24. Voltaire: Candide mint a felvilágosodott világkép jellemzője Voltaire a francia felvilágosodás kimagasló egyénisége. Szilárdan hitt az ésszerűség diadalában, s szenvedélyesen támogatta az egyházat, a papságot. Műveinek többsége harcias, sziprkázóan szellemes, ironikus alkotás,melyek csipős és keserű humorral, gúnyos modorban tárják fel korának bűneit. Filozófiai regénye a Candide vagy optimizmus. A filozófia vagy tézisregény valamilyen bölcseleti tétel igazságát vagy helytelenségétkivánja igazolni, de nem elvont fejtegetésekkel, hanem érdekesen bonyolitott cselekmény, változatos eseménysorozat segitségével. Voltaire kisregényében Leibniz- német filozófus állitását használja fel: " Ha a világot Isten, a legtökéletesebb lény teremtette, akkor ez a világ szükségszerüen a legjobb és legtökéletesebb." Az egész regény ennek az állitásnak a cáfolata. A regény főszereplője Candide. Pangloss mester, a filozófus Kunigunda tanitója, aki Leibniz nézeteit támogattja. Candide csókolódzik Kunigundával, ezért kirúgják a kastélyból. Ezután a regény hősei végigutazzák Európát és Dél - Amerikát, hogy különböző élményekben részesüljenek, fantasztikus kalandokan menjenek keresztül. Rengeteg szőrnyűséget és borzalmat élnek át a természetés a társdalom jóvoltából, mert Voltaire személyében már a természet sem tökéletes, nem a tiszta erkölcs és a helyes cseleketedek forrása. Aregényben tehát a természet is gonosz, az ember ellensége, szenvedések és tragédiák okozója: - betegségek pusztitanak - tengeri viharok - földrengések. S még az ún. romlatlan természet ölén élö civilizálatlan népek meg kannibálok, a lányok pedig a majmokkal szeretkeznek. A civilizált társadalom pedig még ennél is gonoszabb, romlottabb: - háborúk - romlás - tolvajlás - hitszegés, rágalom, erkölcsi fertő uralkodik. A borzalmak amiket a szereplők átélnek parodisztikus humorban jelenik meg elöttünk, hiszen a halottak, lemészároltak ismét felbukkanak, megjelennek elöttünk. Candide tapasztalva a világ romlottságát, olykor becsapottnak érzi magát, és kétségbe vonja Pangloss tanitásának igazát. Máskor viszont ha földreng van remény, mindig visszanyerni naiv optimizmusát, de ezt az események mindig megcáfolják. Egyetlen hely van a világon ami tökéletes: Eldorádó, az eszményi társadalom és állam. Itt: - az emberek boldogok - mindenki szabad - a zsarnokság ismeretlen - az uralkodó okos és felvilágosult - nem imádják a kincseket - nincs bűn- bűnőzés - mindenki vallásos - nincsenek jelen papok és szerzetesek. Voltaire számára ez az ideális társadalom. A mű végén pedig a sok hányattatás és szenvedés után a szereplők újra összeverődnek és Törökországban telepednek le. Candide egyre kételkedőbbé vált, Panglosst is megzavarta, mindaz amit átélt(Kunigunda rusnya lett), de a szereplők mégsem jutnak el odáig, hogy ez a világ a lehető legrosszabb, mert az élet elviselére egy öreg török ad példát, aki figyelmeztett arra, hogy a tétlenség és a filozofálgatás helyett dolgozni kell, mert a munka távol tartja a három legfőbb bajt: az unalmat, a bűnt és a szegénységet. " Dolgozzunk, ne okoskodjunk" - mondta az öreg török. S a főhősök igy is tesznek, " Műveljük kertjeinket" eszmény nem összefogásra szólit fel, hanem passzivitást, beletörődést sugall, hogy a világ és az emberiség helyzetén nem lehet segiteni. El kell zárkózni és dolgozni kell(felv. tevékeny embereszmény). Tulajdonképpen az egész regény tiltakozás az emberi primitivség, butaság és a bűnök ellen.Kiutat csak a munkában lát a felvilágosult, értelmes szabad polgár.