18/ b Radnóti Miklós "...nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár." Radnóti Miklós szerelmi költészete szabadon választott versek alapján Radnóti Miklós: (1909-1944) Élete: - Budapesten született zsidó polgári értelmiségi családban - Születése közben anyja és ikertestvére meghalt. Ez élete végéig állandóan nyomasztóan hatott rá. - 1921-ben apja is meghalt, a textilkereskedő nagybátyja vette magához. - 1927-ben kereskedelmi érettségit tett, majd egy csehországi textilipari főiskolán tanult tovább - 1930-ban beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára. - 1934-ben doktorátust szerez, Kaffka Margitról ír tanulmányt. - Az egyetemen bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumába - 1931 nyarát Párizsban töltötte - A diploma megszerzése után nem kapott munkát, ún. szabadúszó művész lett, és a Nyugat közölte műveit. - Egyre erősebbé vált veszélyeztetettségének, üldöztetettségének tudata, a katolizmusban, a költészetben, a baloldalban kereste a reményt. - Budapestre költözött, alkalmi munkákból élt. - 1935-ben találkozott, és házasságot kötött Gyarmati Fannival, a kommunista folyóirat: Gondolat munkatársa lett. - 1939-ben feleségével utoljára jár Párizsban, ez a 3. útja. - 1940-től többször behívják sorozásra. Barátai kezdetben szinte harcot indítottak, hogy kihozzák Radnótit, jelentős fordításaira, költészetére hivatkoztak. Ráadásul tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak. - 1942-től hevesen fellép Illyés Gyulával, Németh Lászlóval Magyarország hadba lépése ellen. - 1944. május 18-án újra besorozzák, a jugoszláviai Bor melletti Lager Heidenauba viszik egy munkatáborba. A munkatábort aug. végén felszámolták, a foglyokat szeptemberben "erőltetett menet"-ben nyugat felé indították. Novemberben érték el Abda községet, ahol a költőt 22 társával együtt agyonlőtték. - A költő még életében Baumgarten-díjat, és 1948-ban poszthumusz Kossuth- díjat kapott. Kötetei: - Pogány köszöntő 1930 - Újmódi pásztorok éneke 1931 - Lábadozó szél 1933 - Újhold 1935 - Járkálj csak halálraítélt 1936 - Meredek út 1938 - Ikrek hava 1940 - Válogatott versek 1940 - Tajtékos ég 1946 (poszthumusz) Tétova Óda: - A hitvesi szerelem alkotásai közül talán legszebb - A vers címében szereplő jelző, bizonytalanságot, határozatlanságot fejez ki, melyben ott rejlik az esetleges kudarc lehetősége, a kísérlet sikertelensége is - A költő valójában lehetetlen feladatra vállalkozik: szerelmének lényegét szeretné egyetlen képben, egyetlen hasonlatban megragadni - A versből többször is kiderül, hogy többszöri próbálkozás előzte meg a mostanit, hiszen versek sokaságában énekelte meg hol játékos, hol himnikus hangon azt az érzelmet, melyet Fanni iránt érzett - Ritkaság számba megy az a szerelmi líra, melynek mindvégig egyetlen nő az ihletője, a vers forrása tehát nem pillanatnyi fellángolás - Óriási végleteket akart összefogni egyetlen képben ill. egyetlen hasonlatban: - A szerelem bejárhatatlan és beláthatatlan végtelensége - A világmindenség nyüzsgő és áradó mozgalmassága - A változatlan mozdulatlanságról - A szerelem biztos és örök voltáról, halhatatlanságról ír - A legtökéletesebb, a legpontosabb kifejezés megtalálása számára nemcsak szakmai becsvágy, hanem erkölcsi helytállás, élet-halál kérdése. Ezért kerül a vers első részének lezárásába a költői elszántságot kifejező ars poetica - A mű következő egysége az esti otthon meghitt melegsége, a nehéz nap után hazatérő asszony közvetlen világába vezet - A szerelmi érzés hallatlan gyöngédségét érzékelteti, hogy az átlelkesült tárgyak is a szeretett nőt dicsérik - Az emberi jövőben reménykedő költői tervezgetés után a fáradtságtól lassan elszenderedő asszony törékeny testi valójának szépsége lesz a csodálkozó ámulat tárgya - Az elalvásnak, az álomba merülésnek apró mozzanatai közvetítik most a testi-lelki vágyakozásból fakadó meghatottságot - Az eddigi keresztrímes jambikus verssorok sora a költemény befejezésében rímtelen szabad versbe megy át: a vallomás túlcsorduló érzése szétfeszítette a formai kötöttséget - A versben beszélő már nem kívülről figyel, hanem mindenestül azonosul a másikkal: egyek a szerelemben, benne alszik ő is, hiszen a kedves a világ - Az utolsó három sor sejtelmessége valami érzékek feletti szférába emeli a verset. Hetedik ecloga: - A bori lágerben irt első költeménye - Leginkább dialógusnak, párbeszédszerű monológnak szokás tekinteni - Valójában meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a költő feleségével, akit a képzelet maga elé varázsol. ötször szólítja meg közvetlenül, mintha a távoli-közeli kedvesnek mutatná be életét, vele osztaná meg gondjait, érzelmeit - A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozása - A rideg valóság és az álom - A tábor és az otthon - A jelen és a múlt mosódik össze, fonódik együvé. - A vers indításakor már megkezdődik valóságsíkok váltakozása: esteledik, s az egyre sűrűsödő sötétben eltűnik, láthatatlanná válik a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés. Ez a szabadság, a bezáratlanság illúzióját kelti fel, de közbeszól a tudat: az ész azért tudja a drót feszülését. Hasonlóképpen szabadul fel a képzelet is: a megtöretett testű foglyok az álom szárnyain repülve hazaindulnak a búvó otthoni tájak fele - Az otthon álombeli képe megtelik aggódó félelemmel: létezik-e még a hazaváró otthon menedéke? A vers egy kérdő mondatában a nyugtalan szorongás a veszélyeztetett magyarságra irányul, s egy gondolattársítással a költészet értelmére is rákérdez: érdemes-e egyáltalán verseket írni, ha nincs már, aki megértse őket? - A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel - A költemény születésének, leírásának körülményei nemcsak az alkotás akadályait, hanem az alkotó megalázottságát is hitelességgel közvetítik. - A verset író költő és a fogolytársak között csupán annyi a különbség, hogy míg ő ébren virraszt, a többiek a fáradtságtól elgyötörve már elaludtak. Egyébként egy életet élnek, állati sorban - A szörnyű valóság nyomasztó élményével az álom és az álmodozás kerül ellentétbe. - Mindannyiukban az otthon, a szép asszonyi szó, a szabad emberi sors emléke és reménye tartja még a lelket, s a méltatlan halál tudatát az irreális csodavárás próbálja megcáfolni. - Az álmokat és a csodákban bízó ábrándozást kegyetlenül szétzúzza a nyers valóság tapasztalása, látványa - A hibátlan hexameterek alkotójában még fájdalmasabban tudatosul, hogy nemcsak a fogság, hanem az élet is rövidebb lett egy nappal - A derengő holdfényben újra láthatóvá válik a drótok feszülése, a fegyveres őrszemek árnya, s ez megsemmisíti a verset indító illúziót, fokozza a rabság kínzó érzését - Panaszosan emeli ki, hogy számára az enyhet adó álom sem tud megnyugvást hozni. Éberen virraszt a társak suhogó álma felett, s a csókok izének feledhetetlen emléke fakasztja fel a múlhatatlan szerelem megindító vallomását - A műfaj (ecloga) és a versforma (hexameter) mellett az antikvitás örökségére utal a Hetedik ecloga utolsó sorában egy Horatius-vers visszhangja is.