Irodalom - 19. Témakör A második világháború utáni magyar irodalom Pilinszky János, Ottlik Géza, Örkény István 1. Pilinszky János - Vázlat a tétel kidolgozásához I. ADATOK 1.Életrajz - utalásszerűen 2. Kötetcímek értelmezése - keresztény utalásrendszer és áldozatiság - helyszín: "partszegélyeken", a semmi határán 3. A verscímek tanulságai - "egytémájú", zárt életmű - beavatások, szertartások, áldozatiság - esetlegességek 2.+3. - pontosság, puritánság - közelképek - egyre kevesebb történet, egyre több vázlat és kinagyított pillanat Mindez a FELMUTATÁST szolgálja. II. Mit is felmutatni? - a kizökkentett időt - az állapottá sűrült tragédiát - a holtpontra zsugorodott emberi állapotot - a megváltatlanságot és a megváltás reményét - a folyton újraélt fájdalmat, szenvedéstörténetet - az elnémulás előtti utolsó pillanatokat III. HOGYAN? - állandó vezérmotívumok - nyelvi sűrítés, ökonómia - feszültségteremtés - " magánbeszéd" - pillanatképek, töredékek, vázlatok IV. MILYEN SZERPBEN? - Tanú - megfigyel, meglát, emlékezik, összefoglal, elmond az örök apokalipszis riportere: a megkerülhetetlen tények rögzítője - Áldozat - megél, azonosul, beleolvad 1.1 Életrajz - Pilinszky János (1921-1981) I. II. világháború - Harbach - "botrány" - csoportok, folyóiratok Napkelet Élet Vigília ÚJHOLD (1846- 48) Válasz ÚJ EMBER ( 1957- haláláig ) - 60-as évektől utazások Európában, az USA-ban ( Ted Hughes, Pierre Emmanuel, Robert Wilson, Sheryl Sutton, Gabriel Marcel) II. díjak: 1947: Baumgarten-díj 1971: József Attila-díj 1980: Kossuth-díj III. Jelenések könyve Dosztojevszkij Hölderlin Rilke József Attila Simone Weil IV. Rembrandt Van Gogh Kondor Béla Országh Lili Schaár Erzsébet 2. Kötetei - líra I. Trapéz és korlát - 1946 II. Harmadnapon - 1959 Rekviem - 1964 Nagyvárosi ikonok - 1970 III. Szálkák - 1972 Végkifejlet - 1974 Tér és forma - 1975Kráter - 1976 3. Mesék - próza Aranymadár - 1957 A nap születése - 1974 Beszélgetések Sheryl Suttonnal - 1977 Szög és olaj - 1982 A mélypont ünnepélye - 1984 4. - kiürülő terek, labirintusok, folyosók - egymástól elváló dolgok, gyűrődések, árkok, ráncok - széttartó mozgások, üldözöttség, menekülés - üresség, pusztulás, sivataglét, árvaság - megdermedés, kővé válás - prés - fegyenclét - csend, elnémulás, statikusság, változatlanság 5. - a fájdalom szavai, az egyedül lehetséges letisztult szavak: - tőmondatok hiányos mondatok névmások kérdő mondatok - paradoxonok 1.2 Pilinszky - Beszélgetés Reisinger János irodalomtörténésszel Mottó: " A világ rossz, van és irreális. Isten jó, nincs és reális." Témák: - Kereszténység és irodalom - Dosztojevszkij hatása - Nem annyira a Föld, mint az Univerzum polgárai vagyunk - "Borzalmas, hogy mennyire nem látjuk a tényektől a valóságot!" - Van-e keresztény irodalom? - Bizonyára van, mert a kereszténység új szemléletet, új látást hozott a világkultúrába. Noha maga Pilinszky tiltakozott az effajta összemosás ellen, ő azt mondta, hogy "katolikus vagyok és költő". - A bűn miért szerepel nagy súllyal Pilinszky költészetében? - Minden költőnek van egy uralkodó jegye költészetének, életművének. Pilinszkynél az uralkodó jegy a bűn és a bűnösség kérdése, vagyis az, hogy az ember miért jutott ilyen állapotba, miért ilyen elesett: "A jót akarom és a rosszat teszem" (Pál apostol) Ez a keresztény irodalom örök, nagy témája mind a mai napig. Pilinszky költészetének ez a legmélyebb rétege, hogy az ember miért bűnös. - Mit ért Pilinszky a "bűn" fogalmán? - Pilinszky szinte öntudatlanul érzett rá a kereszténység nagy tanításaira; a Bibliában nagyon fontos definíciója van a bűnnek: " a bűn pedig a törvénytelenség"(János I. levele 3. fejezete) - Pilinszky elutasította a freudizmust, mert azt mondta, hogy az ember bűneit nem lehet megbocsátani. Ennyire nem megbocsátó Pilinszky? - Pilinszky éppen a megbocsátás szükségességét vallja, csak a bűn kérdésében akar tisztán látni. Pilinszky problémája a freudizmussal: " A pszichologizáló megközelítés veszélye nem a bűnös megértésében rejlik, hanem abban, hogy magát a bűnt nem érzi többé bűnnek. A Freud utáni lélektani regények javarészének ez a fő hibája. A bűn betegség és trauma nevet kap bennük, elveszti realitását és így a regényekből szükségszerűen kimarad az emberi dráma valósága, művészi hitele, tisztító lehetősége. Ahol nincs valódi bűn, ott valódi katarzis sem lehet. A pszichologizáló szemlélet látványos humanizmusa ellenére is egyoldalúan értelmi- intellektuális és a bűnösben többnyire csak esetet lát." Tehát a kereszténység lényege az, hogy a bűnt néven kell nevezni, a bűnnel szemben igazságosan kell fellépni, viszont a bűnössel szemben megbocsátónak kell lenni. Ketté kell választani az emberben a bűnt és a bűnöst; a bűnt le kell leplezni, de a bűnös iránt megértőnek kell lenni. Ezt nevezte Pilinszky "Isteni pedagógiának" , amire Isten maga adta a példát. Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. - Pilinszky azt is mondta valahol, hogy az ember nem folyamatos , hanem drámai lény. Mit ért ő a drámaiság alatt? - Ezen azt értette Pilinszky, hogy az életünk a bűn következtében állandóan küszködő, vergődő élet lett, tehát az ember nem folyamatosan fejlődik, mint a fák, melyek nőnek felfele, hanem az ember élete örökös küzdelem, de ott van a lehetőség a talpra állásra. - Pilinszky maga is tiltakozott az ellen, hogy keresztény költőnek próbálták beállítani, de mit tudunk arról, hogy a keresztény egyház mit tartott őróla? - Pilinszky joggal tiltakozott, mert a kereszténység olyan nagy gyűjtőfogalom, hogy azon mindent lehet érteni, vagy semmit sem. Pilinszky a bibliai kereszténység legmélyebb gondolataira érzett rá és fejtette ki. Az egyházhoz való viszonya kettős volt, az 50-es évek végén Aczél György utasítására helyezték az Új Ember c. katolikus hetilaphoz. - A hittől indultunk, hol van a kétely? - A hittel mindig együtt jár a kételkedés, de Pilinszky nagysága abban áll, hogy ő nem adta meg magát a hamis tanításoknak. Pilinszky sem a világban, sem az egyházban a hamis isteneket, hamis bálványokat nem tudta elfogadni. Innen van egy nagyon tiszta, máig is felemelő ereje az egész életművének. 2. Ottlik Géza - Segédanyag a tétel kidolgozásához Kőszeg: egy kisváros a magyar-osztrák határon. Egy iskola, ami 1923 és 1926 között, amikor Ottlik Géza a növendéke volt a Magyar Királyi Hunyadi Mátyás katonai Alreáliskola nevet viselte. "Ezzel kezdődött életünk igazi zűrzavara. Ha eddig nem értettem egyet- mást, hát most aztán olyan sűrű köd szállt le, hogy minden összezavarodott., s napokba, hetekbe telt, míg annyira tájékozódni tudtam, hogy megtaláljam a saját orromat. de az már nem az én orrom volt. És én sem voltam önmagam. Nem álltam egyébből, mint szakadatlan szűkölésből, és görcsös figyelemből, hogy megértsem mivé kell válnom, mit kívánnak tőlem. Mert sokáig ezt sem értettük meg, és Medve értette meg a leglassabban, és a legnehezebben." (Ottlik Géza: Iskola a határon - részlet) Miért van bennünk szakadatlan szűkölés, és görcsös figyelem, amikor bekerülünk egy szigorú és merev intézménybe, mint amilyen az iskola, vagy a katonaság. Vekerdy Tamás, pszichológus: Ottlik, mint a zseniális írók általában, ebben a kérdésben is előbbre járt, mint a tudomány. A regény megírása után néhány évtizeddel elvégezték a híres Salomon S féle kísérleteket, aminek az a lényege, hogy van 3 vonal, amelyek hosszúságban jól láthatóan különböznek. Leültetnek nyolc embert, hét beavatott, és egy nem beavatott. A hét beavatott majdnem mindig ugyanarra a rossz vonalra mondja, hogy a leghosszabb. A beavatatlan egy ideig próbálja a legrövidebbre szavazni, majd egy idő után feladja, és alkalmazkodik a csoportnyomáshoz, és elkezd hazug válaszokat adni, holott jól tudja és látja, hogy az nem igaz amit mond. Ha akad egy valaki, aki szintén jó válaszokat ad, fantasztikusan megnő a jó válaszainak az aránya. Ritka az az ember, aki végig kitart igaza mellet a csoportnyomás ellenében. Nem szégyellni kell magunkat, hanem meg kell rémülnünk, hogy mire vagyunk képesek, és ezt a század nagy rezsimjei tudatosan fel is használták. Ha egyvalaki viccek, suttogott beszélgetések formájában az igazat mondja, az már erőt ad. Sokak szerint az a normális, ha valaki így alkalmazkodik, de szerintem ez a magatartás ma már nem tartható. Bulgakov egyedül maradt, mert nem mondta a feketére, hogy fehér. Feljegyzések a mandzsettára c. művében azt írja, hogy: el kell döntenem, hogy mindenki megőrült körülöttem, és csak én vagyok egyedül normális, vagy mindenki normális és csak én őrültem meg. Én a magam részéről az előbbit választom - írja Bulgakov. Hogy tudjuk megőrizni magunkat egy ilyen szituációban? Senkinek nem lehet mindeni, hogy lövesd főbe magad, de egy összekacsintás, egy vicc, egy elfojtott mosoly olyan technikák, mellyel kitapogathatok magamnak egy társat, akivel kicsit elviselhetőbbé válik a helyzet. Ezzel együtt a felszínen alkalmazkodom, és hazudok, hiszen ezt várják el tőlem, de megőrzök egy belső integritást. El kell tudni különíteni a külső kényszerű alkalmazkodást a belső tartástól. Szókratész óta tudjuk, hogy a belső hangnem mindig mondja meg, hogy mit tegyek, de azt mindig megmondja mit ne tegyek. Pála Károly: Nehéz megjósolni azt, hogy Ottlik Géza nevét beírja-e a történelem a klasszikus írók közé, mint mondjuk Madáchét beírta. Nem tudni 200 év múlva kötelező érettségi tétel lesz-e, kanonizálódik-e Ottlik műve, azaz belekerül-e az irodalmi köztudatba. Az a tény, hogy mi őt választottuk, mint választható mai magyar írót azt jelenti, hogy szerintünk mindenképpen. Talán nem az egész életmű, de annak legismertebb és legkiemelkedőbb darabja az Iskola a határon. Ottlik életműve egyébként sem nagyon nagy. Művei részben regények, novellák, vegyes prózai írások. Hajlamosak vagyunk irodalmi tendenciákat vizsgálni. Ennek keretében gyakran hasonlítjuk össze a Berzsenyi - Arany - Babits vonulatot a Csokonay - Petőfi - Ady vonulattal, akkor XX. századi prózán belül biztos, hogy kialakul egy olyan írói iskola, amelynek képviselői évtizedek múlva követik egymást és folytatják a párbeszédet, akiket úgy lehetne nevezni, hogy a legmívesebb prózaírók, akik a legtökéletesebben fejezték ki magukat. Ez a hallatlanul kifinomult írásművészet, mint az Iskola határon esetében, nagyon sok időt igényel. Felmerül a regény kapcsán, hogy ez egy XX. századi, vagy hagyományos elbeszélés. Ottlikot mesterének valló Eszterházy Péter nyilatkozott erről a kérdésről. Ottlik mondatainak van eleje, közepe és vége, és a végükön írásjel van, tehát nem olyan mondatfolyondárok, mint James Joyce műveiben néha, amikre azt szoktuk mondani, hogy tipikusan modern. A cselekményt vizsgálva (és ezt javaslom is az érettségin, hogy a cselekmény elemzéséből induljanak ki) rájövünk arra, hogy akár a teret, az időt, metaforikus tárgyakat, vagy a figurákat követjük, akkor kiderül, hogy a mű ízig vérig XX. századi. Induljunk el most az időkezeléstől. az időprobléma (az idő kezelése, idősíkok váltogatása) filozófiája magában is XX. századi, több mai mű alapmotívuma. Bergsontól ered az objektív és szubjektív idő különválasztása, tehát másképp élünk meg bizonyos időtartamokat, eseményeket, mint azokat az óra ketyegése mutatja. Joyce, Thomas Mann, Proust, Bulgakov művei is sajátos időkezelésűek. Az idő viszonylagossága az egyik tanulsága Ottlik regényének is. Az első három fejezet, mely nem tartozik a cselekményhez, hanem egy bevezető. Címe Az elbeszélés nehézségei, és három jól elkülöníthető idősíkra bontható. Az első fejezet címe: Szeredi az uszodában 1957-ben. A másodiké: Kémnők Nagyváradon 1944-ben. A harmadik: Medve kézirata (a katonaiskolában töltött évekről szól 1923- tól). Ha magától az elbeszélőtől indulunk el, akkor is XX. századi jelleget ismerhetünk fel. A hagyományos elbeszélő mindent tud, mindent lát, mindent elmond. Ez a XIX. század tipikus elbeszélő sémája. A XX. századi elbeszélő azonban olyan, mint Joseph Conrad Sötétség mélyén című regényében, ahol a történetet több elbeszélő mondja el egymásnak továbbadva, továbbmondva, közben információk vesznek el. A befogadó elbizonytalanodik, már nem is tudja mi történt tulajdonképpen. a másik megoldás, ha több elbeszélő egymástól függetlenül közli az információkat, és az olvasó mozaikként rakja össze a történteket, eldönti kinek hisz, kinek nem. Ottlik a kettőt kombinálja. A regény két regényt tartalmaz. Medve Gábor kézirata az egyik (ő az egyik főszereplő), és ezt a kéziratot kapja meg a másik főszereplő BB, Bot Benedek iskolai beceneve, aki kéziratot korrigálja, kiegészíti, sőt vitatkozik vele. Így a két szöveg egymás mellett él a szövegben és néha egymásba is úsznak. Az író nem azonos az elbeszélővel és nem hiszem, hogy Ottlikot azonosítani lehetne bármelyik szereplővel. Ha a térproblémából indulunk ki, az iskola egy katonaiskola. Zárt közösség, amely egy szigorú hierarchiára épül. Egy értelmezési lehetőség a sok közül az, hogy ez az iskola a beavatódás színhelye, a felnőtté válásé, ahol kiderül kiből mi lesz, ki hogyan tanulja meg azokat a játékszabályokat, amelyekkel ki lehet lépni a felnőttkorba. Eszterházy Péter: Ottlik valamiféle méltóságot kínál nekünk, mert lehet, hogy az életben alkukat kell kötni, ám ezeket is méltósággal kell tenni. Ha méltósággal nem lehet, akkor nem lehet alkut kötni. Valamit lehet és valamit nem lehet. szívesen gondolok Ottlikra, mint egy biztosítékra, hogy nagy baj nem történhet. Mintha ő lenne az a derék indián, aki szavatol a Lady biztonságáért. Nos ez persze nem igaz, hiszen egy szál Ottlik az égadta világon nem szavatol semmit, mert minden megtörténhet. De azért fontos tudhatni, hogy Ottlik van. 3. Örkény István: Tóték Az 1964-ben keletkezett Tóték c. kisregénnyel valami új kezdődött Örkény írói pályáján. Ezt az írást már groteszk szemlélet és ábrázolásmód jellemzi. A második világháború folyamán egy hegyvidéki faluban Tót Lajos tűzoltóparancsnok vendégül látja az orosz fronton katonáskodó fiuk parancsnokát, egy őrnagyot, aki szabadságra érkezik haza. Tóték abban reménykednek, hogy megnyerik az őrnagy jóindulatát, és így biztonságosabb beosztást szerezhetnek fiuknak. A tiszt idegeit azonban igencsak megviselte a partizánok ellen viselt háború, és furcsa kívánságaival teljesen átalakítja a család életét. Tóték folyton dobozolnak, hogy a vendég kedvébe járjanak. Csak a regény végén lázadnak fel: Tót a margóvágóval négy darabba aprítja a visszatérő őrnagyot. A kezdeti szituáció teljesen reális, csak egyes vonásait rajzolja el az író a történet kedvéért, egyre mulatságosabb részleteket bemutatva. A helyzet képtelenségét fokozza, hogy az olvasó már az elbeszélés elején megtudja, hogy Tót Gyula halott, a család áldozatvállalása teljesen értelmetlen. Tóték azonban ezt nem tudják. Az elbeszélés jellegét éppen az határozza meg, hogy az író a valósszerű és az abszurd vonásokat közel hozza egymáshoz, az egyik szinte észrevétlenül vegyül a másikba. Az abszurd itt az élet valóságos helyzeteiben keletkezik. A valósághűséget erősítik a dokumentumok, levelek. A regény legtöbb szereplője alig tér el az átlagembertől. Ugyanakkor a groteszk szemléletnek és fogalmazásmódnak köszönhetően ezek az emberek társadalmi magatartások és elvek sűrítményei lesznek. A mű nem csak Közép-Kelet-Európa kilátástalan helyzetét tárja elénk. Örkény műve több és általánosabb értelemmel bír: az őrnagy és Tóték viszonyában a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja. Az őrnagy nem érzi magát felsőbbrendű embernek, aki már eleve lenézi a civileket. Inkább néz ki ő is áldozatnak. Elesett, beteg, eltorzult ember. Alacsony termetéért próbálja magát kárpótolni torz mániáival. Amikor valamennyire kipiheni magát, tevékenységre vágyik - Az egyetemes dobozolás vágya vezeti: "egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség" Azért válik önkényúrrá, mert Tóték szinte felkínálják neki ezt a lehetőséget. Butaságukkal, naiv reményeikkel szinte ők hívják elő, nemegyszer ők formálják agresszivitását, ők adják az ötleteket szeszélyeihez. Tót Lajos bensőleg ugyan kezdettől fogva ellenáll, mindig csak egy hajszálnyit enged, azt is legtöbbször csak unszolásra. Ahogy azonban közeledik a tiszt elutazásának napja mindig többre hajlandó, mivel közelebb kerül a szabadulás napja. Így lépésről lépésre kerül egyre megalázóbb, nevetségesebb helyzetekbe. Értelmezési lehetőségek: 1. A regény a fasizmus és a kisember viszonyáról szól. Megmutatja, hogy az eredetileg egészséges gondolkodású tömegek milyen buzgalommal szolgálják ki a történelem agresszív erőit, a hatalomra került őrülteket. 2. Az őrnagy alakjában maga a háború jelenik meg, annak tébolya, mely az emberben leginkább emberi tartását rombolja. 3. Arról szól a regény, hogy mennyire eltorzulhat az ember függő helyzetében, hogy a félelem présében hogyan omolhat össze a jellem, hogyan változhat meg az emberi természet.