Csokonai: Az estve
|I. 1794, a           |A magánossághoz      |
|Martinovics féle     |Szentimentalizmus    |
|összeesküvés kezdete,|jellemzi. Az érzékeny|
|a bécsi udvar        |lélek a magányban    |
|önkényuralma ellen.  |talál igazán         |
|Eszmeköréhez         |önmagára. A magány   |
|hozzájárult a        |kultusza jelenik meg |
|franciafelvilágosulás|benne.               |
|.                    |1. versszak:         |
|II. A vers a         |Megszólítás, kérés   |
|felvilágosodás       |egy Istenasszonyhoz. |
|eszmekörének         |                     |
|legteljesebb         |2-3: Tájleírás,      |
|kifejezése. Az első  |leírja a magányos    |
|rész egy             |lakhelyet, idilli    |
|természetleírás, az  |tájkép. Az élet      |
|alkonyat természeti  |értelme, mindezt a   |
|képét látjuk, egy    |szépséget felfedezni.|
|naplementét.         |                     |
|Melankolikus a       |4-5: A nagyvilágot, a|
|hangvétele. Színek és|zajló világot mutatja|
|hangok jelennek meg  |be (királyok udvara, |
|benne, pl.: pirul    |kastélyok, zsibongó  |
|horizont, aranyos    |városok jelennek meg |
|felhő. A színeknek   |benne). Ellentéte a  |
|erős felidézőszerepe |2-3 versszaknak.     |
|van. Hangok:         |6-7: filozofikussá   |
|hangicsál a pacsirta,|válik a vers. Ez egy |
|bömböl a medve. A    |mentvár a            |
|természet idilli     |boldogtalanok és     |
|harmonikus és        |bölcsek számára.     |
|romlatlan. Aprólékos |8-9:                 |
|műgond, finomság,    |Megszemélyesítés. Az |
|könnyedség jellemzi, |Istenasszony (magány)|
|rokokó stílusban     |és a költő meghitt   |
|írta. Rokokó:        |kapcsolatáról szól.  |
|aprólékosság,        |10-11: A halál       |
|finomság, csigavonal,|jelenik meg. A költő |
|színek, hangok.      |számára édes         |
|Megszemélyesítés.    |befejezés a halál, a |
|Nagyon zenei ezt a   |földi szenvedés vége.|
|rímek, az            |                     |
|alliterációk         |Rokokó vonások       |
|erősítik, pl.:       |Csokonai             |
|barlang belül bömböl.|költészetében        |
|                     |Ezek a költemények   |
|III. A vers második  |miniatűralkotások.   |
|része                |Boldog, felhőtlen    |
|társadalombírálat    |érzést árasztanak.   |
|központi             |Egy idilli tájban egy|
|mondanivalója a      |idilli szerelmes pár |
|Rousseau-i gondolat  |jelenik meg. A versek|
|(Az emberek          |kidolgozása nagyon   |
|egyenlőnek születtek,|finom, aprólékos,    |
|a magántulajdon      |részletes. Költői    |
|megbontotta ezt, és  |képek sora jelenik   |
|az emberiség csak    |meg. Finomkodó       |
|önmagát hibáztathatja|szavak, mitológiai   |
|ezért). Az eredeti   |kifejezések jellemzik|
|állapot olyan szép   |és a vers zeneisége  |
|olyan szép és        |is, kiemelkedik. Pl.:|
|harmonikus lehetett, |Tartózkodó kérelem, S|
|mint a vers első     |boldogság, Az esküvés|
|részében ábrázolt    |c. versekre jellemző.|
|természet. A         |Az estve c. vers és a|
|társadalom bűneit    |Reményhez c. vers    |
|sorolja fel: per,    |részletei.           |
|lárma, had,          |A Boldogság c. vers: |
|veszettség,          |mik azok a fizikai,  |
|koldus-gazdag        |szellemi örömök,     |
|ellentét, úr-szolga  |amelyek a boldogság  |
|ellentét, fösvénység.|érzésével töltik el  |
|                     |az embert. A         |
|IV. A vers 3. Nagy   |kellemes, hűvös,     |
|része. Ismét         |illatos nyári esték, |
|természetleírás. A   |langyos szellővel,   |
|természet kincsiben, |zöld gyepágyon,      |
|a holdvilágban és a  |mellette a szerelme. |
|levegőben, a         |                     |
|természet csendjében |A Reményhez          |
|mindenki egyaránt    |Az I. és IV. versszak|
|gyönyörködhet, ez    |tartalmilag és       |
|maradt meg az ősi    |érzelmileg összefügg,|
|kincsből, a közösből.|párhuzamot alkot. A  |
|Már csak a természet |II és III. hangulati |
|előtt egyenlő minden |ellentétek.          |
|ember. Az utolsó 4   |I. versszak:         |
|sor ódai             |Megszólítja a        |
|emelkedettségű,      |reményt, allegorikus |
|Patetikus, azaz      |kép (átvitt értelme),|
|fennkölt. Felkiáltás,|nagybetűvel írja,    |
|megszólítás,         |bemutatja a          |
|indulatszó található |tulajdonságait: - égi|
|benne.               |tünemény, hatalommal |
|Stilisztikai         |bír a boldogtalanok  |
|szempontból: a vers  |fölött; - sima szájú,|
|első és utolsó része |könnyen képes        |
|egybe tartozik itt   |félrevezetni; -      |
|találhatók a költői  |kecsegtet, bíztat    |
|eszközök. A középső  |másokat.             |
|rész mentes a költői |II.: Egy tavaszi     |
|eszközöktől. A       |virágoskert, ez      |
|költőnek nem az a    |rokokó stílusban, a  |
|célja, hogy          |tavaszi kép a        |
|gyönyörködtessen,    |boldogság            |
|hanem, hogy az ész   |kiteljesedését       |
|érveit (hogy romlott |mutatja, a költő és  |
|a társadalom),       |Lilla szerelme       |
|mindenki számára     |megvalósulni látszik.|
|érthetően            |                     |
|megfogalmazza.       |III.: A tavaszi kert |
|Tárgyas szavakat     |téli pusztává        |
|használ, pl.:        |változott, a virágzó |
|termőföld, birtok,   |rózsa elmaradt.      |
|dézsma, árenda. Ezek |Minden, ami szép     |
|a kifejezések nem    |volt, semmivé tűnt, a|
|szoktak előfordulni  |remények             |
|költeményekben. A    |szertefoszlottak.    |
|középső része        |Veszteségek sora éri |
|klasszicista. Míg az |a költőt, így az élet|
|első és utolsó rész  |értelmetlenné vált   |
|rokokó vonásokat     |számára.             |
|mutat.               |IV.: Fájdalmas búcsú |
|A tihanyi Ekhóhoz    |szólal meg. A        |
|Érzelmileg zaklatott,|költemény lemondást, |
|a gyakori            |reménytelenséget,    |
|indulatszavak miatt. |halálvágyat szólaltat|
|Stílusa              |meg, de a fájdalom   |
|szentimentalizmus    |felül fog kerekedni. |
|(érzelmesség). A     |A költő lehet, hogy  |
|Rousseau-i irányzat. |újra tudja kezdeni az|
|Szerelmi tragédia    |életet. Oka: a       |
|miatt siránkozik,    |fájdalmat különösen  |
|rendkívül magányosnak|szép, csengő bongó   |
|érzi magát a         |rímeket tartalmazó   |
|világban, az emberek |könnyed, lágy zenéjű |
|között. El akart     |versben szólaltatta  |
|távolodni a zajló    |meg.                 |
|világtól. El kellene |                     |
|vonulnia a világtól, |                     |
|vissza a természetbe.|                     |
|Feloldódást a        |                     |
|halálban keres.      |                     |
|Végtelen magányát,   |                     |
|csalódottságát az    |                     |
|emberekben és a      |                     |
|szerelemben, nem     |                     |
|tudja mással         |                     |
|megosztani, csak a   |                     |
|lényegtelen,         |                     |
|embertelen tihanyi   |                     |
|visszhanggal. Biztos |                     |
|magában. Kortársak   |                     |
|nem becsülték, de    |                     |
|bízik a jövőben, hogy|                     |
|majd az utókor       |                     |
|elismeri.            |                     |