berzsenyi dániel (1776-1836) - ÉLETRAJZ: Született: 1776. május 7-én, Kemenesalja - Hetyén Családi háttere: régi középbirtokos nemesi család egyetlen gyermeke. A Apja: ügyvéd, de inkább gazdálkodott Tanulmányai: 13 évesen - soproni evangélikus líceum - 7 évig, sokat olvasott, latint és németet tanult, megismerte az antik görög-római mitológiát, csodálta Horatiust Életútja: 1793- katona, 96-tól titokban verseket ír, 98-ban elveszi Dukai Takács Zsuzsát és letelepednek Sömjén, 1803-ban Kis János rajtakapja íráson, 1804-ben Niklára költőznek, 1808-ban 77 költeményét átadták Kazinczynak - 1813-ban megjelent. 1817. megjelent a Tudományos Gyűjtemény című újságban Kölcsey recenziója. 25-ben megjelentette az Észrevételek Kölcsey recensiójára című iratát. 1836- MTA tag Halála: 1836. február 24-én, Niklán - "Kettős élete": Napközben: szürke, hétköznapi, tisztes földbirtokos Éjszaka: sötétben, a gyertyafénynél írt - magára talált - - "Magyar Horatius": Horatiusi nézeteket vallott - "arany középszer" - Ne törekedjünk a szélsőségekre, elégedjünk meg azzal ami van, nyugodjunk bele a sorsunkba. - versformákban, motívumokban is követte - DE!!! Berzsenyi műveiben nem ezt hirdette, a sorok mögött ennek a hiányát írja le, ezutáni sóvárgás figyelhető meg. - A költő Berzsenyi: 2 csoportba lehet sorolni: Magyaros verselésű szerelmi témájú dalok Klasszikus mértékű hazafias témájú ódák Motívumok az ódákban: 8. aggódás a nemzet sorsán, az erkölcs romlásán 9. dicső múlt - sivár jelen 10. nemzet halálvíziója 11. Ő próféta szerepet vállal, figyelmezteti a nemzetet - mozgósító szerep 12. PL.: Magyarokhoz I-II Elégiák: 8 - 10 mű 13. Témák: 14. múlandóság, idő, elkerülendő végzet 15. magányosság, nagy érzelmek eltűnése 16. Háttere: 17. Niklára való költőzés - idegen 18. Kazinczyval a levelezések 19. betegeskedés - magány 20. valóság - álom különbsége 21. az ifjúból felnőtt 22. átalakultak az elégiák, leszűkültek témában 23. PL.: Osztályrészem, Búcsúzás Kemenes-Aljától, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz Episztolák: 24. 1805- Kazinczy révén bekapcsolódik a szellemi életbe, egyre többet foglalkozik életkérdésekkel - episztolákat és epigrammákat is ír. 25. PL.: Dukai Takács Judithoz, Vitkovics Mihályhoz Az elégikus Berzsenyi Berzsenyi életművét többféleképpen is csoportosíthatjuk: pl. -tematikusan, - időbeliség alapján, - stílushatások szerint, - műfajilag: ódák, elégiák, episztolák. Elégiáit 1804 után írhatta. Kb. 8-10 verset sorolhatunk ide. Alaptémájuk ugyanaz: a múlandóság, az idő elkerülhetetlen végzete, az elmagányosodás, a nagy érzelmek eltűnése. Keletkezésük hátterében életrajzi okok állnak: - 1805-ben Niklára költözik, elszakad szülőföldjétől (Kemenes alja), Somogyban idegen, a gazdálkodó életet egyhangúnak érzi; - Nyomasztólag hatott rá elszigeteltsége (Kazinczytól nem jön válasz); feloldhatatlannak érzi a poétikai álomvilág és a falusi életforma közti ellentmondásokat; - Betegeskedik - egyik nyavalyából a másikba esik- valójában inkább kedélybetegség gyötri; - Közben életében is lezárul egy szakasz: az ifjú felnőtté érett, élettapasztalatai átalakítják hangulatát, úgy érzi, az élet rövid, múlása visszafordíthatatlan, csupán egy pillanat. A nagy elégiák közé tartozik: A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz, Búcsú Kemenesaljától A közelítő tél Eredeti címe: Az ősz Kazinczy javaslatára változtatta meg - mert Az ősz cím statikus állóképet ígér, helyére a lopva közeledő fenyegetés mozgalmassága került, az új cím maga is riadalmat sugall. Felépítése: logikus gondolatmenetet mutat. Szerkezete klasszicizáló: pictura-absztrakció-szentencia. Strófaszerkezete (aszklepiádészi)és szókincse szintén klasszikus. I. 1-3.vsz. Az ősz képe tagadásra fordított idillben (a tavasz képeinek tagadásaként) jelenik meg. A most és nemrég / a jelen és a múlt / a tavasz és az ősz szembesül egymással. A természet festésével érzékelteti az idő megállíthatatlan múlását. A megváltoztathatatlanra a tagadó képekben (6 tagadó alak) megjelenő tavasz döbbent rá: a kibontakozó ősz képe szürke, lehangoló. Ezzel kettős hatást ér el: - rámutat a jelen sivárságára - minden hervad, hull, sárgáll, borong, homályos; - és megmutatja a múlt értékeit is antikizáló képek sorát látjuk: liget, balzsamos illatok, zephyr, symphonia, gerle, csermely violás völgye, thyrsus (szőlővessző). Túlárad a visszaálmodott tavasz. Az I. szerkezeti rész tehát idő - és értékszembesítésre épül. Ez a világ egyszerre: két évszak, a niklai táj, és egy belső, lelki táj ábrázolása. Zeneisége elementáris: ezt hangut., hanfestő szavak (zörög, búg) és az l,r,g hangok adják. II. 4. vsz. A látványból filozófiai általánosítást és következtetést von le: "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül." Az "idő elrepül" hétköznapi szófordulatot sajátos képpé teszi. Az idő múlása minden pusztulását hozza az ég alatt: nagy és kis dolgokét egyaránt (kis nefelejcs). III. 5-6.vsz. Magára, a saját életére vonatkoztatja az elmúlást. A vers ezáltal létösszegző verssé válik. Szomorú lemondással veszi tudomásul, hogy ifjúsága észrevétlenül, de örökre elmúlt. És nemcsak az ifúság édessége, színei, örömei tűnnek el, de a szerelem is. Az évszakok körforgása örök, de az emberi életre ez nem érvényes - ami elmúlt, az visszahozhatatlan (nem hozhatja fel azt több kikelet soha). A behunyt szem utal a halálra, ill. az örömtelen életre, a szerelem, örömök észrevenni nem tudására. Levéltöredék barátnémhoz A cím és a tartalom között ellentét feszül: - a cím töredéket ígér, valójában tökéletesen megszerkesztett, zárt kompozíciójú mű; - a barátnéhoz szól, de figyelme csak önmagára irányul. Létösszegző vers: egy életérzést fogalmaz meg; téma: a falusi elvonultság, lelki társtalanság, életének szomorúsága. I. 1.vsz. Episztolaként indul - megszólítja a távolban élő barátnét, kérdését fáradt mélabúval utasítja el. Majd hamarosan ejti a címzettet, s csak önmagával foglalkozik. Témája: magánya, kedvetlenségének panasza. A további versszakok a látszólag megtagadott választ fejtik ki. II. 2.vsz. Reális helyzetkép a költőről. Egy őszi képet látunk: szüret utáni est, a körülötte élők már aludni térnek, vidámságuk neszei hallatszanak, a költő magányosan hallgatja az est hangjait. /Agg diófám - önmaga metaforája - lélekben ő is agg; tüzemet gerjesztem - vonatkozik konkrétan a pipázásra, de ihletére, életkedvére is./ III. 3-4.sz. Ezek a pillanatok indítják az álmodozást. Elszakad a sivár jelentől, s visszaemlékezik: - fiatalságára, boldogságára, - a hajdani örömökre, melyek még szomorúbbá teszik a ma sivárságát. IV. 5. vsz. Az előbbi reális képek a saját sorsa motívumaivá válnak (Életem képe ez): párhuzamot von a 2-4.vsz képeivel.. - az ősz est - saját "ősze"; - a parázs, kanóc elhamvadása - a szerelem, szenvedélyek tüzének kihúnyása; - az őszbogár zúgása - melankolikus lírájának hangjai. Így lesz az őszi est saját elmúlásának képe - a magányos szüreti est az öregedés jelképe. Miben rejlik esztétikai hatása? - a hangulat, bánat páratlan érzékeltetése, - megkapó képek, metaforikusság, - verzene - egyszerű magyaros verselés (felező 12-es, keresztrímekkel.) Berzsenyi a klasszicista ódaköltő Berzsenyi pályájának korai szakaszában művei 2 nagy csoportra oszlanak: - szerelmes versekre (melyek formája rímes - hangsúlyos, műfajuk dal); - és klasszikus verselésű, főként hazafias ódákra. Ódáinak legfőbb motívumai a következők: - hazafiság, a nemzet fennmaradásán érzett aggodalom; - a nemzeti lét és nemlét dilemmája; - a régi dicsőség és az elkorcsosult jelen szembeállítása; - a nemzethalál víziója. Berzsenyi felvállalja a küldetést: a nemzet megmentése mellett emel szót, figyelmeztet és felhív. A korszak két kiemelkedő darabja: A magyarokhoz (I.) és A magyarokhoz (II.) c. ódák. A magyarokhoz I. A mű első változata 1796-ban keletkezett, végső formáját 1810-ben nyerte el. A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte a strófaszerkezetet is (alkaioszi). A vers szervezőelve: két idősíkot szembesít egymással - - múlt és jelen képei sorjáznak. Kulcsszava: az erkölcs - a régi (tiszta) és a mostani (megromlott). Ez az oka a nemzet hanytlásának. I. 1.vsz. Már az első sor megszólítása ("Romlásnak indult hajdan erős magyar") kijelöli a témát: most és jelen szembeállítását. A szemrehányó két kérdés figyelmeztet a jelen magyarjainak felelősségére. (Nem látod... Nem látod...?) II. 2-6.vsz. Majd a múlt képei következnek 5 versszakon keresztül: A múltból dicső, értékes példákat sorol fel - kp.i motívuma Buda várának helytállása-- A múlt vérzivataros volt, külső és belső harcoktól terhes, Budáért sok vér hullt, nem volt könnyű, de a vár ellenállt az ostromoknak, tatárnak, töröknek, belső pártviszályoknak, testvérharcoknak (ezerszer véreidet magad tiportad, sok ádáz osrtom, vad tatár, ostromló török, Zápolya öldöklő százada, szent rokonvérbe feresztő...) - mert az erkölcs még a régi volt. A témát a 11-13.vsz-ban folytatja. Büszke öntudattal - patetikusan - sorolja a múlt dicső nagyjainak nevét: Attila, Árpád, a Hunyadiak sikeres harcait. A múlt a kemény helytállás, a tiszta, nemes erkölcs, a harcra és tettre kész, serény magyarság szimbólumává válik. III. 7-10. vsz Mindezek ellenpólusaként hangzik fel a komor tölgy-hasonlat: a jelen a lassú halál, a pusztulás kora. Mindennek okaiként a következőket hozza fel: - belső gyengeség - a jelen elpuhult nemzedéke - a tiszta erkölcs hiánya - a henyeség - a nyelv feledése, idegenek majmolása IV. 13-14.vsz. A szerehányó hang elégikusra vált: fájdalmasan kiált fel, amikor a történelem, a sors kiszámíthatatlan körforgásáról ír. Ez teszi a hajdani nagyot (Ilion, Karthago, Babylon) semmivé - s ezzel a nemzethalál vízióját vetíti előre. Befejezése pesszimista. Hangnem: A versben mindvégig megtartja a prófétai szerepet, hangnemet. E/2. személyben int, figyelmeztet, kárhoztat. Klasszicista és romantika felé mutató vonásai: - A műben nagy számban fordulnak elő a klasszicizáló, antik műveltségre utaló kifejezések (sybarita, Herkules, Ilion stb.) Erre utal a versforma is (alkaioszi stófák). - Ám a romantika felé mutat az erőteljes nyelv ("energiás szavak"), a romantikus túlzások, a meghökkentő metaforák. A magyarokhoz (II.) Optimistább hitet tükröz az 1807-ben írt A magyarokhoz II. c. ódája. Hátterében: a napóleoni háborúk Európát felzaklató hatása áll. a súlyos osztrák vereség, I. Ferenc császár népeihez intézett kiáltványa. Ám: a mű minden korra érvényes mondanivalót hordoz. Berzsenyi ismét vállalja a nemzet élesztőjének, a prófétának feladatát. Szerkezete: klasszicistább az előzőnél (2x3 vsz.-ra oszlik). I. 1-3.vsz. A téma: a háborúk által mozgásba hozott történelem viharát bontja ki egy félelmetes tengeri vihar képével. - az 1.vsz metaforái után (forr a világ bús tengere, ádár Erynnis lelke, vérbe mártott tőr, dühös viadal) a kép látomásba csap át ( - a 2-3. vsz. - az egész világot feldúló véres zűrzavar látomása. - Romantikus túlzással és egymásra halmozódó képek sorával érzékelteti a vész monumentalitását: a vihar északtól délig, kelettől nyugatig dúl - a frajzi nevek az egész földkerekséget szimbolizálják. - Az örökkévalónak hitt világ rendje pedig itt és most összeomlik (népek érckorláti dőlnek) II. 4-6. vsz. Ebből a megrendült élményből mégsem a reményvesztettség pesszimizmusa fakad ( ellenkezőleg: hisz abban, hogy a bölcsen kormányzott állam hajója (alkaioszi kép) megáll a habok (vész) között. E hit biztosítéka egyfelől: - a Títusak nevezett császár, I. Ferenc (Títus a jó császár szimbóluma), - ki a népéhez megtalálta az utat, s összekovácsolódott vele; Másfelől: - a nép tiszta erkölcse, szabadsága, melyekkel felvértezve állja a viharokat, a förgeteg haragját. (ébreszd fel alvó nemzeti lelked; nem sokaság, henem szabad nép..., ) A mű (akárcsak az előző) történelmi példákkal zárul. Ám itt nem a pusztulásukat, hanem nagyságukat említi ( az ősi, tiszta erkölcs tette naggyá a régi nemzeteket is (Róma, Marathon, Budavár). Beszédhelyzet: másként alakul, mint az előző versben ( az 1-5.vsz.-ra az E/2. személyű prófétai hang jellemző, a 6. vsz-ban ezt felváltja a teljes azonosulás E/1. személye. A költő mintegy magát nyugtatva, bizakodva összegzi erkölcsi ítéletét és feladatait. A forma: klasszicista ugyan (strófaszerkezet is); ám a képanyaga a romantika felé mutat: - expresszivitás, metaforáinak sora, lendülete. Hasonlításuk: Szemlélet: Mindkettő a korabeli valóság élményeiből fakad: I. II. csüggedt kiábrándulás, a hit, a bizakodás, a nemzet pustulása a bölcsen kormányzott virágzó állam Felépítés: Mindkettő tanító óda: I. II. az idősíkok mentén tagolható az általános kijelentéseket konkrét példákkal múlt/jelen szemlélteti ( (Forr a világ(felsorolja frajzilag a területeket) konkrét példákból elvonatkoztat ( ... ez tette naggyá...) A kulcsfogalom mindkettőben: a tiszta erkölcs, a helytállás. Az I.-ben nem lát lehetőséget megjavulására ( nemzethalál; A II.-ben bizakodó - látja a fennmaradás lehetőségét. Nyelvi megformálás: fennkölt pátosz, erőteljes kifejezések, költői képgazdagság Versforma: alkaioszi strófaszerkezet.