3/ a Csokonai Vitéz Mihály "A természet majd az értelemmel Bölcsebbé tesz engemet." A felvilágosodás eszméinek művészi megjelenése Csokonai Vitéz Mihály költészetében Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) Élete: - A felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője - Debrecenben született - Apja borbély és seborvos volt, korán meghalt - Anyja diákok étkeztetésével tudta fenntartani a családot - Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, majd jogot tanulni ment Sárospatakra - Tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a héberrel és a perzsával - Megismerkedett Vajda Juliannával (Lilla), akit a szülei máshoz adják feleségül - Bekerült a csurgói gimnáziumba helyettes tanárnak - 1804-ben meghűlt, örökölt tüdőbaja súlyosabbá vált - 1805-ben meghal Az estve: - 1794 - Klasszicista vers: - 2 alapvető rész: - Leírórész - Tanító, elmélkedő rész - Rousseau felfogását követi > mindenki egyenlőnek születik, csak a társadalom határozza meg, hogy milyen lesz. A természeti idillt hirdeti. - Leírórész: - Az est hangjaival kezdődik - A hangulat melankolikus, nyugodt, bágyadt, édesbús - A táj nyugodt, szép, kiegyensúlyozott - Csokonai hangulata párhuzamba vonható a természet hangulatával - Átvezető rész: - A természet és a költő ellentétbe kerül egymással - A költő a társadalommal is ellentétben van - A természet és a társadalom is ellentétben van - Tanító, elmélkedő rész: - Költői kérdéssel indul > A szabad ember miért tette saját magát rabbá? - Leírja a magántulajdon kialakulását - Szembeállítja a múltat a jelennel. A múltat tagadva mutatja be, ezzel fokozva a feszültséget. A jelen igazságtalan, rossz, nincs egyenlőség > kialakultak a szegények és a gazdagok. A múltról egy dolgot állítva mond el: az emberek tudtak mértéket tartani - "Mindenki jónak született, rosszá csak a társadalom teszi." (Rousseau) - Negatív képet fest le a társadalomról > mindössze a levegő, a holdvilág és a madarak éneke maradt meg mindenkinek. - Mindezekkel szembeállítja a gazdagok fárasztó bálozásait - A természeti jogokat szembeállítja a társadalmi változásokkal - A társadalom elkezd a saját törvényszerűsége szerint működni, ez a működés igazságtalan - Megtalálható benne a szentencia (az antiköltők mondásainak, tanításainak részletező kifejezése) és a piktúra (a természet, tájak, évszakok és az emberek leírása) Konstancinápoly: - Voltaire egyházellenességét csipkelődően szellemes gunyorossággal hirdeti - Elképzelt Kelet színpompás leírása - Leírás áthajlik a valláskritikába - A vers végén megjelenik a felvilágosodás általános győzelmének hite - Első harmada tartalmazza a piktúrát: a tenger felől indul, kívülről és úgy közeledik a városhoz, a végén újra kitágítja a teret (a térbeli rendező elvet követi) - A második résznél szentencia (elmélkedő rész), az időbeli szerkesztési elv a fontos: jelen > múlt > jelen > múlt A tihanyi Ekhóhoz: - 1803 - Az eredeti vers már 1796-ban elkészült > A füredi parton > nem Lilláról volt benne szó, hanem Rozáliáról, akit Rózsinak/Rózsának becézett. Rózsi halála után, Lillával való megismerkedése után átdolgozta a művet - Kevert műfajú > elégikus óda + dal - Óda: van megszólítottja - Elégia: hangneme elégikus - Dal: énekelhető, a versszakok végén lévő két soros refrén is ezt erősíti - 1. versszak: - Még reménykedik, hogy megtalálhatja a szerelmet - 2. versszak: - Ellentét: - Szerelmesek ? Csokonai - Vigadozás ? szomorkodás - Megszólítja a Nimfát és kéri, hogy helyette próbálja meg megoldani a problémáját - 3. versszak: - Természet ? társadalom (emberek) - A természet megértő, támogatja Csokonait - A társadalom kirekeszti és kicsúfolja Csokonait - 4. versszak: - Csalódott a legjobb barátaiban is, bár ő hűséges volt - 5. versszak: - Mindenki elhagyta, senki sincs aki foglalkozzon vele - 6. versszak: - Lilla: - Az utolsó remény is elhagyta - Behódolt a szülői akaratnak, a szokásoknak - Csokonai nem haragszik rá - 7. versszak: - Egy remetelakba akar menni, kivonulni a társadalomból, hogy nyugta legyen - 8. versszak: - Rousseau-hoz hasonlítja a saját sorsát - "Ember és polgár leszek" > a saját lelkében és nem a társadalomban - 9. versszak: - Majd a természet fogja megtanítani mindazt, amit kell, tapasztalatok útján - 10. versszak: - Nem pompás temetése lesz majd - A sírja az erdő közepén lesz majd - Az utókor tisztelni fogja őt