XX. tétel

                         A) A jég felszínformálása.
               B) Ismertesse az éghajlat-kialakító tényezőket!
                    C) Felszínformálás a tengerpartokon.

A. A felszín kb. 10%-át borítja  jég  (ma).  Felszínalakító  munkája  a  jég
   elolvadása  után  válik  láthatóvá.  A   tartós   hóhatár   a   földrajzi
   szélességgel változik. A hóhatár  feletti  területeken  hullott  hóból  a
   nyomás következtében először csonthó (firn), a további  tömörüléssel  jég
   keletkezik. A jég felszínformáló tevékenysége:
   I. A hegyvidéki területeken:
     1. A hótömeg felhalmozódása, ez félköríves, meredek falú medencét  váj
        a kőzetekbe, ezeket kárfülkéknek nevezzük.
     2. Ebben a kárfülkékben összegyűlt jég megindul a lejtés irányába,  ez
        gleccser formájában történik, ez egy lassan mozgó jégfolyó, mely  U
        alakú mélyedést váj a hegység oldalába. Részei:
           a) a firn gyűjtők;
           b) gleccser nyelv.
        A gleccser által felhalmozott törmelék a  moréna.  A  moréna  lehet
        fenék-, közép-  (találkozás),  végmorén  (a  gleccsernyelv  végénél
        halmozódik fel).  A  végmoréna  sáncszerű  felhalmozódásával  tavak
        alakulnak ki. Ilyenek az Alpokat övező tavak. A legnagyobb gleccser
        a Fekcsengó gleccser (77km, Alpok).
  II. Síkságon: a legnagyobb jégtakarók a jégkorszakban alakultak ki.
     a) vastag jégtakaró letarolta a felszínt, ilyen pl. a kanadai  ill.  a
        balti pajzs;
     b) A felszínen  tóvidékek  alakultak  ki,  ilyen  pl.  a  Finn-tóvidék
        területe;
     c) moréna felhalmozódásával jöttek létre, ilyen pl. a  Lengyel-  és  a
        Germán-alföld.
      A jég a sík területen vásott sziklás felszínt gyalul. A mai legnagyobb
      belföldi jégtakaró az Antarktiszon és Grönlandon található.


B. Éghajlat-alakító tényezők:
   1. egyenlítőtől való távolság
   2. az óceánoktól való távolság
   3. domborzat (a tengerszint feletti magasság)


C.  A  tengervíz  felszínalakító  tevékenysége  az  abrázió.   A   tengervíz
   munkavégző képessége a víz mélységétől és a parti kőzet minőségétől függ.
   Ennek megfelelően kétféle partvidékről beszélünk:
   I. Pusztuló partvidék felszínformái: a  mélyvizű  partokra  jellemző.  Az
      igazi pusztítást nem a víz, hanem a tengerben lévő törmelékanyag fejti
      ki, az apály-dagályszint között abráziós fülkék jönnek  létre,  melyek
      egyre jobban bemélyülnek, és a felettük lévő sziklafal leomlik.
  II. Épülő partvidék felszínformái: ez a sekély vizű partoknál jellemző,  a
      hullámok  itt  homokot  szállítanak.  A  tengerben   és   a   partokon
      felhalmozódott törmelék anyaga a homokgát, vagy turzás.  A formái:
     1. szegélyturzás: partok mentén létrejött turzások;
     2. lido: partok előtt létrejött turzás;
     3. lagúna: a part  előtt  képződő  turzás  és  a  part  között  sekély
        vízfelület;
     4. rekesztő turzás: kisebb öblöket zár el a tengervízből;
     5. turzásháromszög: kisebb szigeteket  kapcsol  háromszög  formában  a
        tengerparthoz. (TH. 158o.)