17/ d József Attila "Szeretlek, mint anyját a gyermek" A szerelmi téma változása József Attila költészetében József Attila (1905-1937) Élete: - 1905. április 11-én született Budapesten - Apja szappanfőző munkás, 1908-ban kivándorolt Amerikába, valójában azonban csak Romániáig jutott el. - Anyja Pőcze Borbála szabadszállási parasztlány. - Attilát kiskorában Öcsödre adták nevelőszülőkhöz, 7 éves korában került vissza Pestre, ahol csavargó életet élt. - 1919-ben anyja meghalt, dr. Makai Ödön vette Attilát pártfogásába. - Makón járt gimnáziumba. - 17 éves korában jelent meg első verseskötete, Juhász Gyula segítségével. - Egy ideig Szegeden volt egyetemista magyar - francia szakon. - 1925-ben Bécsbe utazott. - 1926-ban sikerült Párizsba is kijutnia. - 1927-ben érkezett vissza Magyarországra, egy ideig állás nélkül volt. - 1930-ban bekapcsolódott az illegálisan működő Kommunista Párt munkájába. Itt ismerkedett meg Szántó Judittal, aki néhány évig élettársa is volt. - 1935-től lappangó idegbetegsége egyre többször tört elő, az orvosi kezelések nem segítettek rajta. - 1936-tól a Szép szónak a társszerkesztője. - 1937-ben egy tehervonat halálra gázolta Kötetei: - 1922: Szépség koldusa - 1925: Nem én kiáltok - 1929: Nincsen apám, se anyám - 1932: Tiszta szívvel Klárisok Medáliák Külvárosi éj - 1934: Medvetánc - 1936: Nagyon fáj Szerelmek: - Vágó Márta: jómódú család lánya, de az apuka feltétele: 1 évig Angliában kell tanulnia lányuknak. Ezalatt az egy év alatt József Attila, aki kívánta a szeretetet, leveleiből a diszharmónia tükröződik, nem tudja megemészteni, hogy nincs vele. - Szántó Judit: ő bírta a legtöbb ideig ezt az anyai szeretetet, később könyvet is írt József Attiláról, szerelmükről. - Kozmutza Flóra: később Illyés Gyula felesége. Modern nő. Diplomás, tanult, a Gyógypedagógiai Főiskola igazgatója volt. Flóra szeretett volna segíteni József Attilán. Legutolsó csalódását József Attilának Flóra jelentette. Óda: (1933) - Szakított Judittal > magánélete romokban - Írói kongresszuson vett részt Lillafüreden > megpillant egy fekete hajú és szemű nőt > hozzá írta, korábbi szerelmeit is belefoglalva - Keresi az élet értelmét - Versszakok meg vannak számozva > 5 tétel + 1 Mellékdal - Helyzetképpel indul: magányos férfi ül a sziklafalon - Lelke csendes, mintha meghalt volna - Felszínre kerülnek gyermekkora emlékei - Mindenben a nőt látja - 1. tétel: - 1. fele: statikusságot, nyugodtságot sugárzó igék - 2. fele: mozgalmasságot fejeznek ki az igék - 2. tétel: - 1. sor: kifakadás > szerelmet vall a nőnek, továbbá köszöni, hogy segített neki kimondani azt, ami a szíve mélyén volt - 3. tétel: - Anaforával indul - Nő-férfi viszonyt az anya-gyermek kapcsolathoz viszonyítja - A verem nem érez, a lélek igen - A költő annyira szereti a nőt, mint életét; a nő minden pontjára emlékszik, ezt hasonlatokkal támasztja alá - Olyan, mintha hallaná beszélni, mikor nincs is ott - Utalás: fellobbanó, ellobbant szerelmek > nővel való szerelem - Az előző nőkre utal a csókkal, mert ezt a nőt nem csókolta meg, nem volt viszonyuk - Még a nő kezén lévő erezetre is emlékszik - 4. tétel: - Kérdéssel indít: maga előtt is szégyenli, hogy ennyire megbabonázta a nő - Eleinte a nő lelkét boncolgatja, majd teste apró részleteibe mélyül - Arcpirulás biológiai okait taglalja - A nőt istenként tiszteli > a "méh áldott gyümölcse"-vel utal Szűz Máriára - A nő egymagában megtestesíti a világmindenséget - 5. tétel: - Készül a halálra, de szervei lázadnak, míg látja a nőt - Burkoltan utal a testi kapcsolatra - Mellékdal: - Stílusban nem illik a versbe - Külön, önálló versnek is tekinthető - Feloldódik az eddigi feszültég - Hiányzik a magabiztosság > 3x ismétli a bizonytalanságot kifejező "talán"-t - Legvégén újra megjelenik a költő - Teljes egymásra találással zárul le Kései sirató: - 1935 > túl van az első pszichoanalitikus kezelési kísérleten - Végiggondolja a kapcsolatát anyjával (gyerekkorától kezdi) - Próbálja a művel kiirtani magából a fájdalmat - Sirató: hivatás (népszokás) > siratóasszonyok éjjel virrasztanak, sírnak és énekelnek a halottak lelki üdvösségéért - Rádöbben, hogy hiányzik az anyja > ezzel a művel akar elbúcsúzni - Erős túlzással indul a vers > 36 fokos láz (lelki probléma) - Jelenben indít, mintha hiányozna az anyja - Anyját prostituálthoz hasonlítja > nem küzdött a halál ellen - Nagyon magányos - Minden egyes nőalakból mamáját próbálja összerakni, de nem sikerül - Gyerekkorára emlékszik: háború vége felé éhínség volt, a vonat tetején utazott - A vers, anyja vádolására épül: mindenben segített, még lopott is anyjának, de ő mégis meghalt - Számonkérő, dacos a mű, mintha anyja szándékosan halt volna meg - Felnőttként gondolta végig, hogyan élte meg gyermekkorát - Anyja kedveskedett (fújta a levest, hogy neki nőjön), de mégis becsapta (meghalt) - Anyja szemére hányja, hogy túl önfeláldozó volt, és inkább gyerekeinek adott enni > lelkiismeret-furdalás: anyja miatta is halt meg - További életrajzi elemek: mamája mosásra adta a fejét - Szeretné, ha anyja még mindig élne - Próbálja leküzdeni anyja emlékét, de nem sikerül - "bármelyik nő" > élete szerelmeihez hasonlítja az anyját - "cigány" > sértés - "visszaloptad" > halála után az anyja mindent visszavett (a szeretetet is) - Most, ha káromkodik, már senki sem szól rá - Felépítet egy képet az anyjáról, most kitisztulnak a gondolatai, rájön, hogy betegesen ragaszkodott anyjához - Általános érvényű kijelentés: a gyerek mindenképpen csalódik anyjában - A vers végén a tárgyilagos kijelentés megváltoztathatatlan: ha küzd az ember, abba, ha megbékél, abba hal bele Nagyon fáj: - 1936 - Azonos című kötetben jelent meg - Vergődés, szenvedés és bűntudat jellemző a kötetre - Iszonyatosan szenved a magánytól - Görcsösen akar kapaszkodni valakibe - Freudizmus elemei megjelennek a vers első részében - Anya komplexus > beteges méreteket ölt - Ősi siratóénekszerű - Az Óda abszolút ellentéte - Nagy ellentétre épül: vágyakozás ? visszautasítás - Kétségbeesés > nem tud menekülni - A körülmények taszítják a nő karjaiba - Harmonikus volt a nő és a férfi viszonya - A nő és az anya egybeolvad - Edit eltaszította magától a férfit > nincs értelme az életének - Nő-férfi motívum || anya-gyermek motívum - Már a kultúra sem érdekli - A szerelem csak akkor gyógyír, ha kölcsönös - Különböző élőlényeket szólít meg, akik hasonlóak hozzá (kisfiúk, ártatlanok, nők) - Az emberiséget is megszólítja - Minden élőlényhez szól - Utolsó 2 versszakban Editet szólítja meg (de csak E/3-ban) - Edit megtagadta, hogy megmentse a költőt - A nőt alsóbb rendűnek jeleníti meg a költő Gyermekké tettél: - 1936 - 1935-36 > ellentétes év - Költészete kiteljesedik - 1936 > fasizmus erősödése, társadalmi és magánéleti válság - Nagyon fáj című kötetében jelent meg - Szenved a magánytól - Edittől vár segítséget, de a nő visszautasítja - Férfi-nő; gyermek-anya kapcsolat - Gyermek: ártatlan, szabad, sebezhető, védtelen - Önkéntelenül is a nő napjaiba kerül - A külvilág elől menekül a nőhöz - A gondolatok ellen nem tud védelmet nyújtani a nő - Alapvető gondolatokat ír le, melyek egy anya kötelességei - Anyaszerephez tartozó helyzetet jelenít meg - Az anyja sok mindenre képes > gyermekként nagyítja fel az anya képességeit - A régmúltba térünk vissza, oda, hogy az anyja hogy bánt vele - Próbál magába menekülni, de ez nem segített, ezért olyan anyátlan, árva, mint most - Alvás > álom, mely eltünteti a válság gondjait - Képtelen sírni - A nőt megtanította, hogy szeresse és elfogadja - A nő visszaadta az önbecsülését Flórának: - 1937 - 4 soros versszakok - Egyszerű vers, ritmusos, ragrímes > úgy írja, mintha gyermekvers lenne, mert ő gyereknek érzi magát Flóra mellett - Álomszerű nyugodtságot tükröz - Halál képével indít - Flóra az egyetlen, ami az élethez köti - Örülne, ha a nő nem szeretné, mert akkor könnyen halna meg - Elképzeli, hogy nem hal meg, csak valahová máshová kerül > lélekvándorlás - Felidézi gyerekkorát - Duna képe > az élet, az örök változás szimbóluma - A dinnye visszatérő motívum - Idillikus kép > nem hiszi, hogy volt olyam szép szakasz a gyermekkorában - Játékos kép (7. versszak) - Visszatér a Földre > az idilli képek csak lettek volna/lennének > feltételes mód - Visszaemlékezés - Egyre több áthajlás > szorosabbra fűzi a gondolatokat - A vers vége konkrét szerelmi vallomás - Olyan, mintha Flóra viszont szeretné a költőt (ez csak József Attila vágya) Flóra: - 1937 - Részekre tagolt - 1. Hexameterek: - Hexameterekből áll - Tél végével kezdődik > újjászületés - Vágyik Flórára > reménysugár - Felszólítja a nőt, hogy figyeljen a vallomásra - Szerelmi képek - A költő beleborzong abba a gondolatba, hogy eddig a nő nélkül élt - 2. Rejtelmek: - A rész címével kezdi a verset - Rejtelem = titok > a nő felfedi - Mesemotívum: - Nő = királylány - Attila = lovag - A nő nem kötötte meg szerelmével - Középkori lovagiasság szabályai szerint udvarolt hűségesen a nőnek - Természeti képeket jelenít meg - A 2 legfontosabb testrészt sorolja fel: - Szem = lélek tükre - Szív =érzelem - Kéri a nőt, hogy szeresse - 3. Már kétmilliárd: - Egész társadalmat felsorolja - Polgári, társadalmi szempontok - A szabályok közé szorított emberek megpróbálják a költőt is korlátok közé szorítani - A szerelmet szólítja meg > egyetlen dolog, ami a világhoz köti - A nőt alapvető szükségletekhez hasonlítja - A nő csak az utolsó versszakban jelenik meg - Anya-gyermek viszony > "oltalom" - 4. Buzgóság: - Politika > "háborús család" - Minden jóérzésű ember pártfogolná a költőt - Hiába keresi a szerelmet, de legalább keresi - 5. Megméressél!: - Könnyen olvasható, bokorrímes, egyszerű szerkezetű, magyaros verselésű vers - Mindenféle természeti dolgokhoz hasonlítja a nőt - A nő minden, ellentétben a semmivel - Lecsillapította Flóra a költőt - Ellentmond a helyzetnek, Flóra nem szereti annyira, amennyire a költő gondolja, József Attila csak ráerőltette a szerelmet a nőre - Bibliai motívum: imába foglalja a nőt Klárisok: - 1928 - A Márta-szerelem legharmonikusabb szakaszában íródott - A mű harmónia és diszharmónia állandó egybejátszása: a szerelem és a halál, a szép és a rút, az idilli és a groteszk, az elégikus és az ironikus egyaránt, egy időben van jelen. - Az ellentétesség és a párhuzamosság a szervező elve a műnek. - Szerkezetileg 2 részre osztható: - Az első két szakasz az ellentétességet feltáró állapot rajz - A második kettőben az időbeliség is lényegi, az elmúlás képzete is központivá válik. - A szöveg névszókból és névelőkből áll - Népi elemeket tartalmazó, "bartóki" jellegű dal - Az alapellentétet képileg-tartalmilag a "klárisok a nyakadon" és a "kenderkötél nyakamon" sorpárok fejezik ki. - A szépség ellenpontjaként a kiélezett groteszk jelenik meg. - A Márta-szerelem nem eleve reménytelen, a vonzalom kölcsönös, a férfi mégis "tudja" és "érzi", hogy túl nagy köztük a társadalmi távolság, kapcsolatuknak nincsen jövője. - A "rózsa a holdudvaron" sor a különleges női szépség hangulati megfogalmazása. - A "kenderkötél leginkább a reménytelen szerelmes öngyilkossági szándékára utalhat.