Csokonai Vitéz Mihály
                                 (1773-1805)

I. Életútja
 II. Származása
   III. Debrecen
    IV. apa korán + ( szegénység
     V. debreceni ref. koll. - kiváló, kicsiket tanít is ( 1795 kicsapják
       VI. rábízott pénzzel nem tud elszámolni
      VII. Martinovics kivégzést végig nézi
  VIII. hányattatás
       IX. Sárospatakon tanul otthagyja
        X. Pozsonyban nem támogatják - Diétai Magyar Múzsa
       XI. Komárom Vajda Julianna (=Lilla) - boldogtalan szerelem
      XII. Csurgó helyettes tanító - drámákat (Dorottya) ír és adat elő
     XIII. 1800. febr. gyalog haza - tüdőbeteg
      XIV. 1802 tűzvész ( ház ¤ - kevesebbet ír
       XV. 1804 halotti beszéd írására kérik egy grófné temetésére
      XVI. tüdőgyulladás a temetésen ( + (1805.jan.)
XVII. Felvilágosodás eszméi Csokonai Vitéz Mihály költészetében
XVIII. Csokonai és a felvilágosodás
   XIX. kollégiumban ismeri meg
    XX. korai iskolai verseiből alakulnak ki későbbi nagy versei
      XXI. pictura, sentencia
XXII. Estve (1794) - átdolgozása saját diákkori versének
 XXIII. Rousseau filozófiája hatja át
     XXIV. a természet romlatlan és tökéletes, az ősközösség volt a
           tökéletes
   XXV. Rousseau gondolatából kiindulva szembe állítja a természet
        tökéletességét az emberi társ. romlottságával
  XXVI. a vers picturával - tájleírással kezdődik és sentenciával -
        elmélkedéssel folytatódik
    XXVII. az alkony csodás leírásával indít
   XXVIII. az első sorokban a vizuális színhatások érvényesülnek
       XXIX. tündöklő, halovány, pirult, aranyos
      XXX. utána zenei hanghatások
       XXXI. búcsú nóta éneklése, fülemüle kisírja magát, pacsirta
             hangicsál, medve bömböl
    XXXII. romlatlan idilli harmónia - ide menekül a költő vigasztalásért,
           lelki enyhülésért
   XXXIII. az alkony egyre szebb és vonzóbb lesz
      XXXIV. az alkony illatos színházzá válik, ahol édes koncertekre a
             hold rezgő fényénél a gráciák kartáncot járnak
     XXXV.  a látványt és a zenei hatásokat illat érzékek egészítik ki
    XXXVI. a sötéttel a megromlott értelem nélküli társ. értelme is
           megjelenik és ettől a költőből kiszakad a közvetlen panasz
XXXVII. sentencia
  XXXVIII. a természet és a társ. teljes ellentétben áll - fényjáték (
           sötétség, édes koncert ( lárma, gráciák kecses tánca ( részeg
           tolongás
    XXXIX. a szépséget elpusztította a közönségesség
       XL. ezért az ember a felelős ( elindítja a Rousseau gondolatot
        XLI. a magántulajdon megszüntette az ősi egyenlőséget
     XLII. az "aranykor"-t a negatív festés módszerével idézi fel
      XLIII. bűnök hiányát részletezi
     XLIV. utal a magyar viszonyokra
      XLV. a befejezés egy rezignált sóhaj
     XLVI. az utolsó sor pátosza szerint a természetben minden ember egyenlő
XLVII. Konstancinápoly
XLVIII. Voltaire egyházellenessége és optimista racionalizmusa hatja át
  XLIX. pictura ( sentencia
L. Magány élmény megjelenése Csokonai Vitéz Mihály költészetében
 LI. Keletkezése
   LII. kollégiumból való kicsapás ( csalódás - mindenki ellene fordul
  LIII. Lilla elvesztése - máshoz adják
   LIV. nem tudja eladni a verseit ( állandó szegénység
    LV. nem ismerik el zsenialitását ( emberkerülővé válik (
        szentimentalista verseket ír
LVI. Szentimentalizmus
  LVII. felvilágosodás irányzata
 LVIII. érzelmek szabadságát hirdeti
   LIX. elítéli az elmaradott társadalmat
    LX. igazságtalannak tartja a rangból adódó különbségeket
   LXI. szentimentalista hősnek nincs eszköze a küzdelemhez ( a fennálló
        állapot helyett önmagát pusztítja el
  LXII. természetben mindenki egyenlő ( az egyetlen hely ahova menekülhet
 LXIII. átélt valóság Csokonai Vitéz Mihály szentimentalizmusa ( a többi
        csak ír róla
LXIV. A Tihanyi Echóhoz
   LXV. A füredi portó c. versének átdolgozása
  LXVI. 1803-ban a Lilla-dalokban jelenik meg
 LXVII. echós vers (refrén) - 16-17. századra jellemző
LXVIII. echó = nimfa
  LXIX. 1.rész 1-3.vsz.:
      LXX. jellegzetesen szentimentális - a költő az éjszakában a
           holdfénynél a természetben panaszkodik balsorsáról
     LXXI. önmaga      (     többiek
           magányos          társaságban vígadnak
    LXXII. társadalom  (     term.
           közömbös, kiveti a költőt         befogadja
   LXXIII. megszemélyesíti az echót
    LXXIV. alliteráció, ellentétek
     LXXV. minden vsz. végén refrén
 LXXVI. 2.rész 4-6.vsz.:
   LXXVII. társadalomban elszenvedett sérelmeiről ír - debreceni évek,
           kicsapás
  LXXVIII. magányos
    LXXIX. értékítélet
     LXXX. szerelmi csalódás - Lilla
    LXXXI. meghódol a zsarnokság (Lilla apja) és a szokások előtt (gazdag
           csak gazdaggal házasodik)
   LXXXII. nem vádolja Lillát
  LXXXIII. visszhangok
LXXXIV. 3.rész 7-10.vsz.:
    LXXXV. kiút keresés - kivonul a társadalomból a természetbe, remeteként
           él
   LXXXVI. utal Rousseau-ra - szigeten egy fa volt a kedvence, amely alatt
           sokat alkotott és elmélkedett ott akart meghalni és oda akarta,
           hogy temessék
  LXXXVII. egyetlen vigasza a jövő ( tipikus Csokonai Vitéz Mihály befejezés
LXXXVIII. Magánossághoz
LXXXIX. szükségből erényt csinál - "nézzük a jobbik oldalát"
    XC. milyen jó magányosnak lenni ( ihlet, alkotás
XCI. Rokokó jegyek Csokonai Vitéz Mihály költészetében
XCII. Csokonai Vitéz Mihály boldog korszakában - Lilla szerelem
 XCIII. rokokó
     XCIV. barokk kései világa
      XCV. tárgya epekedő, boldog, enyhén erotikus szerelem
     XCVI. miniatűr formák
    XCVII. zeneiség
   XCVIII. görög mitológia szerelem istenei (Vénusz, Ámor)
  XCIX. A boldogság
        C. anakreóni dal - 14 sor leírás, 3 sor tanulság
       CI. a tökéletes boldogságot írja, amely központja Lilla
      CII. minden érzékszervnek örömet okozó élmény járja körül
     CIII. az utolsó kérdések a boldogság örökké tartó állapotára utalnak
   CIV. Tartózkodó kérelem
       CV. dallamos zeneiség
      CVI. játékos, vidám, táncos miniatűr mű
     CVII. verselése egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes - szimultán
    CVIII. keresztrímek
      CIX. a szerelem és udvarlás boncolgatása a szerelem tüze metaforából