Csokonai: Az estve |I. 1794, a |A magánossághoz | |Martinovics féle |Szentimentalizmus | |összeesküvés kezdete,|jellemzi. Az érzékeny| |a bécsi udvar |lélek a magányban | |önkényuralma ellen. |talál igazán | |Eszmeköréhez |önmagára. A magány | |hozzájárult a |kultusza jelenik meg | |franciafelvilágosulás|benne. | |. |1. versszak: | |II. A vers a |Megszólítás, kérés | |felvilágosodás |egy Istenasszonyhoz. | |eszmekörének | | |legteljesebb |2-3: Tájleírás, | |kifejezése. Az első |leírja a magányos | |rész egy |lakhelyet, idilli | |természetleírás, az |tájkép. Az élet | |alkonyat természeti |értelme, mindezt a | |képét látjuk, egy |szépséget felfedezni.| |naplementét. | | |Melankolikus a |4-5: A nagyvilágot, a| |hangvétele. Színek és|zajló világot mutatja| |hangok jelennek meg |be (királyok udvara, | |benne, pl.: pirul |kastélyok, zsibongó | |horizont, aranyos |városok jelennek meg | |felhő. A színeknek |benne). Ellentéte a | |erős felidézőszerepe |2-3 versszaknak. | |van. Hangok: |6-7: filozofikussá | |hangicsál a pacsirta,|válik a vers. Ez egy | |bömböl a medve. A |mentvár a | |természet idilli |boldogtalanok és | |harmonikus és |bölcsek számára. | |romlatlan. Aprólékos |8-9: | |műgond, finomság, |Megszemélyesítés. Az | |könnyedség jellemzi, |Istenasszony (magány)| |rokokó stílusban |és a költő meghitt | |írta. Rokokó: |kapcsolatáról szól. | |aprólékosság, |10-11: A halál | |finomság, csigavonal,|jelenik meg. A költő | |színek, hangok. |számára édes | |Megszemélyesítés. |befejezés a halál, a | |Nagyon zenei ezt a |földi szenvedés vége.| |rímek, az | | |alliterációk |Rokokó vonások | |erősítik, pl.: |Csokonai | |barlang belül bömböl.|költészetében | | |Ezek a költemények | |III. A vers második |miniatűralkotások. | |része |Boldog, felhőtlen | |társadalombírálat |érzést árasztanak. | |központi |Egy idilli tájban egy| |mondanivalója a |idilli szerelmes pár | |Rousseau-i gondolat |jelenik meg. A versek| |(Az emberek |kidolgozása nagyon | |egyenlőnek születtek,|finom, aprólékos, | |a magántulajdon |részletes. Költői | |megbontotta ezt, és |képek sora jelenik | |az emberiség csak |meg. Finomkodó | |önmagát hibáztathatja|szavak, mitológiai | |ezért). Az eredeti |kifejezések jellemzik| |állapot olyan szép |és a vers zeneisége | |olyan szép és |is, kiemelkedik. Pl.:| |harmonikus lehetett, |Tartózkodó kérelem, S| |mint a vers első |boldogság, Az esküvés| |részében ábrázolt |c. versekre jellemző.| |természet. A |Az estve c. vers és a| |társadalom bűneit |Reményhez c. vers | |sorolja fel: per, |részletei. | |lárma, had, |A Boldogság c. vers: | |veszettség, |mik azok a fizikai, | |koldus-gazdag |szellemi örömök, | |ellentét, úr-szolga |amelyek a boldogság | |ellentét, fösvénység.|érzésével töltik el | | |az embert. A | |IV. A vers 3. Nagy |kellemes, hűvös, | |része. Ismét |illatos nyári esték, | |természetleírás. A |langyos szellővel, | |természet kincsiben, |zöld gyepágyon, | |a holdvilágban és a |mellette a szerelme. | |levegőben, a | | |természet csendjében |A Reményhez | |mindenki egyaránt |Az I. és IV. versszak| |gyönyörködhet, ez |tartalmilag és | |maradt meg az ősi |érzelmileg összefügg,| |kincsből, a közösből.|párhuzamot alkot. A | |Már csak a természet |II és III. hangulati | |előtt egyenlő minden |ellentétek. | |ember. Az utolsó 4 |I. versszak: | |sor ódai |Megszólítja a | |emelkedettségű, |reményt, allegorikus | |Patetikus, azaz |kép (átvitt értelme),| |fennkölt. Felkiáltás,|nagybetűvel írja, | |megszólítás, |bemutatja a | |indulatszó található |tulajdonságait: - égi| |benne. |tünemény, hatalommal | |Stilisztikai |bír a boldogtalanok | |szempontból: a vers |fölött; - sima szájú,| |első és utolsó része |könnyen képes | |egybe tartozik itt |félrevezetni; - | |találhatók a költői |kecsegtet, bíztat | |eszközök. A középső |másokat. | |rész mentes a költői |II.: Egy tavaszi | |eszközöktől. A |virágoskert, ez | |költőnek nem az a |rokokó stílusban, a | |célja, hogy |tavaszi kép a | |gyönyörködtessen, |boldogság | |hanem, hogy az ész |kiteljesedését | |érveit (hogy romlott |mutatja, a költő és | |a társadalom), |Lilla szerelme | |mindenki számára |megvalósulni látszik.| |érthetően | | |megfogalmazza. |III.: A tavaszi kert | |Tárgyas szavakat |téli pusztává | |használ, pl.: |változott, a virágzó | |termőföld, birtok, |rózsa elmaradt. | |dézsma, árenda. Ezek |Minden, ami szép | |a kifejezések nem |volt, semmivé tűnt, a| |szoktak előfordulni |remények | |költeményekben. A |szertefoszlottak. | |középső része |Veszteségek sora éri | |klasszicista. Míg az |a költőt, így az élet| |első és utolsó rész |értelmetlenné vált | |rokokó vonásokat |számára. | |mutat. |IV.: Fájdalmas búcsú | |A tihanyi Ekhóhoz |szólal meg. A | |Érzelmileg zaklatott,|költemény lemondást, | |a gyakori |reménytelenséget, | |indulatszavak miatt. |halálvágyat szólaltat| |Stílusa |meg, de a fájdalom | |szentimentalizmus |felül fog kerekedni. | |(érzelmesség). A |A költő lehet, hogy | |Rousseau-i irányzat. |újra tudja kezdeni az| |Szerelmi tragédia |életet. Oka: a | |miatt siránkozik, |fájdalmat különösen | |rendkívül magányosnak|szép, csengő bongó | |érzi magát a |rímeket tartalmazó | |világban, az emberek |könnyed, lágy zenéjű | |között. El akart |versben szólaltatta | |távolodni a zajló |meg. | |világtól. El kellene | | |vonulnia a világtól, | | |vissza a természetbe.| | |Feloldódást a | | |halálban keres. | | |Végtelen magányát, | | |csalódottságát az | | |emberekben és a | | |szerelemben, nem | | |tudja mással | | |megosztani, csak a | | |lényegtelen, | | |embertelen tihanyi | | |visszhanggal. Biztos | | |magában. Kortársak | | |nem becsülték, de | | |bízik a jövőben, hogy| | |majd az utókor | | |elismeri. | |