysége Pannonia dicsérete - epigramma - nagyfokú költői büszkeségének, fontossága tudatának leghatásosabb kifejezője - nem o büszke a hazájára, hanem az általa lett híres - saját maga versének hőse Saját lelkéhez 1466 - kétségbeesett, kiábrándulást tükröző elégia - testi szenvedése már olyan fokú, hogy a halált kívánja - saját lelkét szólítja meg, büszke rá, szellemi felsőbbségére, kiemel- kedő tehetségére, mert a lelke nem ivott sokat a feledés folyójából, igy vissza tud emlékezni múltjára (1-14. sor) - a csillagok sok értékes emberi tulajdonsággal ruházták fel - a jelen tűrhetetlen állapot, gátat szab tehetsége kibontakozásának a testi gyengesége (15-32.sor) - ezért a jövő fele fordul - ujplatonista elképzelés szerint a lelek a halál után visszaszáll a csillagokhoz, hogy később mindent elfeledve ismetelten leszálljon a földre, egy magasabb fokú élőlény testebe - a költő arra kéri lelkét, hogy ne akarjon mindent elfelejteni és újra emberré lenni, mert a földön az embernek a sorsa a legboldogtalanabb Egyéb versek Búcsú Váradtól . - Nagyváradon tölti szabadságát - búcsúvers: valódi élmény, kevesebb a mitológiai terhelés - összetett érzés: maradna is (búcsúzik az emlékektől), de szívesen utazna is (refrénjében sürget, elképzelt táj) - a jelen, a jövő és a múlt idő síkjai folytonosan keresztezik egymást - Szent László segítségéért fohászkodik - ezzel visszakapcsol a verset indító szorongó érzésekhez - mondabetét Mars istenhez békességért - epigramma - Mars isten hatalmat dicsőíti, majd elutasítja (a háború jelkepe) - minden verssor két metaforát tartalmaz - az utolsó sor könyörgés feltűnő hangulatváltással (nincs utalás a török elleni háborúkra, pedig azt ítélete el verseben) Összefoglalás: Itáliai tanulóévei alatt epigrammákat és dicsőítő énekeket írt. Hazai elégiáiban szólal meg először irodalmunkban a magyar táj dicsérete, a gyermeki szeretet és a hazafiasság érzése. Bár műve- it latin nyelven írta, munkásságának fontos szerepe van a világi magyar költészet fejlődésében.