Reformkornak Magyarország történetében azt az időszakot nevezzük, amelyben a polgári-nemzeti átalakuláshoz vezető, új politikai mozgalmak kibontakoztak, megfogalmazták a teendőket, előkészítették a változást. Ezt az időszakot a forradalom zárta le 1848 tavaszán. E korszak kezdetének pontos meghatározása nehéz feladat. Folyamatról van szó amelynek erőteljes kibontakozása az 1830-as évekre esik, de már 1825-ben az országgyűlés összehívásával kezdetét veszi. 1825 őszén a pozsonyi országgyűlés ülésén a központi téma a magyar nyelv ügye volt. Dessewffy József gróf beszédet mondott a hazai nyelv fejlesztése és egy tudományos akadémia megalapítása érdekében. Széchenyi István "minden jószágának egyesztendei egész jövedelmét az említett intézet fundusául" ajánlotta fel. Az 1827:XI tc.-ben majd kimondták, hogy az "önként és szabad adakozással összeszedett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék föl". Az Akadémia megalapítása nagy dolog volt, és az éledező magyarság nagy örömmel fogadta ezt a hírt. Mindenki érezte, hogy többről van szó. Magyarországon a 18.század végéig a politikában és a tudományban túlnyomórészt a latin nyelvet használták. Ekkor merült fel az az igény, hogy az európai népek példája nyomán a latint itt is a nemzeti nyelvvel, a magyarral cseréljék fel. A nép nyelvét azonban a tudomány és a politika nem vehette azonnal használatba. Hiányoztak a pontos szakkifejezések, a nyelvtani szerkezetek egyértelműsége, a rögzített helyesírás. Ezt a munkát a nyelvújítás mozgalma végezte el. A 19. század első évtizedében az is ösztönözte a nyelvújítást, hogy fellendült az anyanyelvi irodalom és történelemoktatás, elterjedt a könyvnyomtatás és az újságírás. Nőtt az igény az új szakmák magyar fogalomrendszerére is. A nyelvújítás egyik vezére Kazinczy Ferenc volt, ő és társai teremtették meg a még hiányzó feltételeket ahhoz, hogy a század 20-as- 30-as éveire befejeződjék az egységes, a nyelvjárások felett álló irodalmi nyelv kialakulásának folyamata. A korszerűsített nemzeti nyelv a polgári átalakulás fontos velejárói közé tartozott és tudatosította az egy nemzethez való tartozást. A magyar nyelv kiterjesztése és hivatalossá tételéért induló küzdelem lényegében az országos hatalom megszerzéséért kezdett harc előfeltétele volt. A Habsburg-hatalom ellenállását leküzdve, lépésről lépésre sikerült elérni, hogy a latin helyett az államéletben is a magyar nyelvet használják. 1825-től az országgyűlés felső tábláján is magyar nyelven hangzottak el a felszólalások. Az első áttörést az 1829-30-as országgyűlés hozta meg, mely elfogadta azt, hogy a Helytartótanács a beadott kérvényekre magyarul válaszoljon, illetve a hivatalokban magyarul tudó tisztségviselőket alkalmazzanak. Ezzel a közigazgatásban, polgárjogot nyert a magyar nyelv. Az 1832-36-os országgyűlésen elérték, hogy a törvények hivatalos nyelve a magyar lett. Az 1843-44-es országgyűlésen a magyar végleg a köz- és a szakigazgatás hivatalos nyelve lett. Több mint fél évszázados küzdelem eredményeként válhatott csak hivatalos államnyelvvé.