3/ c

                            Csokonai Vitéz Mihály

                    "Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
                  Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?"

          Jellemezze Csokonai Vitéz Mihály klasszicista költészetét
                      Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

Élete:
 - A felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője
 - Debrecenben született
 - Apja borbély és seborvos volt, korán meghalt
 - Anyja diákok étkeztetésével tudta fenntartani a családot
 - Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, majd jogot tanulni ment
   Sárospatakra
 - Tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a
   héberrel és a perzsával
 - Megismerkedett Vajda Juliannával (Lilla), akit a szülei máshoz adják
   feleségül
 - Bekerült a csurgói gimnáziumba helyettes tanárnak
 - 1804-ben meghűlt, örökölt tüdőbaja súlyosabbá vált
 - 1805-ben meghal

Az estve:
 - 1794
 - Klasszicista vers:
    - 2 alapvető rész:
      - Leírórész
      - Tanító, elmélkedő rész
 - Rousseau felfogását követi > mindenki egyenlőnek születik, csak a
   társadalom határozza meg, hogy milyen lesz. A természeti idillt hirdeti.
 - Leírórész:
    - Az est hangjaival kezdődik
    - A hangulat melankolikus, nyugodt, bágyadt, édesbús
    - A táj nyugodt, szép, kiegyensúlyozott
    - Csokonai hangulata párhuzamba vonható a természet hangulatával
 - Átvezető rész:
    - A természet és a költő ellentétbe kerül egymással
    - A költő a társadalommal is ellentétben van
    - A természet és a társadalom is ellentétben van
 - Tanító, elmélkedő rész:
    - Költői kérdéssel indul > A szabad ember miért tette saját magát rabbá?
    - Leírja a magántulajdon kialakulását
    - Szembeállítja a múltat a jelennel. A múltat tagadva mutatja be, ezzel
      fokozva a feszültséget. A jelen igazságtalan, rossz, nincs egyenlőség
      > kialakultak a szegények és a gazdagok. A múltról egy dolgot állítva
      mond el: az emberek tudtak mértéket tartani
    - "Mindenki jónak született, rosszá csak a társadalom teszi." (Rousseau)
    - Negatív képet fest le a társadalomról >  mindössze a levegő, a
      holdvilág és a madarak éneke maradt meg mindenkinek.
    - Mindezekkel szembeállítja a gazdagok fárasztó bálozásait
    - A természeti jogokat szembeállítja a társadalmi változásokkal
    - A társadalom elkezd a saját törvényszerűsége szerint működni, ez a
      működés igazságtalan
 - Megtalálható benne a szentencia (az antiköltők mondásainak, tanításainak
   részletező kifejezése) és a piktúra (a természet, tájak, évszakok és az
   emberek leírása)

Konstancinápoly:
 - Voltaire egyházellenességét csipkelődően szellemes gunyorossággal hirdeti
 - Elképzelt Kelet színpompás leírása
 - Leírás áthajlik a valláskritikába
 - A vers végén megjelenik a felvilágosodás általános győzelmének hite
 - Első harmada tartalmazza a piktúrát: a tenger felől indul, kívülről és
   úgy közeledik a városhoz, a végén újra kitágítja a teret (a térbeli
   rendező elvet követi)
 - A második résznél szentencia (elmélkedő rész), az időbeli szerkesztési
   elv a fontos: jelen > múlt > jelen > múlt