XVIII. TÉTEL Radnóti Miklós (1909-1944) Életpályája: 1909-ben Budapesten született zsidó értelmiségi családban. Születése anyjának és ikertestvérének életébe került. 30 éves korában írt Ikrek hava című művében lírai hangvételű önéletrajzában számolt be arról, hogy mennyire gyötörte az önvád, hogy életét két halottal kellett megváltani. 1921-ben apja is meghalt, textilkereskedô nagybátyja nevelte. Radnóti 1927- ben kereskedelmi érettségit tett, azután egy csehszlovákiai textilipari fôiskolán tanult. Hazatérve 1930-ban beiratkozott a szegedi egyetem magyar- francia szakára. 1934-ben irodalomtörténetbôl doktorátust szerzett, de tanári állást ne kapott. Egyre erôsebbé vált veszélyeztetettségének, üldözöttségének tudata. A fôvárosba költözött, fordításokból, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1935-ben házasságot kötött Gyarmati Fannival. Elsô köteteiben versei nagyjából ugyanazt a verseszményt, az ún. újklasszicizmust követik, amely Babits nyomán költészetünkben kialakult. Elsô köteteiben, a Pogány köszöntô, az Újmódi pásztorok énekében egyszerre és egymást váltva jelennek meg az idillek és az elégiák. A költô szomorúságát az elégiákban fejezte ki, a természet és a szerelem idilljében keresett otthont, vigaszt. A Lábadozó szélben az idill mellett már a lázadás hangjai is megszólalnak, a természet jelenségei közéleti, forradalmi jelentést hordoznak. Az Újhold versei már a világ fenyegetô megváltozásáról adnak hírt, a halálsejtelem érzése szövi át ôket. A költô magányosan áll az ellenséges világban és csendes szívós ellenállásra készülôdik. Szorongását a szerelem érzésével próbálja oldani. A halál azonban minduntalan megjelenik a tájban, belopózik a szerelmi boldogságba, az idillbe is. Az 1936-ban megjelent kötetének címe: Járkálj csak halálraítélt! Ebben költészetének meghatározó motívuma már a halálközelség gondolata lett. A költô legmélyebb kétségbeesésén és félelmén túl írja verseit, a halál fenyegetését tudomásul veszi, számol vele, és úgy fogadja el saját sorsát és végzetét, hogy el is szakad tôle, fölébe is emelkedik. A címadó vers a tiszta, kemény férfierkölcs követelményét fogalmazza meg: a költônek most nemcsak tiszta erkölcsűnek és ártatlannak kell lennie, hanem harcosnak is. A szöveget a belsô feszültség hatja át, mely a világ és a lélek szembenállásából fakad. A Meredek útban a rossz iszonyata, a rém már mindenütt jelen van. A béke, a természet is nyugtalan feszültségekkel, ellenséges indulatokkal telítôdik. A költô döbbenten tájékozódik a fenyegetéssel teli világban. Erkölcsi követelménynek érzi, hogy rendezett művet hagyjon hátra: most már véglegesen visszatér a klasszikus hagyományhoz, a letisztult formához, az arányos és fegyelmezett kompozícióhoz. A Meredek útban jelent meg Radnóti elsô eclogája. A költôt 1937-ben felkérték, hogy vegyen részt Vergilius eclogáinak magyarra fordításában. A kilencediket fordította le. Aztán maga is alkalmasnak érezte ezt a formát arra, hogy benne az embertelen kort, boldogságvágyát és veszélyeztetett helyzetét kifejezze. Ezekben a pásztori költeményekben a költô idillikus érzése és tragikus tudata egységbe forr össze. A ciklus egy elôhangból és nyolc eclogából áll, az egyes darabok 1938-1944 között születtek. Kötetei: Pogány köszöntő - 1930 Újmódi pásztorok éneke - 1931 Lábadozó szél - 1933 Újhold - 1935 Járkálj csak halálraítélt - 1936 Meredek út - 1938 Tajtékos ég - 1946 A. A XX.századi költősors megjelenítése verseiben A Negyedik eclogában reménytelenül ír saját életéről " szabad szerettem volna lenni / s őrök kísértek végig az úton ."Ebben a versében a Költő és a Hang beszélgetnek ,a költő élete, sorsa negatívumait sorolja fel, és a Hang mint ellensúlyozásként a pozitív dolgokat sorolja fel. A Nem bírta hát ... c. versében megtalálhatjuk Radnóti ars poeticáját, ami saját elkötelezettségét is mutatja: " Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: emez volt a múlt, emez a vad jelen, - hordozd a szívedben. Éld e rossz világot és midig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen. " ( 1944 ) B. Az idill és a halál kifejezése költészetében Már az első köteteiben a Pogány köszöntőben (1930) és az Újmódi pásztorok énekében is megjelennek az idillek, melyek egyszerre váltják magukat az elégiákkal. Itt az idilleknek az volt a szerepe, hogy bennük keresett a költő vigaszt ,főképp a természet és a szerelem idilljében. A Lábadozó szélben (1933) már az idill mellett a lázadás hangjai is megszólalnak,a természet jelenségei közéleti,társadalmi jelentést is hordoznak. Az Újhold (1935) verseit már a halálsejtelem érzése szövi át.A halál minduntalan megjelenik a tájban,belopódzik a szerelmi boldogságba ,az idillbe is. A Járkálj csak halálraítélt c. kötetében (1936) már a költészetének meghatározó motívuma a halálközelség gondolata lett.A természet világát is felforgatta a kívülről érkező fenyegetés. A Meredek útban (1938) a rossz iszonyata a rém már mindenütt jelen van. A Tajtékos ég anyagában,melyet már csak halála után jelentettek meg,a haláltudat felfokozza az élet szeretetét,a költő itt is a természet és a szerelem békéjében keres menedéket.Verseinek nagy részét a leírhatatlan nyomor és kiszolgáltatottság állapotában írta. Élete vége felé Radnótit egyre gyakrabban foglalkoztatta az emberhez méltó halál gondolata.Az Álomi tájban is ezzel barátkozik,az elképzelt táj nosztalgikus képe közelebb hozza a költőhöz a szelíd ,méltányos véget. Az idill és a halál képe megjelenik az A la recherceben is.A halál képe a háború tragédiájából ered, a költő visszasírja a régi szép időket,gyászolja az elhullottakat.Az idill képe a vers utolsó sorában jelenik meg "távoli erdők" és " idegen legelők " képében. Az Erőltetett menetben szintén előkerül a közelgő halál és a vágyott idill motívuma.Ezt a versét Radnóti a bori táborban írta .A költemény két részből áll.Az első részben már az első sor elárulja a menetelő rabok lelki állapotát akik mégis ragaszkodnak az életükhöz.Majd az első rész második felében a rab költő minden reményét szétzúzza " ... Pedig bolond a jámbor.mert az otthonok fölött már csak a perzselt szél forog, hanyadtfeküdt a házfal,eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. " A költemény másik fele is érvelés ,de ez az élet mellett szól.A költő a feladás kegyetlen érveivel szemben a kitartás érveiként használja fel az idilli otthon képét,vagy szerelmének Fanninak a képét.Azonban az idill képei is visszautalnak a pusztulás, a halál képeire. " ... Ó hogyha hinni tudnám " A halál képe a második, reménykedő részben is benne van.Itt a költő a " szép halál"-tól várja a megváltást,egy olyan haláltól ami az emberhez méltó.Rettegattól a haláltól ami emberekhez nem méltó és ami valószínűleg rá vár.Végül azonban a költő a kitartás mellett dönt,ezt árulja el az utolsó sor: " Ne menj tovább, barátom,kiálts rám! s fölkelek! " Tajtékos ég Utolsó kötetének, a Tajtékos égnek anyagát még maga a költô állította össze, de az csak halála után 1946-ban jelent meg. A haláltudat felfokozza az élet szeretetét, a költô most is a természet és a szerelem békéjében keres menedéket. Verseinek egy részét a leírhatatlan nyomorúság és kiszolgáltatottság állapotában, minden emberi és költôi lehetôségektôl megfosztva írta, ezek a versek mégis harmóniát sugároznak. Negyedik ecloga A Negyedik eclogában a költô szenvedélyes szabadságvágya szólal meg. Radnóti itt már eltávolodott a vergiliusi példától, nem alkalmazta a pásztori műfaj kellékeit. A költeményben a Költô és a Hang beszélgetnek, a párbeszédes forma azonban most is a költôi én belsô drámáját szólaltatja meg. A Költô reménytelenül, csüggedten szól életérôl: Szabad szerettem volna lenni mindig s ôrök kísértek végig az úton A Hang bátorítja, bizakodva idézi a Költô életének sikereit, szép emlékeit. A Költô az emberlét tragikuma ellen tiltakozik: Hegy lettem volna, vagy növény, vagy madár A rabságból csak a közeledô halál szabadítja majd meg: Szabad leszek, a föld feloldoz De addig - mondja a Hang - az égre írj, ha minden összetört! Ez a gondolat Radnóti utolsó korszakának meghatározójává válik. A la recherche Az A la recherche címe Proust regényére utal. A költô is az eltűnt idôk nyomában jár. Feltör benne a fájdalom azokért akiket a háború elragadott. De az élôket is felidézi, ôket is megnyomorították a háború évei. Ezzel a nosztalgikus emlékezés szelíd békéje átadta helyét a bekövetkezett tragédia szörnyű képeinek. A nosztalgia és tragédia egymást váltó dallama most már összefonódik, hogy együtt fejezzék ki a veszteséget, mely immár jóvátehetetlen és végleges. A vers szomorú hangulatát nem oldja fel a befejezés sem, de az utolsó sorok csendes fájdalma, a távoli erdôk és idegen legelôk nyugalmas képei mégis valami megnyugvást hoznak. Razglednicák A Razglednicák rövid helyzetképek a tájról, az emberekrôl, a költô is sorsról. Az elsô még az Erôltett menet közelében készült, az utolsó pedig a költô kivégzése elôtt. Az elsô a háború ijesztô valóságával a szerelem fénylô állandóságát állítja szembe. A második razglednicában a valóság és az idill képei kerülnek egymás mellé. A költô az égô házak és a riadt parasztok képérôl a vizet fodrozó parasztlányra és a birkanyájra fordítja figyelmét.