13/ c Móricz Zsigmond "A veres juhász megmakacsolta magát, a szeme égett, és szembenézett a vizsgálóbíróval." A feszültségkeltés és a drámaiság eszközei Móricz Zsigmond Barbárok című novellájában Móricz Zsigmond (1879-1942) Élete: - a Szatmár megyei Tiszacsécsén született. Édesapja, Móricz Bálint, ötholdas kisparaszt volt. Édesanyja, Pallagi Erzsébet pedig egy özvegy papné lánya. - Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte gimnáziumi tanulmányit. Az érettségi után teológus, jogász- majd bölcsészhallgató lett, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. - 1903-ban Az Újság c. lap szerkesztőségében kapott munkát. - 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát. Házasságuk azonban nem boldogságot hozott Móricz számára. Az asszony alakja csaknem minden művének egy nőhősében megjelenik. - 1925-ben felesége öngyilkos lett. - A Hét krajcár sikere (1908) hozta meg Móricznak az írói hírnevet, s Ady barátságát. - A Tanácsköztársaság idején élénk tevékenységet fejtett ki. Járta az országot. - A bukás után meghurcolták. Második házassága Simonyi Márta színésznővel (1926) is boldogtalan volt, s 1936-ban fel is bomlott. - 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkesztette a Nyugatot. - 1939-től kezdve szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot. Felkarolta a népi írókat. 1942-ben váratlanul érte a halál (agyvérzés). Az ország legnagyobb írójának temetésén a hivatalos Magyarország nem képviseltette magát. Móricz egyik legmegrendítőbb novellája a Barbárok (1931). A novellában a dialógusok uralkodnak, az írói közlés a legszükségesebbekre szorítkozik, s ez tömörré, balladaszerűvé teszi az elbeszélést. - Hiányzik a korfestés is: Csak sejthetjük, hogy az író a jelenről beszél. Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába, nem magyarázza az eseményeket: látszólag közömbösen, riporteri módon közli a puszta tényeket. Ez a kultúra alatti, babonás világ termelhette ki azt a kannibál erkölcsöt, amellyel a veres juhász, s a másik "vadember" agyonveri Bodri juhászt, 12 éves kisfiát s a kutyájukat. Nem a szegénység a gyilkosság oka, hanem a rablás, a vagyonszerzés ősi, történelem előtti módja. A veres juhász megengedhetőnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz juháért és két szamaráért. A novella három része a drámai események három "felvonása". Ritmikusan változik az időtartam is. Az első és az utolsó rész pár óra, a középső több mint egy évet ölel fel. A második rész bizonyítja, hogy az évezredes elmaradottság nem szükségképpen szül emberevő erkölcsöket. Bodri juhász nem volt kannibál. Felesége végül a népmesék lehetetlent is legyőző hőseként keresi férjét és fiát. S ebben a részben az író is a népmesék ritmikus stílusfordulatait használja fel. Az önfeláldozó hűség hajtja végig a pusztákon a feleségét, addig míg a hó le nem esett. Ekkor hazatér, de tavasszal ismét nekivág. A harmadik rész a vizsgálóbiztos vallatása. Ez a rész csupa drámai párbeszéd. A veres juhászra sereg lopás, gyilkosság igazolódott, de a Bodri juhász megölését nem vállalja. Sejti ez volt élete legaljasabb bűne, s makacsul tagad. Nincs bizonyíték, nincsenek tanúk (lehet, hogy a másik "vadembert" is megölte), nem lehet rábizonyítani semmit. A bíró lassan mondja a távozó ember után: "Barbárok" Megállapítása megrendítően igaz. Az irodalomtörténet kétféleképpen ítéli meg a bíró kijelentését. Az egyik felfogás értetlenséggel vádolja a bírót mint az uralkodó osztály képviselőjét: elmarasztaló ítélete azt tükrözi, hogy az ország vezetői gyűlölettel állnak szemben a szegény emberekkel, s nem hajlandók tudomásul venni, hogy sorsukért végső soron ők a felelősek. Mások viszont másképpen vélekednek: A vizsgálóbíró nem osztályellentétet fejez ki megállapításával. Vallatásában nincs fölényes gőg. Ugyanolyan nyelven beszél, ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelki világát. Ezt bizonyítja az a mesterfogása is, hogy a rézveretes szíjat a kilincsre akasztja, s így töri meg a makacs rablógyilkost. Ítélete tárgyilagos, igaz, nem az indulat szülte, inkább a szomorúság, s megegyezik az író véleményével. A cím nemcsak a "vademberekre", hanem a novella többi szereplőjére is vonatkozik. Bodri juhász és családja is "barbár" viszonyok közt élt, s mégsem veszett ki belőlük az emberség. Éppen ezért érezzük őket rokonszenvesnek, ezért keltik fel mélységes sajnálatunkat. Ha felelősöket keresünk a lélektorzulásért, az ezeréves mozdulatlanságot okolhatjuk leginkább, amelyről az Úri muriban is szó volt. Barbárok címmel 1932-ben novellás kötetet jelentetett meg Móricz. Több olyan elbeszélése is van ebben, mely a nép kultúrálatlanságának hatásáról szól (pl.: A kondás legszennyesebb inge). A 30-as évek regényeiben a parasztprobléma megoldási útját kutatta, a népi magatartás kétféle lehetőségét vizsgálta. A boldog ember (1935) hőse, Joó György, szorgalmas, sorsába belenyugvó kisparaszt, aki semmire sem vitte a két világháború között. A Rózsa Sándor-regényekben a történelemhez fordult az író, s a betyárban a nép érdekeiért fegyvert fogó, lázadó parasztot mintázta meg. A tervezett trilógiából csak két rész készült el (a második kötet is csak félig kész), mert alkotása közben az író váratlanul meghalt (1942).