12/ c

                                  Ady Endre

                        "Csak magamban sírom sorsod,
                         Vérem népe, magyar népem,"

           Nemzetkritika, magyarság-versek Ady Endre költészetében
                            Ady Endre (1877-1919)

Élete:
 - 1877-ben, Érmindszenten született
 - Középiskoláit 1896-ban fejezte be Zilahon
 - 1896-tól 1900-ig jogász és újságíró Debrecenben
 - 1900-1903: újságíró Nagyváradon. 1904-ben megy először Párizsba
 - Budapestre jövet egy ideig a Budapesti Napló, majd a Nyugat belső
   munkatársa
 - 1911-től kezdve sokat betegeskedik, idejének nagy részét szanatóriumokban
   tölti
 - 1915-ben megnősül, feleségül veszi Boncza Bertát (Csinszkát)
 - Ettől kezdve felváltva Budapesten és Csucsán, felesége birtokán él

A magyar messiások:
 - Szerepvállalások, költői feladatvállalás
 - Messiás = megváltó (itt: költő)
 - Ellentét Magyarország és a világ között
 - Magyarországon nehezebb az emberek élete
 - A vers a magyar megváltókról szól
 - Nem csak mások a fájdalmak, de még fájdalmasabb, mint máshol
 - Nincs értelme a magyar messiásoknak (keresztre feszítik, de nem értik meg
   őket)
 - Értelmetlen, felesleges, csalódik a jobbító szándékban
 - Keserű lemondás
 - Társadalombírálat
 - Benne van a dal
 - Túlzó számnevet használ

Nekünk Mohács kell:
 - 1908
 - "veréshez szokott fajta" > magyar nép
 - Ironikus cím > nagy vereség kell
 - Magyarság: vereséghez szokott, langy szívű
 - Nincs öntudata a magyarságnak, eltűri az alázást
 - Bizonytalansággal kezdi a verset
 - Minden versszak feltételes móddal indul
 - Isten: ne könyörüljön, ne sajnálja, ne ostorozza, kínozza a magyarságot
 - Antihimnusz
 - 2. versszak:
    - saját magáról beszél > része az országnak
    - csak magyarul tud gondolkodni
    - bibliai motívum > Noé-s történet > galamb és zöld ág
    - nemzethalál-vízió > végérvényként
 - 3. versszak:
    - Ady azért kéri a csapásokat és a büntetést, mert úgy érzi, hogy a béke
      satnyítaná el az országot > nem lennének célok, se leküzdendő
      akadályok
                   "Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
                         Mert akkor végünk, végünk."
 - Ady szerint a magyarságot a Pató Pál (Petőfi hőse) féle viselkedés
   jellemzi:
                          "Ej! Ráérünk arra még..."

A föl-földobott kő:
 - 1909
 - Magát a kőhöz hasonlítja, mely mindig leesik > Ady mindig visszatér
 - Ady szereti Magyarországot > szüleiként tekinti > "Hazajön a fiad"
 - Osztozik az ország sorsában
 - Ellentét: Magyarország ? külföld
 - Ambivalencia (belső ellentmondás) jelenik meg:
                     "Mindig elvágyik, s nem menekülhet"
 - Adyt elkápráztatja a sok információ külföldön, de elbúsong, mert a szíve
   visszahúzza
 - "Amelyből vétetett" > itt született, itt kell lennie
 - A vágyak gyakran váltakoznak
 - Tudja, hogy Magyarország nagyon lehúzza őt (mert Magyarország elmaradt)
 - Visszatér a főmotívumhoz
 - Se elmenni, se ittmaradni nem akar
 - "Te orcádra ütök":
    - Olyan, mint az ország
    - Bírálja az országot
 - "százszor" > túlzó számnév > kétszer
 - Minden mindegy, legyen bármi, Ady mindig visszatér majd
 - Az 1. versszakban a kő hull > akaratlan cselekvés
 - A 2. versszakban a kő visszaszáll > akaratos cselekvés > nyomatékosítja,
   hogy neki mindig vissza kell térnie