2. tétel A Biblia A Biblia jelentősége: Az európai kultúrát, gondolkodást, vallást meghatározó hatása miatt kiemelkedő szerepe lett a Bibliának. Az elnevezés görög eredetű, jelentése: iratok, könyvek. Szokták még Írásnak, Szentírásnak is hívni. A Biblia mindenféle irodalmi műfaj kezdeti formáira mintát nyújt (elbeszélés, példázat, párbeszédes jelenet, lírai műfaj: himnusz, jeremiád - siralom, jövendölés, szerelmi dal stb.). Jelképes nyelve a költői kifejezés nyelvével rokon, témáiban pedig emberi alaphelyzetek, élmények fejeződnek ki. A Biblia a keresztény, illetve a zsidó vallás szent könyve. Két nagy csoportja: Ószövetség és Újszövetség. Ennek a megnevezésnek az az alapja, hogy Isten a 'kiválasztott nép' őseivel, Ábrahámmal szövetséget kötött, amit Mózessel újfent megerősített: nekik ígérte örök hazául az 'Ígéret földjét', Kánaánt. A zsidóság megszegte a régi szövetséget, vétett a törvények ellen, s ezért a próféták közül Jeremiás már egy 'új szövetségről' adott hírt. Isten ezt az új szövetséget Jézus Krisztus által kötötte, aki kínhalálával eltörölte az 'eredeti bűnt'. A Biblia könyvecskéket jelent. Kultúrtörténeti kincs, az egyetemes kultúra alapköve. A keresztény és zsidó vallás (+ muszlin) szent könyve. Két nagy részre osztható, az Ószövetségre (Isten szövetsége a zsidó néppel) és az Újszövetségre (Isten szövetsége az emberiséggel) Nyelve klasszikus héber, de néhány mű arámi nyelven íródott. Az i.e. 12-i. e. 2. század történetét foglalja magába. Kanonizáció :II.sz-I. sz. Sephagiuta - 7o görög fordítás (hetven zsidó bölcs fordította le) - Ószövetség Vulgata - latin fordítás, már az Újszövetséget is tartalmazza (Szent Jeromos i.e. IV. sz) Apokrif - ami kimaradt (Pilinszky) 1545-63 dentero Kanonizáció Az Ószövetség: - törvények /tóra/ - tanítások /kerubin/ - próféciák /nebum/ Mózes öt könyve - öt részből áll, de nem ő írta mindegyiket - Genezis - teremtés - Exodus - kivonulás - Numeri - számok - Deuteronaunium - második törvénykönyv - Levicius - leviták könyve Történelmi könyvek, zsoltárok könyve - több mint 15o prófécia (istenhez vezető út) Az Újszövetség: Ókeresztény görög nyelvű irodalom. Négy evangélium: Máté, Márk, Lukács, János. Szinoptikusok: Jézust prófétai küldetéssel ruházták föl - Jézus, mint isten. Az apostolok cselekedetei. Péter, András, Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Tádé, Simon, Júdás, Pál. Pál apostol 14 levele. János: jelenések könyve - látomásos műfaj Ószövetség (Mózes könyvei, Próféták könyvei) Az Ószövetség az óhéber irodalom foglalata: műfajuk, keletkezési koruk és eredeti nyelvük tekintetében egymástól eltérő irodalmi művek gyűjteménye. Körülbelül ezer év irodalmát tartalmazza az ie. XII. századtól az ie. II. századig. Nagy részének a nyelve a klasszikus héber, de néhány mű arámi nyelven íródott. Az ókori keleti irodalmak fejlődésének egy pontján megindult a múlt irodalmi emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szövegek kialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak. (A görög kanon szó jelentése: mérték, zsinórmérték, erkölcsi norma.) A vallás felfogása szerint Isten a maga akaratát a kinyilatkoztatás által közli azokkal az emberekkel, akikre rábízza üzenetének elterjesztését. Ilyennek tekintették a Biblia szent íróit. A Biblia összeállításának szempontja szigorúan vallási volt, de kerülhettek a kánonba világi tartalmú könyvek (Eszter könyve, Prédikátorok könyve), közmondásokat, erkölcsi és filozófiai költeményeket tartalmazó gyűjtemények (Jób könyve, Példabeszédek könyve), és a szerelmi költészet gazdag antológiája (Énekek éneke) is. Az iratokat válogató zsidó hittudósok kb. az ie. első században zárták le végleges formában az Ószövetség könyveit. A hellenizmus korában görögre fordították le, ezt nevezzük Septuagintának (jelentése hetven). A legenda szerint hetven zsidó bölcs külön cellákba zárva - Isteni sugallatra - egymástól függetlenül szó szerint megegyező fordítást készített a héber eredetiből. Teremtés könyve Az ószövetségi Biblia a zsidóság őstörténetét dolgozza fel. A Biblia első öt könyvét a hagyomány Mózesnek tulajdonítja, zsidó elnevezése: Tóra (törvény, tan). Az ún. mózesi könyvek közül az első a Teremtés könyve, latinosított nevén: Genesis (keletkezés). A Genesis első tizenegy fejezete a világ teremtését és az emberiség őstörténetét mondja el népies elképzelésben. Ez erőteljesen monoteista jellegű (monoteizmus: egy istenben való hit). Isten neve Elóhim, a magyar fordításban: Isten. Az egyetlen Isten, aki puszta szavával teremtette meg ' hat nap' alatt a mindenséget. A bibliai elbeszélést az különbözteti meg más kozmogóniáktól, hogy Isten a semmiből hozta létre a világot, s nem valamilyen meglévő anyagból. Az Univerzum egyre tökéletesedett, a teremtés csúcspontja az ember. Az ún. második teremtéstörténet éppen csak megemlíti a föld és az megalkotását. Isten neve ebben a szövegben: Jahve Elóhim, magyar fordításban: Úristen. Az Úristen a föld porából formálta meg az embert és orrába lehelte az életet. Az ember tehát összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll. Édenkertjét az Úristen megteremtette az ember számára, s Ádám oldalcsontjából alkotta meg Évát. A bibliai történetben megtalálható e bűnbeesés ősi motívuma, a lázadás Isten parancsa ellen: az első emberpár a tilalom ellenére evett ' a jó és a rossz tudásának fájáról'. Ezzel elkövették az 'eredeti bűnt'. Felnyílt a szemük, öntudatra ébredtek és elveszítették a boldogság színterét. Ezzel szakadt rá az emberiségre az élet minden nyomorúsága, szenvedése s végül a halál borzalma. Az Isten elleni lázadás további bűnök forrása lett. Ezt jelzi Kain és Ábel története is: Kain féltékenységből agyonütötte öccsét, Ábelt, mert az ő áldozatát az Úr kegyesen elfogadta. Minden az ember erkölcsi bukását, eltévelyedését igazolja. A Vízözön elbeszélést is a Genesis tartalmazza: két, egymásnak több tekintetben ellentmondó forrásanyagot foglal magába. A jahvista forrás kerek, fordulatos történetet őrzött meg. Szereplője: Jahve (Úr), aki a gonoszság elhatalmasodása miatt pusztítja el a Földet. Időtartama: két hónap. Noé, miután kijutott a bárkából, áldozatot mutatott be, az állatokból ugyanis hetet-hetet vitt magával. A másik forrás, amely az Elóhim (Isten) nevet használja, tudálékos. Mellőzi a fordulatos epizódokat. Időtartama: egy napév. Az állatok számát egységesen kettő-kettőben állapítja meg. A vízözön utáni áldozatról nem ír. Pusztulás-mítosz a Bibliában a Bábel tornya is vagy Sodoma és Gomora megsemmisítése. A történetek lényege a pusztulás, Isten haragja, amely a bűnös emberiséget elveszejti. Genesis az első fejezet után rátér egy család történetének elbeszélésére. Itt helyet kapnak a kisebb események, epizódok is. József története azt igazolja, hogy Isten álmokban és jelképekben szól bele az emberek életébe: József azért lehetett szerencsés, mert nem volt hajlandó vétkezni Isten parancsai ellen. Az eseményekből erkölcsi tanulság is kiolvasható: csak az képes nagy tettekre, aki megjárta a szenvedések mélységeit. József alakja emberileg - erkölcsileg tisztul, a dicsekvő fiúból olyan ember lesz, aki le tudja győzni jogos bosszúvágyát, meg tud bocsátani ellenségeinek, szeretni képes azokat, akik egykor életére törtek. Így válik a bibliai Megváltó előképévé. Szintén az Ószövetség könyveibe, a próféták gyűjteményébe tartozik a Jónás könyve. Novellisztikus jellegű elbeszélés, Jónás életének egy kalandját meséli el. Jónás imája a zsoltárokhoz hasonló verses szöveg. A történet azt bizonyítja, hogy az isteni küldetéstől nem lehet megszabadulni, s a türelmet, a megbocsátást hirdeti. E bibliai elbeszélés legnevezetesebb magyar feldolgozása Babits Mihály Jónás könyve című elbeszélő költeménye. József története A teremtés könyve (Genesis) az első 11 fejezet után rátér egy család történetének elbeszélésére. A családtörténetben helyet kapnak kisebb események, jellegzetes epizódok is. A Genesis legszebb, legművészibb, szinte már önálló,,kisregénnyé" kikerekedő részlete: József története. Ez is azt igazolja, hogy Isten akarata érvényesül a történelemben, jóllehet itt inkább álmokban és jelképekben szól bele az emberek életébe: József azért lehetett szerencsés, sikeres, a szenvedés mélységeiből is magasra emelkedő ember, mert nem volt hajlandó vétkezni Isten parancsai ellen, s ezért,,az Úr Józseffel volt". A történetben is találhatók különböző,,ellentmondások", következetlenségek, s ezek itt is arról vallanak, hogy különféle forrásanyagokat dolgoztak egybe a szöveg véglegesítői. Pl. hogy József atyja hol Jákobként, hol Izraelként szerepel; egyszer Ruben, másszor Juda a jó testvér, aki meg akarja menteni Józsefet; a szöveg egyik részében midiánita, más részben izraelita kereskedőkről van szó; Józsefnek a kereskedők kezére jutása is homályos: nem lehet pontosan tudni, hogy ez miképpen történt. Utólagos betoldásként értékelik azt a megállapítást, hogy József árulkodni szokott testvéreire, így gyűlölködésük oka nem csupán a kivételezett helyzet és az ellenszenves álomlátások, hanem József saját hibája is. Jákob legkedvesebb feleségétől, Rácheltől született József és a legfiatalabb fiú, Benjamin. Ezért apjuk a két legkisebb gyermeket szerette a legjobban. József sorsát álomlátásai illetve álomfejtései alakítják. Ezek juttatják a ciszterna mélyére, s ezek emelik Egyiptomban a legmagasabb rangra. A gyűlölködő és irigykedő testvérek el akarják pusztítani őt, s Jákob előtt azt a látszatot keltik, mintha vadállat tépte volna szét. Isten megmenti Józsefet, éppen testvéreinek bűnét használja fel arra, hogy Izrael családja megmeneküljön az éhínség idején, s ezáltal teljesülhessen az Ábrahámnak tett ígéret. Az elbeszélt eseményekből az az erkölcsi tanulság is kiolvasható, hogy csak az képes nagy tettekre, mások irányítására, aki maga is megjárta a szenvedések mélységeit. József alakja emberileg - erkölcsileg is egyre tisztul, magasabbra emelkedik, az elkényeztetett dicsekvő fiúból egy nagy birodalom felelősségteljes irányítója lesz, olyan ember aki ellen tud állni a legcsábítóbb kísértéseknek, megfékezve természetes ösztöneit tiszta marad, le tudja győzni jogos bosszúvágyát, meg tud bocsátani a testvéreinek, szeretni képes azokat, akik egykor az életére törtek, a rosszat jól viszonozva. Így válik a bibliai Megváltó előképévé. Ugyanakkor testvéreinek is meg kell tisztulniuk, meg kell járniuk a bűnhődés útjait, hogy végül szeretetben újra egymásra találhassanak. Zsoltárok könyve A Zsoltárok könyve liturgikus, azaz szertartások alkalmával használt énekek, verses szövegek gyűjteménye. A héber költeményeket a szó- vagy szócsoportismétlés, a figura etymologica, de leginkább a gondolatritmus különbözteti meg a mindenapi beszédtől. A figura etymologica a szó tövének ismétlődésével előállt stílusalakzat (például Énekek éneke, élte életét, halállal hal stb.). A gondolatritmus a mondat tagjainak párhuzamosságát, a gondolatok szabályozott ismétlődését jelenti. A héber költészet alapja a sor, mely általában két egyforma vagy megközelítőleg egyforma részből áll. A két félsor között gondolati ismétlődés van. Ennek fő fajtái: A második félsor megismétli rokon értelmű szavakkal, azonos mondatrészekkel az első félsor gondolatát. A második félsorban az első félsor gondolata ellentétes formájú megfogalmazásban ismétlődik meg. Csak a mondat szerkezet ismétlődik meg, nem a szavak. A 23. zsoltár a hálaadásnak, az Istenbe vetett bizalomnak a megvallása. A vers első fele egy metafora kibontása, részletezése. Az indító képben az Úr és a választott nép, a zsidóság viszonyát, a jó pásztor és a nyugalomban, biztonságban élő nyáj kapcsolata fejezi ki: 'az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, / Zöldellő réteken tanyázhatok. / A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. / Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.'. Az első sor második félsorának - 'nem szenvedek hiányt' - a továbbvitele az ezután következő sorok gondolati tartalma, majd pedig visszakapcsol a jó pásztor képzetéhez. A költemény második fele új metaforával kezdődik: itt a szíves vendéglátó és a vendég kapcsolata érzékelteti az isteni gondviselést, s végül a minden ártalomtól való védettséget jelképezi az Úr házában való örök otthonra találás: 'Kegyelmed és jóságod vezet / Életemnek minden napján / S az Úr házában lakozhatom / Örök időkön át.'. A zsoltár vallásos tárgyú költemény, ezeket éneklik a szerzetesek közös ájtatosságaikon. Újszövetség Az Újszövetség az Ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait foglalja magában. A kanonizált könyvek az ie. I. század vége felé nyerhették el végleges formájukat. Nyelve: görög. Az első részt a négy evangélium alkotja. Az evangélium jó hírt, örömhírt jelent. Jézus az üdvösség örömhíréről beszélt az apostolok már Jézus Krisztus élettörténetét nevezték evangéliumnak. Az Újszövetség többi része: 7 katolikus levél, Apostolok cselekedetei, Jelenések könyve, Pál 14 levele. Az első három könyv Máté, Márk illetve Lukács evangéliumaként ismert. A szerzők Jézus életének: születésének, tanításainak, kínhalálának, keresztre feszítésének elbeszélésekor ugyanazt a hagyományanyagot dolgozták fel, s szöveg szerint is sok műveikben az azonosság. Ezért Szinoptikusoknak (együttlátók) szokták nevezni őket. A Szinoptikusok úgy mutatják be Jézust, mint aki isteni megbízással, prófétai küldetéssel, messiási hivatással rendelkezik, a negyedik, a János-evangélium lényeges eltéréseket mutat a Szinoptikusokkal szemben. Jézusról elsősorban, mint Istenről beszél, aki emberi testet öltött, de isteni lényegét és hatalmát szüntelenül kimutatja. Az Újszövetség hatása az európai művelődésre szinte felmérhetetlen. Rengeteg irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotás merítette témáját elsősorban az evangéliumi eseményekből. A leggyakrabban ezek közül Jézus születését és kínhalálát dolgozták fel. A tékozló fiú Az evangéliumok többféle ószövetségi műfajt olvasztottak magukba. Ezek közül az egyik legjellemzőbb a példázat: erkölcsi célzatú, jelképes tanító mese. A tékozló fiú példázata Lukács evangéliumában olvasható. Lukács pogány olvasóit kívánja meggyőzni Isten irgalmasságáról, s arról, hogy a kereszténység nem ismer nemzeti elzárkózást. A két fiú magatartása teljesen szemben áll egymással. Az idősebb mintaszerű életet él, a fiatalabb pedig egy távoli országban léhán eltékozolta örökölt vagyonát: testi és lelki nyomorba süllyedt. Szokatlan és új az apa magatartása, másfajta erkölcsöt érvényesít: súlyos vétkei ellenére örömmel és szeretettel fogadja hazatérő, bűnbánó fiát. A megbocsátásnak, a megtért bűnös fölötti örömnek új megnyilvánulása teszi ezt a történetet az evangélium legszebb példabeszédévé. Az idősebbik fiú értetlen és ellenséges magatartása öccsével s apa boldogságával szemben a szűkebb kicsinyességet és a féltékeny önzést jelképezi. Az apa őt is örömre szólítja fel, de az elbeszélésből nem derül ki, hogyan dönt végül az idősebb testvér. A történet lezáratlansága a hallgatókhoz szól: nekik maguknak kell eldönteniük, mit tennének ők hasonló helyzetben. A Biblia két önálló részét, az Ó- és Újszövetséget Hieronymus kapcsolta össze egyetlen gyűjteménnyé. Latin fordítása a Vulgata. Munkáját 390-405 között végezte Betlehemben. Eddig több száz nyelvre fordították le, utóélete, hatása felmérhetetlen. Magyar fordítók: Sylvester János, Károli Gáspár, Káldi György.