22. tétel Jókai Mór Jókai Mór irodalmunk legolvasottabb és legtermékenyebb regényírója. Az ő munkássága teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett olvasóközönséget. Betetőzője a magyar romantikának, noha korbélileg már túlélte azt. A romantikus cselekményregény továbbvivője, de művészetében beleszövődtek a népiesség, majd a realizmus szálai is. Komáromban született 1825. február 18-án, kisbirtokosi családban. Apja, Jókai József, ügyvéd volt. A szülői ház szellemét a hazaszeretetet és a puritán kálvinista erkölcs mellett liberális felvilágosultság jellemezte. A gyenge, félénk, féltett kisfiú csodagyereknek számított. első verse tízéves korában jelent meg. A pápai önképzőkörben olvasata fel első elbeszéléseit. Itt ismerkedett meg Petőfivel, akivel később Kecskeméten mélyült el barátsága. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, első regénye, a Hétköznapok (1846) sikerén felbuzdulva írói pályára lépett. Pesten tagja lett a Petőfi köré csoportosuló Tízek Társaságának, 1847-ben pedig átvette az Életképek című folyóirat szerkesztését. Petőfi és Vasvári Pál társaságában a francia forradalom történetével és az utópista szocialisták eszméivel ismerkedett. 1848. március 15-én a forradalmi pesti ifjúság egyik vezére. Március 15-én ismerkedett meg Laborfalvi Rózával, akit hamarosan feleségül vett. Jókai anyja és barátai, köztük Petőfi, hevesen ellenezték a házasságot. Ez is szerepet játszott abban, hogy Petőfi és Jókai elhidegültek egymástól. A szabadság idején újságíróként és szerkesztőként tevékeny részt vállal a politikai életben. Világos után bujdosni kényszerült. Az üldözésektől felesége kapcsolatai óvták meg: felíratta Jókai nevét a komáromi várvédők listájára, Komárom pedig azzal a feltétellel adta meg magát, hogy a védők menlevelet kapnak. Jókai kezdetben álnéven kénytelen írásait közölni, s még 1854-ben is az induló Vasárnapi Újság csak főmunkatársként tünteti fel, jóllehet ő volt a lap valódi gazdája. Az 50-es évek elején ért be művészete, az országos elismerést előbb az elbeszéléskötetek (Csataképek, Egy bujdosó naplója) hozták meg, majd a regények, mindenekelőtt az Egy magyar nábob (1853-54). Világképe igencsak különbözött legjelentősebb pályatársainak, Kemény Zsigmondnak vagy Arany Jánosnak álláspontjától: őszintén és kétkedés nélkül hitt a nemzet kiérdemelt jobb jövőjében, a liberális elvek társadalmi feszültségeket oldó erejében. A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott be újra: megválasztották képviselőnek, az országgyűlésen a határozati párthoz csatlakozott. A 70-es évektől ünnepelt író lett. 1876-ban az ellenzéki írók által alapított Petőfi Társaság elnökéül választotta. 1886-ban meghalt a felesége. A politikától fokozatosan visszavonult. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte. Néhány évvel később országos felháborodást keltett, hogy feleségül vett egy nagyon fiatal színésznőt. A támadásoktól elkeseredve, utolsó éveit jobbára külföldön töltötte, s itthon is visszavonultan élt. 1904. május 5-én halt meg tüdőbajban. Jókai művészetének sajátságai Jókai művészetét a magyar romantikus prózairodalom legnagyobb teljesítményeként tarthatjuk számon, még ha jellemalkotás és mélység tekintetében joggal bírálta már a kortárs kritika is. Jókai művei, kiváltképp regényei teremtették meg nálunk, a mai értelemben vett olvasóközönséget. Hosszú élete folyamán hatalmas bőséggel ontotta műveit, szinte halála napjáig. Életműve egységes, látásmódja és stílusa viszonylag korán kialakult. Az egészen korai és a kései, pályája alkonyán írt műveket leszámítva, melyekben a képtelen kalandos elem kizárólagos túlsúlyra jut, Jókai művészetét általában sajátos kettősség: a romantika és a népiesség ötvözése jellemzi. Ez a kettősség adja regényei hangulatát. Romantikus hatások: - látomásos ábrázolás (kilépés a reális világból az érzelmek világába), - fordulatos cselekmény, - jelenetezés. Regényszerkezete: - egyszerű vonalszerűen előrehaladó cselekmény, - az időbeli előrehaladás a meghatározó, - ez az előrehaladás általában nem szakad meg hosszú leíró részekkel, ha igen, akkor általában a mű legelején, - kalandos elemek, - különböző műfaji elemek összevetése (anekdota, életkép, szatíra, idill, kaland, mese), - kalandok láncolata, - jelentéktelen háttér. Műfaji elemek dominálása regényeiben: Egy magyar nábob (1858) - anekdotikus, A kőszívű ember fiai (1869) - meseszerű, heroikus Gazdag szegények (1890) - életkép, Sárga rózsa (1893) - életkép, A lőcsei fehér asszony (1885) - kalandos, Mire megvénülünk (1865) - egyensúlyban a kaland és az életkép, Aranyember- vallomásregény. A jellemábrázolás jellemzői regényeiben: - a szereplők tulajdonságait a saját funkciójuk határozza meg, - a hős célja, hogy teljesítse feladatát, legyőzze az akadályokat, - a többi szereplő vagy segíti, vagy akadályozza a hőst, - a hősök kiemelkedő testi-lelki tulajdonságokkal rendelkeznek, - meseszerűségük miatt veszítenek elevenségükből, életszerűségükből, életük egyoldalúvá szegényedik, - a hősök boldogító eszmék szócsövei, - a mese és a kalandvilág kétpólusú, - az életkép-regényekben a hősök mellett egyes szereplők hitelesebbek, mint maguk a hősök. A kőszívű ember fiai A regény közlését A Hon című napilap 1872. Január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része már készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy "egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint Az arany ember. S Balatonfüreden készült el alig pár hónap alatt." A korabeli közélet eseményei is jelen vannak a történetben. Tímár Mihály legnagyobb sikerét a Brazíliába való magyar lisztkivitel megszerzésével éri el. A regény cselekményének idején erről még nem lehetett szó, a mű keletkezésekor, a gőzmalmok tömeges elterjedése után azonban a magyar liszt magas sikértartalma miatt keresett cikk lett a világpiacon. A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is szerepet játszottak. Noémi harmóniát sugalló alakját az a szerelem ihlette, amely Jókai és gyámleánya, Lukanics Ottilia között szövődött. Amiről nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. A mű egyik helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Jókai regényei közül részben vagy egészben itt játszódik Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemű hölgy és A mi lengyelünk cselekménye is. Komárom éppen Az arany ember története időpontjában élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő vízi útjainak kereszteződésénél fekvő város, virágzó gabona -és fakereskedelme, valamint feldolgozó ipara jólétét és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A másik fontos helyszínt, a Balatont a hatvanas évek végén ismeri meg alaposabban az író. Rokonai többször meghívják Tihanyba, majd Balatonfüredre, Jókai 1871-ben itt építi fel villáját. A regény legfestőibb leírása, a Vaskapu a képzelet szülötte. Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben felbukkanó dátumok ellentmondanak egymásnak. Az biztos, hogy a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig, Athalia gyilkossági kísérletéig mintegy kilenc - tíz év telik el. A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Az egyik Midász király története. A legendás fríg király azt kérte Dionűszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször is utal Tímár kapcsán mondára, anélkül, hogy Midász nevét említené. A másik mítosz Polükratészt idézi. A Kr.e. VI. században Szamosz uralkodójaként nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyon és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért egy nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban egy kifogott hal gyomrából előkerült. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl: "Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől. Tímár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tímeát a Brazovics - házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. Az "arany ember" kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: "Ez egy arany ember". Ettől, mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Tímár mások sorsát is irányítja: a Tímeát megalázó Brazovics - házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A hajóírnokból nagyvállalkozó lesz. Tímár vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A dilemma a szándékok, tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője, vagy a boldogság gyilkosa Tímár? A megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst. Az arany ember bölcseleti alapját az ember és a polgár ellentéte adja. A kérdést leghatásosabban Rousseau fogalmazta meg. Felfogásban az egyén válaszút előtt áll: vagy, mint ember a természetét része lesz, vagy polgárként a társadalomé. Rousseau értelmezésében az ember értéke egész számban van, a polgár pedig a társadalom függvénye, tört szám. Az egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. A polgári világ megosztottságát, az egyén megbomlását jelzi a vallási sokszínűség is. Noémi mohamedán, Brazovicsék katolikusok, Tímár protestáns. Jókai ironikusan mutatja be az átkeresztelkedésre kényszerített Timéa bolyongását a keresztény hitelvek között. A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép partra "amit maga előtt látott, az a paradicsom volt". Ez a sziget lehet a Föld valamelyik óceánján, vagy az Al - Dunán vagy valamely más folyón, de elképzelhető a szárazföldön is. A Senki - szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik állandó és nyugodt munkálkodásban teltek, a természet részeként csak önmaguk lehetnek, deista - panteista istenfelfogást hisznek, kapcsolataikat, vonzalmaikat a szív döntése irányítja. Tímár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki - szigetén tartózkodik, Timéa és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. A dilemma szinte feloldhatatlan Tímár számára. Két esetben is a "cserehalál" Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az életbe. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból kibukkanó holtteste. Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. Tímár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés, éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Tímár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi házasságba. Timéát az "alabástrom szobor" kifejezés kíséri végig a regényben. Az írói megoldás, az állandó jelző az eposz műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi élettani alakja. Jókai már az első bemutatkozáskor hangsúlyozza ellentétét a török leánnyal. Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad föl. Az arany embert a legjobb Jókai - alkotásnak nevezik, a regény művészi színvonala nem egyenletes. Az író nagyon erős motívumhálót szőtt a cselekmény köré. Az egyes motívumok felbukkanása sajátos lüktetést ad a műnek. A "vörös félhold" külsődlegesen jelzi az emberi sors végzetszerűségét. A fehér cica kétszeri bemutatása funkciótlan. Amilyen váratlanul viszi be a történetbe a kisgyereket Jókai, olyan hirtelen ki is emeli onnan. Emberképében fontos szerepet játszik az átörökléstan, s Tímár csak saját gyerekeivel népesítheti be a Senki - szigetét, csak értük vállalhat felelősséget. Írói bravúr a Senki - szigetének első, festményt idéző bemutatása. "A festmény három síkra tagolódik: az első a gyümölcsös, a második a virágos kert, a harmadik kép középpontja és háttere, a hajlék. De akármilyen festményszerű a kép, mégsem mozdulatlan, álló kép. A látogató, a regény főhőse és vele együtt az olvasó mozog, halad benne. Bár a képet egységben látjuk, mégis történéssé alakul, a közeledő ember szemével érzékeljük, mint változik a szín. Jókai az Utóhangokban írja: "Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van a legjobban elterjedve." Mi volt Az arany ember sikerének titka? Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágya. Az arany ember határhelyzetet foglal a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. Élteti a regényt napjainkban is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való visszatérésre. A regényt Jókai 1884-ben dramatizálta, s drámái közül ez aratta a legnagyobb színpadi sikert. 1918-ban némafilm készült belőle, másodjára 1936-ban vitte vászonra Gaál Béla, 1962-ben pedig Gertler Viktor filmesítette meg Az arany embert.