22/ a A reneszánsz irodalmából "...S már azt hiszem, csak a hegyek s a völgyek, folyók és erdők érthetik meg életem," Az itáliai reneszánsz és humanizmus kialakulása és jellemző vonásai néhány szabadon választott mű alapján Giovanni Boccaccio (1313-1375) Élete: - Firenzében született - Apja az egyik firenzei bankház igazgatója - Nápolyban tanult, itt kezdte meg írói munkásságát - Apja halála után visszatért Firenzébe - 1348-1353 > Dekameron - Szegényen, anyagi gondok között élt Dekameron: - Boccaccio fő műve, a Dekameron, 100 novellát tartalmazó gyűjtemény - Az olasz "novella" szó "újdonságot" jelent. Érdekes hírt, különös történetet - Az elbeszélések sorozatát külön novella vezeti be és zárja le, s ez keretbe foglalja az egész művet - Az egyes novellák között rövidebb-hosszabb összekötő szövegek találhatók - Kerete: - Az 1348-as pestisjárvány idején két ifjú hölgy és három fiatalember találkozott a firenzei Santa Maria Novella-templomban, s úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a városból a járványhalál elől - Tíz nap alatt a tíz résztvevő mindegyike naponta 1-1 történetet mesél el az arra a napra megválasztott "királynak" vagy "királynőnek" a vezetése alatt és utasítása szerint - A naponta elmondott 10-10 novella 1-1 meghatározó, előre megadott téma köré csoportosul - A Dekameronban a szerelmi-erotikus és az ironikus-szatirikus novellák uralkodnak - Boccaccio jókedvű humorral mutatja be kora világát és a középkort már a múltnak tekinti - A szerelem a novellákban őszinte, szabad, a korábbi kötöttségeket nem tűrő és nem ismerő érzelemmé, a boldogság forrásává válik - A házasfelek hűtlensége, a házasságtörés nem háborítja fel. - Nem tiszteli a cellák, kolostorok lakóit sem: az emberi természet bennük is diadalmaskodik - Több mulatságos, ízes történetének főhőse az együgyű, városi figura, akivel kavicsot szedetnek láthatatlanná tévő varázskő gyanánt; akivel elhitetik, hogy állapotos és gyereket fog szülni, s akivel mindenféle bitangságot művel a két tréfacsináló festő. - A legtöbb novella városi-polgári környezetben játszódik - Boccaccio elítéli a fösvénységet, a kapzsiságot, az öncélú gazdagságot; szerinte a vagyonnak az életet kell szolgálnia. Sokra becsüli a friss észjárást,, a furfangos okosságot, a természetes ügyességet - Szereplők: csalafinta, agyafúrt kereskedő; pórul járt jogászok; orvosok; szegény parasztok, akik babonások és egy együgyű fickó Francesko Petrarca (1304-1374) Élete: - Firenzei családból származott, de már bujdosásban Arezzoban született - 1326-ban, apja halála után Avignonba meg és a papi pályát választotta - 1327-ben pillantotta meg azt az asszonyt, akihez élete végéig eszményi szerelem fűzte, s akit verseiben Laurának nevezett - 1353-ban végleg visszatért Itáliába - Hetvenedik születésnapja előtti napon holtan találták az íróasztalánál, fejét egy Vergilius kötetre hajtva Daloskönyv: - Ihletője Laura, a költő szerelme - Petrarca életművének legélőbb, halhatatlan része - 366 költeményből áll - A versek többsége szonett (szonett: 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első 2 versszak 4-4, a 3. és a 4. 3-3 soros. Az elő két versszak egy rímrendszert alkot, a másik két strófa egy másik rímrendszert. Eredeti rímképlete: ABBA-ABBA-CDC-DCD) - A Laura-szerelemből született alkotások két részre oszlanak: - A Laura életében keletkezettek - A Laura halála után keletkezettek - A költemény első 3 versszaka megszólítások sorozata: a lírai én sorra veszi a természetnek mindazt a jelenségét, mely valamiféle kapcsolatba kerülhetett a kedves, szeretett nővel - A vers világa Laura elképzelt sétáját követve egyre tágul: a költő számba veszi a virágokat, a fűszálakat, a vízpartot, melyet Laura a lábával érinthetett, a fákat, a friss lombbal díszes ágakat, az ibolyákat, melyekhez hozzányúlhatott, s végül az egész tájat a folyam tiszta ragyogásáig, melyben gyönyörködhetett. - A természet iránti vonzalom és a szerelem, szenvedély elválaszthatatlan összeforrottságban jelenik meg az első három versszakban - A negyedik strófa keserű felkiáltásában - "irigylem tőletek tekintetét is!" - váratlanul, az eddigiekkel ellentétes, negatív érzelem szólal meg: az ellenszenvet is magába foglaló kínzó féltékenység, hiszen a természet és Laura között bizalmas, intim kapcsolat alakult ki, míg ilyenben a költőnek soha nem lehetett része - Az utolsó két sor csattanószerűen fogalmazza meg a fő gondolatot. Ez a két sor erélyes felszólítás, türelmetlen parancs az eddigi megszólítottakhoz - Ember és természet kapcsolata ebben a versben újszerűen többértelmű: a mű nagy részében uralkodó gyöngéd vonzalom és szeretet hirtelen féltékenységgé válik, majd az érző, átlelkesített természetet a költő a vele való teljes azonosulásra szólítja fel.