5. tétel A görög dráma Történelmi, politikai háttér: A Perzsa Birodalom az ie. VI. században leigázta Elő-Ázsiát és megindult Hellász ellen. Az idegen hódítók megállításának feladatát Athén és Spárta vállalta magára. Ie. 490-ben Miltiádész vezetésével győzelmet arattak Dareiosz perzsa uralkodó seregei felett, de tíz év múlva az új király, Xerxész újabb hadjáratot indított. Thermopülainál Leónidász parancsnoksága mellett a spártai vitézek maroknyi csapata életét áldozta a hazáért. (ie. 480). Athén is elesett. Majd ugyanebben az évben Szalamisz szigeténél szétverték a perzsák hajóhadát. Athén Periklész idején érte el fejlődésének csúcspontját: a Földközi-tenger leghatalmasabb és leggazdagabb államává tette. Kibontakozott a demokrácia, Athén újjáépült és a szellemi élet központja lett. A műfaj kialakulása: Míg az Archaikus-korban a homéroszi eposzok, a klasszikus-korban a líra, addig az ie. V. században a dráma lett a görög irodalom vezető műneme. A dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A szőlőművelés, a bor és a mámor istenének egy évben több ünnepe is volt. A városokban - január végén - ötven ifjúból álló kórus az isten oltára előtt kardalokat, dithüramboszokat adott elő, s ezekben Dionüszosz mitikus sorsát, tetteit, szenvedéseit, halálát és újjászületését énekelték meg. Az első lépés a "dráma" felé valószínűleg az volt, hogy a Dionüszoszt megszemélyesítő karvezető kivált a kórusból, az isten oltárához lépve egy-egy részletet elmondott életéből, s erre a kar hódoló énekkel válaszolt. Később a dráma tárgya is változott: Dionüszosz helyét a trójai, a mükénéi és a Thébai mondakör hősei foglalták el. A 90 esztendőt megélt Szophoklész munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet a tetőpontját. Ő léptetett fel először három színészt, ő vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte. Több mint 120 darabot írt, hét tragédiája közül 3-3 a trójai és a Thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Héraklészról szól. Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz tartozik. A korabeli néző ismerte a mítoszt, a mai olvasónak viszont, hogy megértse a tragédiát, az előzményekre való célzásokat, mindenekelőtt a Labdakidák végzet sújtotta családjának szomorú történetével, kell megismerkednie. A thébai mondakör: Laiosz, Labdakosz fia, Thébai királya feleségével, Iokasztéval hosszú ideig önmegtartóztató módon élt, mert az a borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra, hogy Laiosz születendő fia meg fogja ölni apját, és anyját veszi el feleségül. Egyszer (bormámorban) mégis gyereket nemzett, fia bokáját átszúrta (Oidipusz - dagadt lábú) és kitette a Kithairón hegyére. De a megbízott szolga megsajnálta és elvitte Korinthoszba, Polübosz királyhoz, aki saját fiaként felnevelte. Fiatalkorában egy lakomán valaki "cserélt gyermeknek", fattyúnak nevezte. Elment Delphoiba és ua.-t a jóslatot kapta, mint apja. Ezért nem tért vissza Korinthoszba, mert Polüboszt és feleségét hitte szüleinek. Thébai felé idegenekkel veszekedésbe keveredett és megölte igazi apját. Thébait ekkor a Szphinx tartotta rettegésben - találós kérdés (4, 2, 3 láb) - Oidipusz megoldja - Szphinx öngyilkos lesz - Oidipusz elnyeri az özvegy (anyjának) kezét - teljesül a jóslat. Négy gyereke született (Polüneikész, Eteoklész - fiúk, Antigoné, Iszméné - lányok). Dögvész tör ki, a jóslat szerint addig tart, míg Laiosz gyilkosa nem bűnhődik - nyomozás - Oidipusz rájön mindenre - megvakítja magát, Iokaszté öngyilkos lesz - Oidipusz Kolónoszban éli le maradék életét. Fiúk felváltva uralkodnak - Eteoklész száműzi testvérét - veszekedés - Polüneikész argoszi sereggel tér vissza - a két testvér megöli egymást (thébai győzelem). A trón Iokaszté testvérére Kreónra száll. Az antik dráma jellegzetes vonásai: Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól. Az Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, hanem össze is kapcsolják az egymás után következő párbeszédes jeleneteket (pld. 1. jelenet - ujjongás a győzelem miatt, új király megjelenése). Észrevehető különbség van a dialógusok és a kardalok verselése, nyelve stílusa között. A dialógusok hatos jambikus sorokból állnak, s a harmadik lábban (a görög eredetiben) legtöbbször sormetszet található. Az Antigoné rövid története: A dráma Thébai városában, a királyi palota előtt játszódik. Antigoné elmondja húgának, Iszménének Kreon kegyetlen parancsát: halott testvéreik közül a várost védő Eteoklészt nagy pompával eltemettette, Polüneikésztől azonban megtagadta a végtisztességet, és megtiltotta, hogy bárki megsirassa, mert a Thébait ostromló argosziak oldalán harcolt. Antigoné elszánta magát, hogy eltemeti másik fivérét is, próbálja húgát is meggyőzni. Iszméné azonban fél a következményektől, nem mer szembeszegülni a király parancsával. Antigoné és Iszméné távoztával a kar Thébai ostromáról, a győzelemről énekel. Oidipusz két fiúgyermeke egymás kezétől esett el a harcban. Megjelenik az új király, Kreón, és az aggok tanácsa előtt beszél a terveiről. Ismerteti a karral döntését Polüneikészről. Érvelése során kifejti, hogy a köz érdekét tartja szem előtt. Aki parancsát mégis megszegné, halállal lakol. Egy őr érkezik ekkor futva, és elmondja, hogy valaki homokkal hintette be a holttestet, így adva meg neki a végtisztességet. Kreón először meglepődik, hogy akadt ilyen vakmerő férfi, majd elönti a düh, hogy máris szembeszegültek akaratával. Haragját az őrre zúdítja, őt is halállal fenyegeti, ha a tettest elő nem keríti. Visszatér az őr, Antigonét kíséri. Elmondja Kreónnak, hogy a holttestnél tetten érték. Antigoné büszkén elvállalja tettét. Szerinte Kreón parancsa nem olyan erős, mint az istenek íratlan törvénye, nem gyűlölheti fivérét. Kreón a tekintélyén eset csorbát erővel próbálja kiköszörülni. Nemcsak Antigonéra mond halálos ítéletet, hanem húgára Iszménére is, aki bátran nővére mellé állna, de Antigoné nem engedi, hogy sorsot vállaljon vele. Iszméné szándéka tiszta, de Antigoné elutasítja azt, aki csak szavakban szeret. Iszméné figyelmezteti Kreónt, hogy saját fiának menyasszonyára mond halált, ha Antigonét megbünteti. Kreón mindkettejüket elviteti, és elvonul a királyi palotába. Haimón érkezik most, s Kreón neki fejti ki halálos ítéletének terveit. Fiát engedelmességre szólítja, majd arról beszél, hogy nem ásíthatja meg a nép előtt a szavát. Ha egy rokon megbonthatja a rendet, és tettét nem követi büntetés, akkor mit merhet az, aki nem rokon? Haimón a nép véleményére hivatkozva arra kéri apját, engedjen, ne büntesse meg Antigonét, hiszen édestestvérét temette el. Kreón hajthatatlan, nem hallgat a fiatalabb tanácsára, sőt Haimónt vádolja azzal, hogy pártolja a bűnöst. Haimón öngyilkossági tervére céloz, amikor azt mondja: ,, Mást is megöl halála, hogyha meghal ő!'' Kreón azonban fenyegetésnek érti szavait. Haimón nem várja meg, hogy Antigonét előtte végezzék ki. Kreón úgy dönt, hogy Iszménét elengedi, Antigonét azonban sziklabörtönbe záratja. Antigonét elővezetik a palotából, Násza helyett a halál várja. Gyászdalt énekel, saját sorsáról és szerelméről szól. Treisziász a vak madárjós érkezik. Kreón kérdéseire elmondja, hogy ellenkezik az istenek akaratával, ha nem temeti el Polüneikészt. A király azonban makacsan kitart döntése mellett, a jóst vádolja meg haszonleséssel, mire Teiresziász kimondja a végzetes jóslatot: Kreónnak fiát kell majd elveszítenie, házát pedig nők és férfiak sírása fogja megtölteni. A jós távoztával a király a karvezetőhöz fordul, mert tudja, hogy hiába hadakozna, a jövendőt el nem kerülheti. Félelmében megmásítja döntését, végre enged, parancsot ad Polüneikész eltemetésére, és Antigoné sziklabörtönéhez indul, hogy megbocsásson a lánynak. Hírnök érkezik, és a kar kérdéseire felelve Haimón haláláról szól. Eüridikének elmondja a színpadon kívül történt eseményeket: Polüneikészt eltemették, de Antigoné sziklabörtönéhez érve jajszót hallottak, a leány öngyilkos lett. Haimónt is ott találták, menyasszonyát siratta. A lány saját övével felkötötte magát. Haimón Kreónra támadt, majd mikor az elmenekült, kardját magába döfte, s meghalt. Eüridiké a palotába rohan. Ekkor Kreón érkezik vissza, karjában hozza fia holttestét. Kreón gyászát újabb hírnök szakítja meg, feltárulnak a palota kapui, és láthatóvá válik Eüridiké holtteste, kardot döfött magába. A királyt az újabb haláleset végképp lesújtja, összeomlik, s már csak a halála óráját várja. Az Antigoné szerkezete: 1.Expozíció: (Prologosz, Parodosz) Megtudjuk, hogy két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye: a király, Kreon parancsa, törvénye: minden halotthoz egyformán joguk van Polüneikészt nem szabad eltemetni, az isteneknek, a lelkiismeret parancsa mert a közösséget megsértette, mert ezért azt diktálja, hogy mindenkinek meg idegen sereggel támadt a városra. kell adni a végtisztességet. Ezt képviseli: Antigoné - a fivérét el kell temetni. Kreon: tiltja a temetést. A konfliktus ebből bontakozik ki: Antigoné dacol a királlyal, elhatározza, hogy akár az élete árán is eltemeti testvérét. Tervében ekkor még nem áll mellé nővére, Iszméné. 2. Bonyodalom (4 epeiszodion, 4 sztaszimon 1 kommosz alkotja): A drámai harc kiéleződik - két törekvés küzd egymás ellen - Kreón elmondja királyi programját: kifejti uralkodási elveit, és kiadja első parancsát: Tilos temetni. - Az őr közli , hogy valaki szembeszállt parancsával - jelképesen bár, de eltemették a holttestet. - Ekkor hangzik fel a kar leghíresebb dala: a Himnusz az emberről - "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb..." - Hamarosan tetten érik Antigonét. Első összecsapásukban Antigoné - büszke, bátor; Kreón - sértett gőgös (fériúi, királyi sértettség). Tekintélyét bizonyítván halálra ítéli Antigonét, és a vétlen Iszménét is, aki szeretné a királyt jobb belátásra bírni. - Ez az első késleltető jelenet. - Most már Iszméné is vállalná Antigoné tettét, de ekkor már nővére utasítja őt vissza. - Majd Antigoné jegyese, a király fia Haimón is megkísérli apját jobb belátásra téríteni. ® Második késleltető jelenet. De Kreónban egyre erősödnek a zsarnok vonásai. Hibát hibára halmoz. - A kar ekkor már az ártatlanul meghaltakról énekel. 3. Tetőpont - Válság ( az 5. epeiszodion): - Teiresziász, a vak jós lép színre. - Ez a 3. késleltető jelenet. Előbb burkoltan, majd nyíltan fogalmazva kéri a királyt, tegye jóvá a tévedését, végül feltárja előtte a rá váró vészterhes jövőt. - Az elvakult király előbb a jóst is meggyanúsítja, hogy részese az ellene való összeesküvésnek, majd meginog, kétségbeesik. 4. Sorsfordulat: - Hamarosan visszavonja korábban kiadott parancsát, Antigoné halálos ítéletét, és megpróbálja megállítani a végzetet. 5. Kifejlet - Katasztrófa (kommosz, exodosz): - Kreón későn bánta meg tettét: a hírnök meghozza Antigoné, Haimón, majd Eurüdiké, a királyné halálának hírét. - A király összeroppan a fájdalom súlya alatt. Antigoné jelleme - Alakját a szerző háromszoros jellemkontraszttal emelte ki: - Iszméné gyávasága, kisszerűsége; - az őr közömbössége; - a kar túl sokáig tartó lojalitása. - Rendkívül erős jellem, rendíthetetlen. - Az ősi törvényesség, a testvéri szeretet jegyében cselekszik, s ezzel tudatosan vállalja a királyi törvény megszegéséért járó büntetést. - Tetteivel (Haimón és a kar is céloz rá) a nép egyetért, szimpatizál vele. - Mégis egyedül van, mert a testvéri szeretet parancsát egyedül ő tartja olyan értéknek, mely az életénél is drágább. - Iszméné végül kész volna ugyan áldozatot vállalni, de döntésének fő oka a félelem, hogy Antigoné tette által ő magára marad. - Haimón is eldobja az életét, de nem az isteni törvények betartásáért, hanem szerelmeséért. Ezek alapján Antigoné tragikus hős, átlagon felül emelkedő rendkívüli jellem. Bukása ellentmondásos érzelmeket kelt bennünk (ez az érzés a katarzis): - halála megrendítő, erkölcsi nagysága felemelő, a féltés, az együttérzés, a szánalom összekapcsolódik; - úgy érezzük, helyesen döntött, hiszen az emberiség, erkölcs, lelkiismeret ősi parancsának engedelmeskedett. Kreón jelleme: - A város érdekeire hivatkozik, de csak saját tekintélyének megőrzését tartja fontosnak, zsarnoki hatalomvágy mozgatja. - Törvénye szemben áll az isteni törvényekkel - úgy véli, magát ezek fölé emelheti. - Érzéketlen a testvéri szeretet, a szerelem, a rokoni kapcsolatok iránt. - Rögeszméje, hogy a hatalma ellen tör mindenki. - Bukása nem a tragikus hősé, hanem jogos büntetés (hibái következményeinek tudatával kell élnie). Szophoklész nagy művésze a tragédia szerkezeti felépítésének: már az elején érezteti az összeütközés bekövetkeztét. Művészi tudatossága főleg a jellemek megalkotásában tűnik ki. A drámai harc és a jellemek: Szophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja. A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri. Drámai szituáció, drámai harc. A főszereplő, sorsától függetlenül, általában eléri, amit akar: az ellenfél által létrehozott szituáció megszűnik, s ezután helyreáll az erkölcsi világrend. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézőt, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásformák közül. Az író szinte sugalmazza a helyes döntést a jellemek milyensége által, de állásfoglalása nem mindig egyértelmű és nem menti fel a nézőt a döntés felelőssége alól. Antigoné és Iszméné: a prologoszban találkozunk velük. Drámai szituáció megjelenése. Isteni (halottat el kell temetni) és emberi törvény (Polüneikész hazaáruló, nem szabad eltemetni) szembenállása. Antigoné és Iszméné döntésének különbözősége. A mű során feltűnő őr is elismeri az isteni törvényt, de még Iszménénél is jobban félti az életét. Antigoné habozás nélkül dönt, s öntudatosan megy "szép halála" felé. De van benne valami emberen túli erő, emberfeletti szenvedély is, mely megborzongatja a nézőt. Kreón jellemzése, szembeállítása Antigonéval, "Sok van mi csodálatos", Haimón jellemzése (párhuzam Antigonéval, Kreónnal), Teiresziász és Kreón, Végkifejlet (már késő), Antigoné tragikuma, Kreón bukása.