"A forma varázsa valahogy annál csodálatosabb, minél kisebb, minél karcsúbb, tovasiklóbb az a tartalom, amelyet szembeszögez a múlandósággal." Olasz hatásra a rokokó már Csokonai diákkorában jelen volt, s jellemző vonásai- miniatűr forma, szimultán ritmus(időmértékes és hangsúlyos is egyben), zeneiség, csengő rímek, könnyedség, jellemző istenek, virágok díszítőelemként, téma a szerelem- műveiben is felfedezhetők. A rokokó számára a szépség s a boldogság világát jelentette, felülemelkedést a köznapi élet szféráján. Az irányzat életérzés örömkultuszának megfelelően legfőbb tárgyköre Csokonainál az epekedő, boldog, viszonzottnak érzett szerelem, olykor a finom erotika. Jellemző e művekre a miniatűr forma, a szimultán (bimetrikus) ritmus, a ritmika s a rímjátékok alkalmazása, a könnyedség stb. A barokktól és a klasszicizmustól eltérő az istenvilága: az istenek közül főleg Venus, Ámor, Flóra (a virágok istennője) és Hébe (az ifjúság istennője) szerepelnek az alkotásokban. Illetve a mohó életigenléssel függ össze az érzékeléssel- látással, hallással, ízleléssel, szaglással- kapcsolatos élvezetek költői kiaknázása. Nem tudjuk pontosan kihez írta korai szerelmes verseit-Laurához, Rózához- azonban ezek jelentős részét átdolgozta, s a Lilla kötetben kiadta őket. Ilyen Lillára átköltött dal a Tartózkodó kérelem is, mely eredeti címe Egy tulipánhoz. A vers alapja egy metafora: "a szerelem tűz". A költő eljátszik ezzel a képpel és kibontja: ha a szerelem tűz, akkor égető sebet ejt, s erre gyógyír, ha a "gyönyörű kis tulipán" viszonozza a szerelmet. Tekintetében ugyan lobog a tűz, de szerelmes szavai csökkenthetik ártó hatását. A szerelmes költő a viszonzott szerelemért cserébe csókokat ígér. A bókokat az utolsó strófa keresztény "angyali" és antik "ambrózai" szavai elmélyítik, ünnepélyessé teszik. A vers lényege dallamában, zeneiségében rejlik. Csupa játékos vidámság, táncos jókedv ez a miniatűr remekmű. Kettős hangszerelésű a ritmikája: egyszerre lehet időmértékes és ütemhangsúlyos is. Kétütemű nyolcasok -4/4- és hetesek- 4/3- váltakoznak úgy, hogy az időmértékes ritmusnak is pontosan megfelelnek. Az uralkodó versláb a ionicus a minore (jónikusz a minóré- uu-- ), melyet Csokonai honosított meg. A rokokó életérzéshez simulnak a görög Anakreón modorában írt költeményei. Ezeket 1802-ben adta ki Anakreóni dalok címmel, mely 21 dalt tartalmazott. Többségük rövid terjedelmű, jellemző versforma az anakreóni sor, mely negyedfeles jambusi sorfajta. A művek felfogása "Éljünk vidámon, és minél kevesebb gonddal: mert egyszer meghalunk, ez a régi lírikusok filozófiája..."; "Vagyis az igazi és teljes boldogság magában foglalja és feltételezi mások boldogságát is". Az Anakreóni dalok között megtalálható A boldogsághoz című 1797-ben született verse is, melyben föllelhető mindaz a "gyönyörű, becses", ami az élet vidám, könnyű és szabad élvezéséhez szükséges. Ez az anakreóni dal két részből áll: egy 14 soros leíró részből és egy 3 soros tanulságból. A leíró rész első hétsoros egységét a "Most", a másodikat az "Itt" határozószó vezeti be. Az elsőben az időt, a boldogság pillanatát ragadja meg, ennek a pillanatnak a központi motívuma Lilla, s ami vele történik. A második egységben a boldogság táját, környezetét írja le, s ezt az ünnepi díszletet az "én" rendezte be érzéki és szellemi kellékekkel- borocska, rózsaszál, friss eper. "Egy öszvességgel" halmozódik fel a szerelmi-lelki- esztétikaiélmény , az öt érzékszerv öröme: a virágok látványa, illata, a hűvös esti szellő simogató susogása, a friss eper olvadó íze. A záró utolsó sorban a pillanat és a hely gyönyörűsége két költői kérdéssel nyomatékosítja a nyelvileg alig kifejezhető érzést, mely mindenkinél boldogabbá teszi a Vitézt. A válasz nélkül maradt kérdések lezáratlansága sejteti, hogy ez a boldogság időtlen, örökké tartó. Ide sorolható még a Reményhez alkotás is, mely elemzése a B tételben van!!!