13/ a Móricz Zsigmond "Elvégeztetett: de semmi sem tisztáztatott." Móricz Zsigmond regényíró munkássága egy regény elemzése alapján Móricz Zsigmond (1879-1942) Élete: - a Szatmár megyei Tiszacsécsén született. Édesapja, Móricz Bálint, ötholdas kisparaszt volt. Édesanyja, Pallagi Erzsébet pedig egy özvegy papné lánya. - Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte gimnáziumi tanulmányit. Az érettségi után teológus, jogász- majd bölcsészhallgató lett, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. - 1903-ban Az Újság c. lap szerkesztőségében kapott munkát. - 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát. Házasságuk azonban nem boldogságot hozott Móricz számára. Az asszony alakja csaknem minden művének egy nőhősében megjelenik. - 1925-ben felesége öngyilkos lett. - A Hét krajcár sikere (1908) hozta meg Móricznak az írói hírnevet, s Ady barátságát. - A Tanácsköztársaság idején élénk tevékenységet fejtett ki. Járta az országot. - A bukás után meghurcolták. Második házassága Simonyi Márta színésznővel (1926) is boldogtalan volt, s 1936-ban fel is bomlott. - 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkesztette a Nyugatot. - 1939-től kezdve szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot. Felkarolta a népi írókat. 1942-ben váratlanul érte a halál (agyvérzés). Az ország legnagyobb írójának temetésén a hivatalos Magyarország nem képviseltette magát. Úri muri: Ez a mű is bekapcsolódik a polgárosodás témakörébe. Eddig az volt a kérdés, hogy a dzsentri képes-e fölzárkózni a polgárosodáshoz (a válasz: nem). Most mikor a polgárosodás elakadt az a kérdés, hogy ki lesz képes kihúzni a "szekeret a kátyúból". A regényben kétféle embertípus kerül bemutatásra: az egyik Zoltán, aki reformálni akar, valamint a többiek, akik ösztönlények. A regény minden téren bemutatja köztük a különbséget. A Csuli- félékben nincsen elfojtás, korlátlanul élik ki ösztöneiket, állatiasak, ők képviselik a magyar karaktert (Móricz itt negatívnak mutatja). Velük szemben áll Zoltán, aki tele van elfojtással, neki ebből adódnak konfliktusai. A Csuli-félék egészségesek (ez itt negatív). A szerelemmel nincsenek gondjaik, a tenyeres talpas menyecskéket szeretik. Zoltán szerelmi élete nem problémamentes. Az ő felesége úri asszony, akinek igazi szerelem kell. Zoltán is vágyik a szerelem nélküli szexre és a Csuli-féle életre, ez ambivalens a jellemében. Életében két asszony van: Eszter és Rozika. Eszterrel - aki tökéletesnek akarja látni a férjét - harcolnia kell Zoltánnak, hiszen ki akarja sajátítani Zoltánt. Számára Rozika erotikája undorító, mert neki nem jut belőle. Eszter fagyos nő, de egyben áldozat is, mivel Zoltán megcsalja őt. Rozika világa nagyon összetett. Egyfelől parasztos (származása miatt is), másfelől úri nő (emiatt szökött el). Gyermekiessége szemben áll démoni csábító mivoltával. Zoltán lotyónak nevezi, mert szerelmi partnereit nem a pénz miatt válogatja, neki mindegy, ki az, mindenkivel kapcsolatot létesít. Zoltán és Rozi találkozása naturalista alapjelenet. Ez lesz később Zoltán hanyatlásának oka, de a reformok elkezdéséhez Roziból merít erőt. Rozinak a végén - hasonlóan a dzsentrikhez - a kártya jelenik meg, akinek Zoltán odaadja utolsó kölcsönkért 100 Ft-ját. Reformerként jelenik még meg a műben Lekencey, aki viszont csak elméleti ember. Zoltán a gyakorlatban is megvalósít, gabonamező helyett kertje van. Reformgondolata a vasút hollétéről szóló vitában is megjelenik. Ő gondol a jövőre, fiára, kapitalista gondolkodásmódot képvisel. Ezzel szemben Csuli a feudális gondolkodásmód képviselője. A harmadik reformer a zsidó ügyvéd. Itt a zsidóság úgy jelenik meg, mint lehetőség, amit a magyarság is választhat. A másik zsidó, Wagnerka nevetséges, helyzete a kisváros lehetőségeit tükrözi, ahol nem lehet kibontakozni. Ráadásul őt zsidósága miatt is támadások érik. Magyarországra a kedélyes antiszemitizmus volt jellemző. Zsidók befogadásának kérdése merül fel. A mű végén Zoltán átlátja a magyar helyzet kilátástalanságát, öngyilkos lesz és felgyújtja a tanyát. Tulajdonképpeni tisztítótűz ez, ahol minden rossz elég, ez a katarzis. Rozika nyelvén a tűz a szenvedély, ez előreutalás, ezáltal végzetessé teszi. Szimbolikusan Zoltán terveit a szerelmi tűz emésztette fel. Az író Zoltán gondolatait átképzeléses előadásban mutatja be. Így az olvasó jobban együtt érez vele. Móricz a paraszti témát szimbolikusan mutatja be, a társadalom problémáival lélektani úton foglalkozik.