12/ d Ady Endre "szomorú kedvvel, víg haraggal Legyünk mi két kárhozott angyal!" Ady Endre szerelmi költészetének sajátosságai szabadon választott versek alapján Ady Endre (1877-1919) Élete: - 1877-ben, Érmindszenten született - Középiskoláit 1896-ban fejezte be Zilahon - 1896-tól 1900-ig jogász és újságíró Debrecenben - 1900-1903: újságíró Nagyváradon. 1904-ben megy először Párizsba - Budapestre jövet egy ideig a Budapesti Napló, majd a Nyugat belső munkatársa - 1911-től kezdve sokat betegeskedik, idejének nagy részét szanatóriumokban tölti - 1915-ben megnősül, feleségül veszi Boncza Bertát (Csinszkát) - Ettől kezdve felváltva Budapesten és Csucsán, felesége birtokán él Léda-szerelem: - Lédával a bálban: - 1907 - Nem jelennek meg színek benne, de 2 színre elkülöníthető: - Fekete > Adyék - Fehér > társaság - "Sikolt a zene" > kellemetlen hanghatás - A tekintetek rájuk szegeződnek - "Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk" > mintha a halált akarnák eltakarni - Eddig a boldogság jellemezte, de most: "Téli szél zúg, s elalusznak a lángok" > elkezdenek táncolni > akik eddig boldogok voltak, most sírnak és dideregnek - Héja-nász az avaron: - 1905 - Héja = harc, marcangolás - Héja pár = Adyék - Nyárból ősz lett > elmúlás megjelenítése - Szerelem és halál összekapcsolódik - Szerelem: - Vijjogva, sírva, csattognak, dúlnak, űzve, felborzolt, egymás húsába beletépünk - A mozgás egyre inkább felgyorsul, de a halál előtti pillanatban lelassul - A végén megsemmisítik egymást - Az én menyasszonyom: - 1900 - Nem Lédához szól - Ady nőkhöz való viszonya - A nő lelke a fontos számára, nem érdekli a korábbi élete - Az érzelmek legyenek az övék - A nő menedék legyen neki - Egymás számára legyenek fontosak - Az ő kapcsolatuk tiszta és ártatlan lehet - Elbocsátó, szép üzenet: - 1912 - 1. versszak: - a költő megpróbálja elfeledni > palást > védeni próbálja a nőt - egyenlőtlen harc > burkolt bocsánat kérés - sajnállak > szánalom - 2. versszak: - a korábbi kapcsolatainak tapasztalatait is belevitte a szerelembe - nem csak Lédáról, hanem a nőktől búcsúzik el - feljebbvalónak érezte magát, mint a nők - 3. versszak: - próbál valami emléket őrizni a nőből - 4. versszak: - próbálta egyenrangú nőként kezelni - "kis" > lekicsinylő, lealacsonyító - akkor vált valakivé, amikor már majdnem mindenki ismerte - 5. versszak: - a nőt egy elhervadt virághoz hasonlítja > elhagyta őt, ezért nem tud már férfi lenni, nem tud "virágozni" - "magamimádó önmagam imáját?" > egoizmus - nélküle semmi sem lenne Léda "Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem láttalak." Csinszka korszak: - Őrizem a szemed: - 1916 - Harmonikus vers (hangulat, szóhasználat) - Rímelése: ABAB (ezt végig megtartja) - 1. és 3. versszak: - megegyezik egymással > harmonikus életképet jelenít meg > 2 szimbólum: - kéz - szem - 2. versszak: - ősi vad = Ady > a vad űzve keresi a megnyugvást > hirtelen megtalálta (Csinszka) > a külvilág nem lesz ettől még nyugodt - 4. versszak: - kifejeződik kétkedése - Csinszka csitítja le a háborgó lelkét - Bármi történhet, Ady megvédi a nőt - Nézz, Drágám, kincseimre: - 1917 (kapcsolatuk középső szakaszán keletkezett) - "Lázáros-szegény" > evangéliumra utal - Nincsenek anyagi javai, Csinszka gazdagabb volt - Szellemi kincsek miatt ment Csinszka Adyhoz feleségül - A költő úgy ítéli meg, hogy hűséges volt és hű tudott lenni magához, tisztességes életet élt, és úgy jutott el az öregséghez - Nem hagyta, hogy befolyásolják a külső tényezők, volt értékrendje, amit követett - Azért bántotta a magyarságot, mert azt akarta, hogy változzon. Látta, hogy ha ezen az úton halad tovább, akkor annak nem lesz jó vége - A 3. versszak a magánéletéről szól. Utal a mostani kapcsolataira - Felszólítja a nőt, hogy nézze meg mi lett ebből az elképzelt idillből - A 4. versszakot feltételes kötőszóval indítja - Az ellenségei már rég szerették volna őt koporsóban látni - Menekült a társadalom elől és végre Csinszkánál megtalálta a boldogságot - A világot az aljas szóval jellemzi - Csinszka számára az ősz fürtök feketék, mert a költő a lelkében fiatal - Akkor sincsen vége!: - 1918 - Elbúcsúzás féleség Csinszkától - Benne van az önzés - A sors egymásnak szentelte őket - Ady semmit sem bánt meg, nem volt hiba, hogy elvette a nőt - Tudott számára plusz dolgokat adni - Ki kell beszélni az adott pillanatot