A felvilágosodás eszméinek tükröződése Csokonai vereiben Csokonai tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte. A jelesebb diákoknak és professzoroknak lehetőségük volt Nyugat- Európában tanulni és így megismerni és hazahozni a nyugati eszméket ez idő szerint a felvilágosodás gondolatait. Csokonaira olvasottsága és műveltsége révén szinte természetes módon hatással voltak ezek az eszmék és hires képviselőik. A felvilágosult irodaolmban csakúgy mint Csokonai művészetében nincs egyetlen meghatározó stilusirányzat, a szentimentalizmus, a klasszicizmus és a rokó él együtt. Csokonai felvilágosult eszméi, melyeket leginkább Voltaire- től és Rousseau- tól a francia felvilágosodás két kiemelkedő alakjától vett ét, klasszicista verseihez kapcsolódnak. Kiemelkedő alkotásai e témakörben a Konstancinápoly és az Estve cimű művei. Konstancinápoly: Voltaire egyházelenességét visszhangozza. A vers helymeghatározással indul, a szinpompás kelet leirása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, mely gúnyos, irónikus hangvételével szintén Voltaire stilusát tükrözi. Kelet helyszinéből adodóan a mohamedán vallást kritizálja, elitéli azt. Követúit már-már sértőn jellemzi: " sok szem bögéseket halla" . Elitéli a vallásos emberek magatartását, a túlzó adakozását,a fényűzést, külsőségeket. Mintha a vallás pénzen megvásárolható lenne, s ráadásul ez Istennek tetszö dolog. A vallást babonának tartja s a bagoly jelképével az emberi butasággal hozza összefüggésbe. Szintén a felvilágosodás eszméje az ősi állapotba való vsszatérés, ami itt is megjelenik. Akkor még minden jó volt, s a szentség a nem volt a gonoszságra mentség. Elöjön a természet értéke- az igazi, az örök-. Csokonai számára a valós templom a "Természet örök épitménye". A költeményt a jövő optimista bemutatása zárja. A jövőt a természet örök törvénye fogja uralni. Csokonai bizik a jobb jövőben , amikor a jövő lesz a világ, szeretet, értelem, testvériség lesz, de ezt csak későbbi századoktól reméli ismerve saját korát, s leirja, hogy ő ennek érdekében még a halált is vállalja, szinte a vigan fog meghalni egy jobb jövő reményével. Estve: vonzó természetleirás és keserű társadalombirálat. Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állitja szmbe az emberi társadalom zülöttségével. A vers az idillikus természet leirásával kezdődik. Alkonyodik, az est mint túlvilági lény közeledik, finom rokokó szavakkal jellemezve -balzsam, rózsa, madárka. A természet, az állatok mind szomorúak, mert közeledik az este,éjszaka lesz. Csokonai a természet szomorúságához társitja saját szomorúságát, kéri az éjt, hogy késsen még, nem akar még magányosabb lenni, hiszen igy sincs már semmije ezen a világon. Innen leirja, hogy miért szomorú: itt kezdődik a társadalmi kritika, a világ romlottsága. Az emberek fösvények, kabzsik, saját romlott társadalmuk rabjai, a föld kizsákmányolói. Előhozza Rousseau gondolatait a magántuajdonról: " Az enyim, a tied mennyi lármát szűle." s ebből viszavezetve irja a gondolatait a dicső ősi állapotról, amikor még mindenki egyenlő volt, a föld mindenkié volt. Nem volt még úr és szolga, de Csokonai szerint a világ tette aljassá az embereket " mert gonosz erkölccsel senki sem született.". A világ tette őket azzá és kisajátitották a természetet. Már csak a Hold érintetlen még, a madárhang amit mindenki ingyen hallgathat. A ver utolsó négy sorában Csokonai áldja a természetet, ami egyedül megmaradott neki, s aminek mindent köszönhet, hiszen belöle született embernek.