| | |A görög színjátszás sajátosságai a görög dráma jellemzői | | | |Szophokles: Antigoné - drámaelemzés; | |A drámai műnem jellemző műfajai; | |Tragédia, tragikus hős, tragikum, jellemek | Kr.e. 5. században a gyorsan változó világ, a szemben álló társadalmi osztályok küzdelméből adódó összeütközések sorozata jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a dráma a görög irodalom vezető műfaja legyen. A dráma kialakulása a vallásos szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban a Dionüszosz ünnepekhez. Az ezen ünnepeken szokásos kar és a karvezető közötti "párbeszéd", ének egy-egy történetet adott elő az istenség életéből. Számos változáson ment át a dráma, még kialakult és megállapodott. A dráma témája is megváltozott. Dionüszosz helyét elsősorban a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus hősei foglalták el. Minden év március-áprilisában drámai versenyt hirdettek, melyen tragédiaköltők, majd később komédiaköltők vettek részt. A tragédiaköltők rendszerint tetralógiával - három tragédia és egy hozzá kapcsolódó szatírajáték -, a komédiaköltők egyes darabokkal pályáztak. A művek előadására - rendszerint domboldalakon - félkör alakú színházakat építettek, a nézők számára lépcsőzetesen kiemelkedő padsorokat képeztek ki. 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas a nézőtér. A színház közepén a kar részére egy félkör alakú térséget alakítottak ki, míg a kissé kiemelkedő "színpad" eléggé keskeny volt (csupán 2-3 szereplő részére). A szereplők keveset mozogtak, elsősorban vitáztak egymással. Az előadások reggel kezdődtek és a természetes világításnál egész nap folyamatosan tartottak. A színészek álarcot viseltek, ez tette lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakították, illetve egy színész több szerepet is játszott. A kórus (kar), mely énekel (kardal), fuvolakíséretre lejtett tánclépésekkel kísérte és magyarázta a mű cselekményét. A kardalok és a dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű. A klasszikus attikai tragédiák szerkezeti tagolódása: - Prologosz - Az előadást a főhős monológja, vagy két színész párbeszéde nyitotta. - Parodosz - Az első kardal, a kar bevonulásakor hangzik el. - Epeiszodion - A tragédia párbeszédes része, mely két kardal között van. - Sztaszimon - A közbenső kardal. - Kommosz - A szereplők és a kar közötti lírai dialógus, panaszdal. - Exodosz - Végkifejlet, befejezés - Exodikon - A kar elvonulása közbeni ének, mely a mű tanulságait foglalja össze. A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak a középpontba. A művek rendszerint a saját koruk nagy kérdéseire kerestek és adtak válasz. Dráma: Irodalmi műnem. Események sorozatát ábrázolja. Az eseményeket az alakok párbeszédeiből, dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény az alapszituációból jelen időben a néző, olvasó előtt bontakozik ki. A drámai szituáció a hőst, vagy hősöket akcióra, drámai harcra készteti. Középpontjában a gyakran szembennálló erők, egymástól eltérő emberi magatartások összeütközése, konfliktusa áll. A dráma eredetileg színpadra szán alkotás. Tragédia: A dráma egyik műfaja. A cselekmény szintjén a tragédia a hős, vagy hősök lelki összeomlását, halálát ábrázolja. A tragikus hős többnyire pozitív erkölcsi értéket képvisel, aki a kitűzött magasztos cél érdekében vállalja a harcot, akár az elbukást, a halált is. A thébai mondakör: Théba királya (Laiosz) és felesége (Iokaszté) egy borzalmas jóslat miatt - Laiosz fia apja gyilkosa lesz és anyját veszi nőül - önmegtartóztató életet él, azonban a bor mámorában egy alakalommal megszegi a király fogadalmát, melynek következtében fia születik (Oidipusz). A gyermeket a király kiteteti egy hegyre, hogy elpusztuljon, azonban a szolgáló megsajnálja és egy pásztor gondjaira bízza, aki felneveli a fiút. Oidipuszt egy lakomán fattyúnak nevezik, ezért felkeresi a Delphói jósdát, ahol ugyan azt a jóslatot hallja, amit egykor apja, Laiosz. Hogy az apagyilkosságot elkerülje nem tér vissza a pásztorhoz - akit apjának hisz. A thébai úton idegenekkel találkozik, s a vita hevében önvédelemből megöli vérszerinti apját és kísérőit. /A jóslat első fele beteljesedett./ Thábát egy oroszlántestű, leányarcú, madárszárnyú szörny (Szfinx) tartja rettegésben, aki mindaddig emberáldozatot követel, míg feladványát valaki meg nem oldja. Oidipusz felülkerekedik a szörny, megadja a választ a kérdésre, a szörny elpusztul. Odipusz jutalmul elnyerte az öreg királyné kezét. /Beteljesedik a jóslat második része is./ Ebből a vérfertőző házasságból született két fiú Polüneikész és Eteoklész, valamint két leány Antigoné és Iszméné. Thébaiban dögvész tör ki, s a jóslat szerint csak akkor múlik el a vész, ha Laiosz király gyilkosa elnyeri méltó büntetését. A kutatás közben fény derül mindenre. A fiúk apjuk ellen fordulnak, aki a testvérviszály átkát kiáltja ki rájuk. Oidipusz végül megvakította önmagát. A két fiú ugyan megegyezik a közös uralkodás mikéntjében, azonban Eteoklész megszegte a szerződést és elűzte bátyját. Polüniekész az argoszi király segítségével hadsereggel indul Thébai ellen. A harcban thébaiak győznek, a testvérek egymás kezétől esnek el. A hatalmat Kreón, a volt királyné (Iokaszté) testvére ragadja magához. Innen indul az "Antigoné" cselekménye. Szophoklesz (Kr.e. 496-406) Élete során több mint 120 darabot írt, a dráma versenyeken 24 győzelmet aratott. Ránk maradt hét tragédiája közül három a trójai, három a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Hérakleszről szól. Antigoné című tragédiája, melyet Kr.e. 440-es években mutattak be, a thébai mondakörhöz kapcsolódik. Antigoné A mű Kreon - Iokaszté királyné testvérének - hatalomra jutásával indul. Az események színhelye egyetlen tér, a királyi palota előtti terület. Az egyre feszültebbé váló konfliktus a viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek nem a színpadon zajlanak. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. - A tragédia időtartama csupán néhány óra. Az Antigoné az európai dráma egy sajátos típusát képviseli, a tragédia egyetlen konfliktus köré épül. A főszereplő olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyek igazságát az adott korban mindenki elismeri. A nézőt arra kényszeríti, hogy a felkínált magatartásformák közül válasszon, az író sugalmazza a helyes döntést. A kórus szerepe, hogy a felvonásokat választja el egymástól. Az Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, de össze is kapcsolják az egymás után következő párbeszédes jeleneteket. A mű szerkezete: Prologosz (1-99. sor) - expozíció: Két törvény áll egymással szemben, az istenek ősi, íratlan törvénye (a halottat el kell temetni) és a király parancsa (Polünekiészt, az árulót sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad). Antigoné a lelkiismerete szavára hallgat, Iszméné azonban nem mer szembeszállni Kreónnal. Parodosz (100-161. sor) - első kardal: diadalmi ének a győzelem napjának ünneplésére. 1. epeiszodion (162-331. sor) - a bonyodalom kezdete: Kreón jellemébe világít be. A király trónbeszéde, programja (béke megteremtése, megtorlás az ellenséggel szemben). Kreón kiadja első rendeletét ((Polüneikészt tilos eltemetni.), amit - mint az őr jelenti - szinte azonnal megszegnek. Uralkodói gőgje és sértett hiúsága bosszúra sarkalja. sztaszimon (332-375. sor) - "közbenső" kardal: az ember titokzatos, félelmes csodás hatalmáról 2. epeiszodion (376-581. sor) - a drámai harc fokozódása: Antigoné és Kreón összecsapása. Antigoné megingathatatlan, a szánalmat keltő Iszméné nővére példáján "véletlenül" is vállalja vértanúságot, amit nővére visszautasít. Újabb feszültségforrás - Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya. sztaszimon (582-625. sor) - kardal: az emberi sors törékenysége, bizonytalanságáról 3. epeiszodion (626-780. sor) - késleltető mozzanat: Megjelenik Haimon, aki gyermeki alázattal könyörög apjához menyasszonya életéért. Kreón hibát hibára halmoz (pl.: 1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép hazugságon ne érje! - 2. Ha egy rokon bontja meg a rendet, mit várhat másoktól? - 3. A király szavát a népnek követnie kell! - 5. Öreg korára nem fog ifjaktól tanulni! - 6. A város a király tulajdona!), nem hallja a nép szavát, végzetesen magára marad, s ez előre sejteti bukását. Iszménének megkegyelmez, mert visszariad vérbűntől (vérrokon megölése), Antigonét is úgy akarja elpusztítani, hogy az isteni törvényeket ne sértse. sztaszimon (781-800. sor) - kardal: a szerelem mindent legyőző hatalmáról 4. epeiszodion (801-943. sor) - a drámai feszültség fokozódása: Antigoné önfeláldozó elhatározással megy a halál felé, zokogva búcsúzik Thébai földjétől. Antigonét elhurcolják, de Kreón győzelme csak látszólagos. sztaszimon (944-987. sor) - a kar és Antigoné panaszdala (kommosz) 5. epeiszodion (988-1114. sor) - a drámai feszültség tetőpontja: A vak jós, Teiresziász tisztábban lát, mint a látó Kreón. A jós arra kéri a királyt, hogy tegye jóvá tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker terem. Kreón durván, pökhendien támad a jósra. A jós baljós szavakkal válaszol: a király a halottakért váltságul fiát fogja elveszteni. Kreón megtörik, visszavonja parancsait, s megkísérli megfordítani a helyzetet. sztaszimon (1115-1154. sor)- kardal: Thébai védőistenéhez, Bakkhoszhoz fordul segítségért. Exodosz (1155-1347. sor) - végkifejlet: Kreón megbánta tetteit, de bűneinek következményéből nem menekülhet. Hírnök jelenti Antigoné, Haimon és Eurüdiké halálát, öngyilkosságát. Kreón - felesége és fia átkaival a fején - erkölcsileg összeomlik. Exodikon (1348-1353. sor) - a kar elvonulása: a gőg elítélésével és a bölcs belátás dicséretével zárul. Az Antigoné központi kérdése, hogy az istenek ősi törvénye és a zsarnoki hatalom törvénye közül melyiknek kell engedelmeskedni. - Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, követi az isteni törvényeket. Tragikus hős - Iszméné később kész feláldozni életét, hajlandó vállalni a halált, de döntése legfőbb oka a rettegés. - Haimon is eldobja életét, éles vitába keveredik apjával, de nem az isteni törvényért küzd, hanem szerelmeséért. - Kreón - a negatív hős - gőgös, hiú, képmutató zsarnok. Összeomlása nem tragikus bukás, de jogos büntetés. Antigoné hősi példája arra tanít, hogy embertelenséget még parancsra sem szabad elkövetni.