CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805) "A" TÉTEL A felvilágosodás eszméi: A felvilágosodás a XVIII.sz eszmerendszere Európában. A polgárság megerősödik, jogaiért küzd. A Jelszó: Merj gondolkodni! Legismertebb francia művelője: Descartes "Gondolkodom tehát vagyok!" Nem isten tagadók inkább deisták: az isten megteremtette a világot, aztán magárahagyta. A társadalmi kiváltságok szemben állnak a józanésszel, a természeti törvényekkel. A felvilágosodás művelődéstörténeti korszaka is: a klasszicizmus (két évszázad: 1630-1830) és szentimentalizmus (érzelem). A felvilágosodás Magyarországon a XVIII.sz végefelé kezdődött, mivel nem volt polgárság. Elsősorban a nemesi vezetés, a felsőréteg tagjai lettek fogékonyak az új világszemlélet iránt. A felvilágosodás első szakasza: Mária Terézia idején volt (1772-1795) a magyar nyelv fontossága. Második szakasz: (1795-1825) Martinovics Ignác és Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. A magyar felvilágosodás legnagyobb költője Csokonai Vizét Mihály. Debrecenben született egy fejlett polgárosodó városban. Apja korán meghalt. A két fiú ott maradt édesanyjával, aki diákos kosztolásából tartotta fenn magukat. Csokonai 1780-tól református közösség tanulója, majd főiskolára járt, majd papnövendék lett. Tanárai már a professzort látták benne. 1795- ben kettétört karrierje: fegyelemsértés miatt. Pestre ment és szemtanúja lett Martinovics és társai kivégzésének. Csokonai a verseiben a felvilágosodás eszméit hirdette. Magas szinten összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát, személyes mondanivalóját. A felvilágosodás két fő irányzatát képviseli e két vers: Konstancinápoly a színpompás keleti nagyváros különös látni valóját írja le, majd áthajlik valláskritikába. Voltaire egyházelleneségét visszhangozza. 1. kivülről a tenger felöl közelít a városhoz, majd az utcák színes forgatagát villantja fel, a gazdag törökök által. Majd bemutatja a szultán háremét. 2. Az elmélkedő részben a csodálkozó leírás tárgya a templomok és a mecsetek meghökkentő mérete. A költő a mohamedán vallásról beszél de a valóságban a kereszténység elvakultságát bírálja. 3. A költeményt egy boldogító látomás zárja le, megvalósulhat a testvériség eszménye. Az újvilágban a természet fog uralkodni. A mű ódai magaslatban zárul. Csokonai hisz az eljövendő boldog kor mivoltában, de ezt csak a késő századoktól várja. Az estve Színes hangulatos természet leírás. Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával. A természetben idilli hangulat uralkodik. Ebbe a világba menekül a költő, vigasztalásért, lelki enyhülésért. A szépséget elpusztította a sötét éj a durvaság, a harmóniából diszharmónia lett. A társadalom elszakadt a természettől és gonosszá vált. Megjelenik a közismert Rousseau-i gondolat a negatív festés módszerével. A magántulajdon a bajok okozója. A befejezés keserű sóhaj: az ősi idill maradványa. A közös kincs néhány maradványa. ("arany holdvilág", "éltető levegő"). Az utolsó sorok ódai pátosza azt hírdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő. A ROKOKÓ ÉS A SZENTIMENTALIZMUS "B" TÉTEL A rokokó a XVIII.sz. képzőművészeti, zenei, irodalmi irányzat. A barokkból alakult ki. Jellemzője a finomkodás, mesterkéltség. Legfőbb tárgyköre a viszonzottnak érzett szerelem, finom erotika. A vallásos és hősies motívumokat szerelmes játékossá váltja fel. Csokonai a Reményhez c. versében legnagyobb fájdalmát fejezi ki. A rokokó jellemzője, hogy nem modja ki a fájdalmat. Csokonai ebben a versben elbúcsúzik mindentől ami életét tartalmassá tette: jókedvtől, reményektől, szerelemtől. A reménytelenséget a rokokó könnyedségét megőrző forma fejezi ki. A költő a megszemélyélyesített Reményt szólítja meg, ami végig jelen van, de néma marad. Az 1.vsz. mutatja be a reményt, egy istenségnek tűnő reményt de csalfa és vak. Mégis hatalommal rendelkezik a a boldogtalanok felett. Szép szavakkal hitegeti őket. II.vsz. a tavaszi kert pompájával írja le életének bizakodó korszakát. Szerelmét viszonozták, boldogsága teljesült. A következő szakaszban visszájára fordul minden, reményeitől megfosztott lett. Mindezt a kert téli pustulásával ábrázolja. A befejező versszak a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal. Az élet értelmetlenné vált. A vers mégsem a kétségbeesés benyomását hagyja maga után, mert a remekmű megszületése közben oldódott a fájdalom. A szentimentalizmus a hideg racionalizmussal szemben az érzékek mutatkoznak meg. A világból társadalomból kitaszított ember fájdalma. Gyakran természeti környezetben játszódik. A Magánossághoz cimű műve óda és himnusz egyszerre. A magányosság megszemélyesített fogalom a műben, különböző képekben jelenik meg, és csak néha. Ez sejtelmes hatást ad. Saját életének eseményeit mondja el, panaszkodik. A természetbe való menekülésről szól, kerüli az embereket. 1.vsz. Megszólítja és hívja a magányt. Kéri, hogy ne hagyja el. 2-3.vsz. tájfestés, a magány lakhelyét írja le. 4-5.vsz. az eddig bemutatottak ellentéte. 6-7.vsz. kiemeli a magány áldásait. 8-9.vsz. a magányosság megérti őt. 10-11.vsz. a társadalmi megbántottság panasza. A végén a végső magánosságot, az elmúlás óhajtását és siettetését hangoztatja. A Tihanyi Ekhóhoz : óda, himnusz elégia. A költő tástalansága miatt panaszkodik. A természet és az ember, a civilizáció ellentéte mutatkozik meg. A megszólitott a visszhang, az Ekhó ki Istennőként jelenik meg. A vers indítása könyörgés. 1-2.vsz. a költő saját élethelyzetét mutatja be, a füredi parton. 3-6.vsz. a második szerkezeti egység. A nimfa lakhelyét szólítja meg. Rousseau gondolatai: ember és polgár leszek. A költői pályájának zátonyra futását panaszolja el. 7-8.vsz. új emberi tartalmakat tárnak fel. A magányba kíván menekülni. Ebben a műben jelenik meg elsőként az a gondolat, hogy a költészet örökéletű. Ez az eszme már a romantika felé mutat. Műfaja elégia. Ez jellemző a szentimentalizmusra. A mű befejező gondolata a biztos hit, miszerint az utókor, a távoli jövő felismeri benne előfutárat.