4/ d Berzsenyi Dániel "Hervad már ligetünk, s díszei hullanak. Tarlott bokrai közt sárga levél zörög." Berzsenyi Dániel elégiái Berzsenyi Dániel (1776-1836) Élete: - 1776: Hetyén született, nemesi család egyetlen gyermekeként. - 1788: soproni evangélikus líceum, ahova nehezen illeszkedett be. - 1793: megszökött Sopronból és beállt katonának, de hamarosan innen is elmenekült. - 1795: félbeszakította deákpályáját. - Niklára ment nagybátyjához. Néhány évre hazatért ugyan, de apjával rossz viszonyban volt. - 1799: feleségül vette Dukai Takács Zsuzsannát, és Sömjénre, majd Niklára költöztek. - 1803: Kis János fedezte fel, hogy Berzsenyi 1796 óta verseket ír és elküldött hármat Kazinczynak. - 1808: 77 versből álló kötetet küldött Kis János Kazinczynak, aki lelkesítette Berzsenyit. - 1813: megjelent előbbi kötete. - 1817: Kölcsey bírálata, elhidegült Kazinczytól, azt hitte ő áll a háttérben, Berzsenyiben ezután elhallgatott a költő. - 1826: A versformákról. - 1829-1834: Kritikai levelek. - 1830-ban Akadémiai taggá választották. - 1836-ban halt meg Niklán. Berzsenyi Dániel a klasszicizmus és romantika határán élt, költészetében keveredik ez a két irányzat. Utolsó klasszikus költő (mitológia, műformák). Levéltöredék barátnémhoz: - 1804-1808 között - Ütemhangsúlyos elégia: négyütemű tizenkettes - Rímképlete: ABAB > keresztrím - Azért töredék, mert episztolaként indul, megszólítással, de az 1. versszak után "elfelejti" a nőt és saját magáról kezd el beszélni, és azért mert lelkileg zaklatott - Melankolikus, letört hangulatú - A cím ellenére, nem töredék, hanem lezárt vers - 1. versszak: - Megszólítja a távoli barátnőjét, ismerősét, és elmondja neki, hogy magányos - 2. versszak: - Családtagjai már nyugovóra térték, ő pedig egy diófa alatt tüzet csihol - 3-4. versszak: - Elkezd ábrándozni, elszakad a szürke hétköznapoktól - Életre kelnek a szép emlékek is - Jelen (szürke, egyhangú, magányos) ? Múlt (szép, színes, élményekben gazdag) - 5. versszak: - Magányos szüreti este = öregedés jelképévé válik A közelítő tél: - 1804-1808 között - Eredeti címe: Az ősz (a változtatást Kazinczy javasolta) - 3 fő részre bontható: - 1-3. versszak - 4. versszak - 5-6. versszak - 1-3. versszak: - Őszi táj lehangoló képe - A jelent festi le negatív eszközökkel > a múlt szép lehetett - Az évszakot, az ifjúság örömeinek elvesztését és a niklai környezetet egyszerre jellemzi - A múltat hangtani eszközökkel is kifejezi - A tájat hangtani eszközökkel erősíti meg > 2. sor tele van "r" hanggal > zörgő levelek zajára emlékeztet - Negatív festés > 6 db tagadószó, tagadóige - Kettős hatás > az őszt úgy jellemzi, hogy a tavaszi és a nyári szépségek hiányát vonultatja fel > rádöbben, hogy sivár a jelen, és arra, hogy a múlt értékeit örökre elveszette - Antik hangulatú utalások: - niklai ház = liget, rózsás labyrinth - A végén összegzi a verset - 4. versszak: - Az eddigi látványból filozófiai általánosítás lesz > az idő, a boldogság múlandó - Egyszer minden végetér, lehet, az élet, érzelem...stb. - Élet = nefelejcs - 5-6. versszak: - Saját magára vonatkoztatja a verset - Rövidnek találja az életet - Megszűnik a természet és a költő életének párhuzama > a természet képes megújulni, de az élet nem - "Lollim" > fiktív ember, vele általánosítani akar a nőkre, a szerelem elvesztését jelöli - "béhunyt szememet" > már nem látja meg a szépséget, illetve a halál előtti állapotot jelöli Búcsúzás Kemenes-Aljától: - 1804 körül - Indítás: gyermek és ifjúkor jelenik meg - Nehezen búcsúzik szülőföldjétől - Visszanyúlik az antikvitáshoz - Utolsó versszak: - Nem használják ki az emberek az előttük álló lehetőségeket - Nem hallgatnak a szívükre - Nem veszik észre az őket körülvevő szépségeket - Próbálja megtalálni a boldogság korszakát - Később fognak rájönni, hogy mik a jelen pozitívumai