Csokonai Vitéz Mihály "Az enyim, a tied mennyi lármát szüle, Miolta a miénk nevezet elüle." (Csokonai: Az estve) Klasszicizmus: 1630-1830 között Az ókori mintákat követik, feladatuk a tanítás, gyönyörködtetés, merev szabályok, pl.: 3-as egység a drámában, a műnemek elkülönítése. Kedvelt műfajok: eposz, tragédia, didaktikus-tanító- irodalom. Jellemzői: az élőlények szigorú rendje, nem láttak fejlődést a történelemben, az embert az értelem határozza meg, nem a környezete ezért eszményi tájakat mutattak be. Élete: Debrecenben született, ott is tanult, apja korai halála után nehéz körülmények között éltek, nemesi származásuk valószínűleg csak legenda volt, tehetséges diák volt, több nyelven beszélt-olasz, fr, latin, angol. 1795. kicsapják a Debreceni Református Kollégiumból, mivel többször is megsértette a szabályokat, ill. a legációban- küldetés-gyűjtött pénzzel nem tudott elszámolni. Sárospatakra került, a Dunántúlon egy évet bolyongott, Pozsonyban pártfogókat keres verses hetilapjához: Diétai (ogy-i) Magyar Múzsa, Komáromban Nyájas Múzsa, de nem talál támogatókat, beleszeret Vajda Juliannába, akit verseiben Lillának nevez, de míg a költő állást keres Lillát férjhez adják. Csurgón tanít néhány hónapig, 1800-ban hazaindul gyalog, nehéz körülmények között élt Debrecenben, leégett a házuk is, örökölt betegsége egyre jobban kínozta, Rlédey grófné temetésén megfázott és 1805-ben meghalt 2 nagy gondolati költemény: Az estve, Konstancinápoly Már a kollégiumban elsajátította a versírást, két fő típusa a szentencia- mondás, bölcsesség részletezése ill. pictura- természet, tájak, évszakok, emberek leírása Ismerte Rousseau fontosabb műveit, Voltaire alkotásait A két nagy gondolati költemény a felvilágosodás két fő irányzatát is képviseli. A Konstancinápoly Voltaire egyházellenességét, csipkelődően szellemes gúnyosságát és optimista racionalizmusát visszhangozza, míg Az estve Rousseau felfogását: a romlott társadalommal szemben a természet, a természetes állapot idilli harmóniáját hirdeti. Konstancinápoly Egy korábbi versét bővítette ki Az elképzelt Kelet színpompás leírása -pictura, mely célja a gyönyörködtetés-, valláskritikába hajlik át- szentencia: elmélkedő, bölcselkedő rész-, a mű végén pedig a felvilágosodás győzelmének hite szólal meg. Cél tanítani, mely klasszicista jellemző ill. gyönyörködtetni. A pictura a vers első harmadában a térbeli rendező elvet követi: kívülről közelít a városhoz, majd a konstancinápolyi utcák színes forgatagát villantja fel. Ezután egy belső, intim térbe kalauzol a leírás-a szultán háremébe. Az eddigi színes leírás komolyságát a csintalanság váltja fel a "dáma-bibliothéka" metafora kibontásával. A zárt térből újra a szabadba jutunk: a leírás tárgya most a templomok meghökkentő mérete. A lírai én nem egyedül jár, a múzsa megszólításával társat teremt önmagának a magányos költő. Kapcsolatuk bensőséges: többszöri megszólítások, hangnemek váltakozása és a csipkelődő, játékos hang mutatja. A leírást követő elmélkedő szentencia rész felvilágosult valláskritikát tartalmaz- nem Istentagadók, de vallják, hogy nincs szükség vallásra. Itt az időbeli szerkezeti elv érvényesül.( jelen, múlt, jelen, jövő) A babonát és a buzgóságot szólítja meg a múzsa helyett. E két fogalmat két éjszakai állattal azonosítja. "Denevér babona! bagoly vakbuzgóság" Így szembeállítja az éjszakát a nappallal: sötétség-fény, börtön-szabadság. A vallási elfogultság ostorozása közben a felvilágosodott költő felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i ősállapotot, amikor még "állott a Természet örök építménye", s az emberek boldogan éltek.. Az emberi társadalom megromlásának a következménye vallások megjelenése. A hatalmas mecsetek látványa a mohamedán vallást juttatja eszünkbe, de egy-két utalás - a pénteki böjt, harangok- világossá teszi, hogy a keresztény vallás elvakultságát is bírálja, mert száműzi az észt, s nem fogadja be az "emberséges embert". A vallás váltja ki a tudatlanságot, a szellemi nyomort, a vallási elfogultságot ill. a papi képmutatást. A költeményt szárnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az új világról, melyben megvalósulhat a testvériség eszménye (az emberek egymáson segítenek). Csokonai rendíthetetlenül hisz az eljövendő "boldog kor" utópiájában, de ennek megvalósítását csak a " késő századoktól" reméli.( Batsányi ezt a szebb kort még a századforduló előtt várta A látó című művében. Az estve 1. változat: Nagy Francia Forradalom (1789. pictura) kiegészítése 1794-ben egy szentenciával-, mint a Konstancinápolynál 3. változat: pictura (gyönyörködtető)-szentencia (tanító)-pictura (leíró) 1. rész- pictura: Vonzó, érzelmes, bensőséges természetleírás rokokó jellemzőkkel és keserű társadalmi bírálat: Rousseau nyomán a természet romlottságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával. A bemutatott táj nem valós, az élmény is eszményi. A nappali világosság és az éjszakai sötétség közti napszak, az alkony, az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény megszemélyesítésekkel "mosolyog az estve", "aranyos felhő". Ebben az átmeneti időszakban feldúsultak a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával is telíti a tájat. A legelső sorokban a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündöklő fény halovánnyá fakul, a horizont pirul, a felhők szegélye aranyos. A hőség és a hideg közötti "híves" alkonyban az erdő is búcsúzik a fénytől. Itt a hanghatások zenei eleme jelennek meg hangutánzó, hangfestő szavak és alliteráció segítségével. (kis fülemüle kisírja, pacsirta szomorúan hangicsál, medve bömböl) Romlatlan, idilli harmónia uralkodik a természeten, ebbe az idilli világba menekül a költő, vigasztalásért, lelki enyhülésért. A fájdalom, a szomorúság ismeretlen a természetben, s már itt előrevetítődik a későbbi éles kontraszt. Egyelőre az alkony egyre szebb és vonzóbb lesz "édes koncertek", "a hold rezgő fényénél". A látványt és a zenei hanghatásokat illatérzetek egészítik ki "mennyei illat", "fűszerszámozott". A "setét éj" a maga "komor óráinak" riadalmával nemcsak a teljes fényhiányt jelzi, hanem a romlott, az értelem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztő képévé is tágul, Az esti nyugalom gondolati vívódást indít el. Kiszakad a költőből a közvetlen panasz:" e világban semmi részem nincsen". A világ a természet ellentéte, tagadása: fényjáték helyett sötétség, koncertek helyett lárma. 2. rész- szentencia: A szépséget elpusztította a közönségesség, a harmóniából diszharmónia lett- az első és a másodi rész ellentéte. Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felelős: szabad létére "zárbékot vert" tulajdon kezére. A továbbiakban a rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszüntette az ősi egyenlőséget (idézet). Az álmodott aranykor negatív festéssel jelenik meg: a korabeli társadalom bűneinek, hiányának leltárszerű felsorolásával- gyakran utalva a magyarországi helyzetre (dézsma, porció, legelők bekerítése). 3. rész- pictura: Csokonai visszatér a természethez-Rousseau hatása. A romlott társadalommal szemben a természet harmóniáját hirdeti. A befejezés szentimentalista sóhaj: az ősi idill maradványa, a közös kincs csupán a természet még áruba nem bocsátott néhány szépsége- az "arany holdvilág", az "éltető levegő", a "legszebb hangú szimfónia". Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő. Mindkét vers páros rímű tizenkettes. A felvilágosodás gondolkodói szerint a létezőknek kijelölt helye van. Minden létező az őt megelőzőnél egy fokkal tökéletesebb. Így alakul ki a létezők nagy láncolata, melynek tetőpontja az ember. Ez a láncolat felfedezhető a versben is- a rózsa, a pacsirta, a medve is ember, megáll és bírálja az embert.