8/ d

                                Petőfi Sándor

                          "Édes szép ifju hitvesem,
                             Minek nevezzelek?"

            Műfaji gazdagság Petőfi Sándor szerelmi költészetében
                          Petőfi Sándor (1823-1849)

Élete:
1823-ban született Kiskörösön. Apja Petrovics István  mészáros,  anyja  Hrúz
Mária    cselédlány    volt.     Iskolái:    Kiskunfélegyháza,    Kecskemét,
Szabadszállás, Pest, Aszód, Selmec. Pesten a  Nemzeti  Színháznál  statiszta
(16 évesen). Apja elszegényedik ezért munkába  áll.  A  katonaságtól  gyenge
szervezete   miatt    leszerelik.    Pápán    barátságot    köt    Jókaival.
Vándorszínésznek áll.  Pozsony - országgyűlési tudósítások.  A Pesti  Hírlap
segédszerkesztője lesz. 1846: Tízek Társaságának  tagja  -  márciusi  ifjak.
1848.  március.  15.:  Elszavalja  a   Nemzeti   dal-t.    Csatlakozik   Bem
seregéhez, majd a segesvári csatában meghal.  (Egyes feltételezések  szerint
még sokáig élt Szibériában.)

Reszket a bokor, mert...:
 - 1846
 - Petőfi búcsúversnek szánta, de sorsfordító verssé vált ( eljut  Júliához,
   és ő válaszol a 3. vsz. elköszönésére: "Ezerszer. Júlia"
 - Minden vsz. 1-1 természeti képpel kezdődik - ezek állnak párhuzamban az
   érzelmi tartalommal:
    - reszket a bokor -  madárka  rászáll       reszket  a  lelkem  -  Júlia
      eszembe jut
    - áradó Duna             érzelmek áradása a szívben
    - a múltban: meleg nyár             a jelenben: hideg tél
    - együttlét, szerelem         elválás, boldogtalanság
 - A versszakok 5-8. sora 1-1 vallomás, 1-1 túlzássor.
    - Júlia a világ legdrágább kincse,
    - szerelme iránta határtalan
    - minden jót kíván neki.
 - Eszközei: párhuzam-ellentétek, túlzások, költői kérdés, metaforák (virág,
   madár).
 - Műfaja: dal.

Szeptember végén:
 - 1847
 - az emberi élet, a boldogság és a szerelem múlandóságáról töpreng
 - Közvetlen tájszemléletből indul el a költemény
 - A költő nézi a völgyet és a bérci tetőt, s ezek a nyár szépségeit, a még
   nyíló virágokat, a zöldellő lombokat a tél közelségében mutatják
 - A párhuzam képeiben felvillannak a négy évszak motívumai
 - A fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül
 - Az általános múlandóság, az élet eliramlása ébreszti fel a halál
   gondolatát
 - A fiatal özvegy képe (víziója) hívja elő annak a fájdalmas elképzelését
   is, hogy Júlia újra férjhez mehet.
 - A költő "eljátszik" ezzel a lehetőséggel: láttatja az özvegyi fátylat
   eldobó asszonyt, s a sírból kilépő halott önmagát.
Minek nevezzelek?:
 - 1848
 - Feleségéhez írta
 - Különböző hosszúságú sorok
 - Sok áthajlás
 - Nincs rím = bizonytalanság
 - Keresi a legjobb kifejezést, amit feleségére mondhat
 - "Minek nevezzelek?":
    - Az elején: reménnyel teli
    - A végén: kételkedő
 - Különféle helyzeteket + állapotokat idéz fel
 - 1. versszak:
    - Szem-sugár = szerelem patakja, amely a lelke tengerébe folyik
 - 2. versszak:
    - Képláncok sokasága
    - Tekintetének szelíd galambja = Júlia tekintete
    - Galamb = béke = olajág = lágy selyem
 - 3. versszak:
    - Júlia hangjától télen is kizöldülnek a fák
 - 4. versszak:
    - Csók = lángoló rubinkő
    - Megszűnik a tér és az idő
 - 5. versszak:
    - Júlia = kincs
    - Bármihez hasonlíthatja a világon Júliát, semmi sem fejezheti ki a
      szerelmét