4/ c Berzsenyi Dániel "...Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat" Az ódaköltő Berzsenyi Dániel Berzsenyi Dániel (1776-1836) Élete: - 1776: Hetyén született, nemesi család egyetlen gyermekeként. - 1788: soproni evangélikus líceum, ahova nehezen illeszkedett be. - 1793: megszökött Sopronból és beállt katonának, de hamarosan innen is elmenekült. - 1795: félbeszakította deákpályáját. - Niklára ment nagybátyjához. Néhány évre hazatért ugyan, de apjával rossz viszonyban volt. - 1799: feleségül vette Dukai Takács Zsuzsannát, és Sömjénre, majd Niklára költöztek. - 1803: Kis János fedezte fel, hogy Berzsenyi 1796 óta verseket ír és elküldött hármat Kazinczynak. - 1808: 77 versből álló kötetet küldött Kis János Kazinczynak, aki lelkesítette Berzsenyit. - 1813: megjelent előbbi kötete. - 1817: Kölcsey bírálata, elhidegült Kazinczytól, azt hitte ő áll a háttérben, Berzsenyiben ezután elhallgatott a költő. - 1826: A versformákról. - 1829-1834: Kritikai levelek. - 1830-ban Akadémiai taggá választották. - 1836-ban halt meg Niklán. Berzsenyi Dániel a klasszicizmus és romantika határán élt, költészetében keveredik ez a két irányzat. Utolsó klasszikus költő (mitológia, műformák) A magyarokhoz I.: - 1976 körül, de a végleges nyomtatott formája 1810 - A témát Horatiustól vette - Nagy ellentétek: romlott jelen ? hajdani erő - Aggódik a nemzet jövőjéért - Kulcsszó: ERKÖLCS - A nemzet hanyatlásának oka: elvesztette tiszta erkölcsét - 1. versszak: - Megszólítás: - Erkölcsi ítélet - Indulatos, számonkérő, felháborodott - E/2 = magyarság - 2. versszak: - A múlt helytállása - Testvérviszály - 3. versszak: - A romlott erkölcs veszélybe sodorja a népet - 4-5-6. versszak: - a múlt bizonyító cselekedeteit vonultatja fel (tatárok, törökök) - 7-8-9-10. versszak: - Fájdalmas önostorozás - "Most lassu méreg, lassu halál emészt" - Tölgyfához hasonlítja a nemzetet > szélvihar (külső ellenség) nem dönti le, de egy féreg (belső ellenségek) megölheti - 11-12. versszak: - Sok felkiáltó mondat - Dicső múltat zengi: Attila, Árpád, Hunyadi János harcai > büszke, de a jelen miatt kiábrándult A magyarokhoz II.: - 1807 - Történelmi háttér: - Napóleoni háborúk Európában > 1805 októberében volt az ulmi csata > az osztrákok vesztettek és Ferenc császár (+ király) egy kiáltványt intézett a néphez - Mondanivalója minden korban érvényes > erkölcsi ítélet - 2 főrész: - 1-3. versszak: - Háborúk által zilált történelem, forrongás, harcok > rémület, döbbenet, riadalom jellemzi az embereket - Minden párhuzamba állítható az állam hajójával, ami a vad tengereken hánykolódik. Az "állam hajója" már Horatiusnál is megjelent - Megdöbbentő, hogy az örökkévalónak hitt világ és annak rendje összeomlik > az államhatárok megszűnnek - A törvények, az erkölcsök és a szokások egyik napról a másikra megváltoznak > az állandóság megszűnik - 4-6. versszak: - A borzalmak közepette nem pesszimista lesz, hanem hinni kezd: "...Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!..." - Ha bölcsen kormányozzák a hajót (= ország, állam, nemzet), akkor megmarad: "...Nem sokaság, hanem Lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat..." - A számbeli fölény nem feltétlen jelent győzelmet, hanem lélekben szabadnak kell lenni és így kell kivívni a szabadságot - Az E/2-t felváltaja az E/1: "...bátran vigyázom..." és "...nem félek..." - Alkaioszi strófaszerkezet